● news.bsdnet.hu

Valóságos csoda, hogy életben maradt az a salvadori halász, aki több mint egy évig hánykolódott a Csendes-óceánon egy apró csónakban. José Salvador Alvarenga elképesztő, 438 napos kálváriája alatt puszta kézzel fogott madarakat és halakat evett, ha pedig nem esett az eső, teknősök vérével csillapította a szomját. Mire tízezer kilométerrel távolabb partot ért, társa már régen meghalt, őt magát pedig csak a hihetetlen élni akarása mentette meg. Vajta Zoltán Közéleti újságíró Ezeket látta már? A salvadori származású, de Mexikóban élő Alvarenga tapasztalt halász volt. 2012. november 17-én futott ki a tengerre a mexikói Costa Azul faluból egy alig hét méter hosszú, tető nélküli üveggyapot csónakkal. Vele tartott egy 22 éves fiatalember, Ezequiel Córdoba is. Azt tervezték, hogy két napot töltenek a vízen cápára és kardhalra vadászva, majd a zsákmánnyal visszatérnek a kikötőbe. Egy váratlanul lecsapó vihar azonban elsodorta őket a partoktól. A napokig tartó ítéletidő alatt a hullámok folyamatosan átcsaptak a csónakon, így a két férfinak minden felszerelést – a hálókat, a horgászkészséget, de még a kifogott halakat is – a vízbe kellett dobnia, hogy a kis csónak minél könnyebb legyen, és a súly miatt ne nyeljék el a hullámok. Amikor a vihar kitombolta magát, a halászok észrevették, mekkora a baj: a hajó motorja felmondta a szolgálatot, a rádiójuk pedig tönkrement. Tehetetlenül sodródni kezdtek a nyílt vízen, egyre távolabb a hajózási útvonalaktól. Mivel semmilyen horgászeszközük nem maradt, Alvarengának a saját leleményességére kellett hagyatkoznia. A férfi rájött, hogy ha mozdulatlanul tartja a karját a vízben, a kisebb halak egy idő után közel úsznak hozzá, így egy gyors mozdulattal, puszta kézzel is el tudja kapni őket. Később a csónak közelébe felbukkanó tengeri teknősöket és a csónakon megpihenő tengeri madarakat is sikerült zsákmányolnia. A lesoványodott, bozontos férfi a Marshall-szigete-ki Ebon-atollnál ért végül partot a csónakjával / Fotó: Profimedia Az élelem hiányánál azonban sokkal nagyobb fenyegetést jelentett a kiszáradás . Amikor hetekig egyetlen csepp eső sem esett, Alvarenga a kifogott teknősök vérét itta, a legkétségbeejtőbb időszakokban pedig a saját vizeletüket is kénytelenek voltak meginni. Bár a rutinos halász gyomra valahogy megszokta a nyers és vérben tocsogó étrendet, fiatal társának szervezete egy idő után feladta a küzdelmet. Ezequiel nem bírta a nyers húst, folyamatosan rosszul volt, a fizikai és mentális leépülés pedig gyorsan felőrölte. Négy hónapnyi hánykolódás után a fiú már képtelen volt enni, és végül éhen halt a csónakban. A bibliai Jónás története évezredek óta az egyik legismertebb tengeri legenda: a próféta, akit elnyelt egy hatalmas cethal, majd a sötétségből sértetlenül a partra került. Bár az ilyen elbeszéléseket ma már legtöbbször csak tanmeseként kezeljük, 2021 júniusában egy amerikai homárhalász esete megmutatta: ez a konkrét, hihetetlennek tűnő helyzet a valóságban is előállhat. Halála előtt megeskette társát, hogy nem eszi meg a testét, és ha valaha hazajut, elmondja az édesanyjának, mi történt. Alvarenga betartotta a szavát, de a magány és a trauma majdnem az őrületbe kergette. A halász utólag bevallotta: társa halála után annyira elveszítette a kapcsolatot a valósággal, hogy még hat napig beszélgetett a fiú oszladozó holttestével. Amikor ráébredt, hogy az elméje kezd végleg megbomlani, lemosta a fiú testét, elsírta magát, majd a tengerbe engedte. Ettől kezdve teljesen egyedül volt. A tűző nap elől a csónak beépített hűtőládájába bújva próbált menedéket találni, a bőrét azonban így is kegyetlenül kikezdte a só és a napfény. Hogy ne veszítse el teljesen az időérzékét, a holdfázisokat számolta. A sodródás hónapjai alatt többször is látott hatalmas teherhajókat elhaladni a távolban. Ilyenkor kétségbeesetten integetett és kiabált, de a végtelen óceánon a kis csónak csak egy észrevehetetlen pont volt. A teljes elszigeteltségben a hit és a hazatérés vágya tartotta benne a lelket. Saját elmondása szerint többször is ült a csónak szélén, az öngyilkosságot fontolgatva, ám a cápáktól és a fájdalomtól való félelme mindig visszatartotta. Alvarenga 2014. január 30-án ért újra földet. Tizennégy hónapnyi, egészen pontosan 438 nap sodródás után szárazföldet pillantott meg. Egy apró korallsziget felé közeledett, amely – mint később kiderült – a Marshall-szigetekhez tartozó Ebon-atoll volt. Lényegében átszelte a teljes Csendes-óceánt: a mexikói partoktól nagyjából tízezer kilométerre kötött ki. Hónapokig volt kórházban, az orvosi vizsgálatok igazolták José Salvador Avarenga történetét / Fotó: Profimedia A csonttá soványodott, bozontos hajú és szakállú, rongyokba burkolt férfinak arra még épp volt ereje, hogy bevesse magát a vízbe és kiússzon a partra. A strandon esett össze, ahol egy helyi házaspár talált rá. Bár közös nyelvet nem beszéltek – Alvarenga csak spanyolul tudott –, megmentői számára rögtön egyértelmű volt, hogy a férfi pokoli utat tett meg. Amikor a története bejárta a világsajtót, sokan képtelenségnek tartották, hogy valaki ennyi ideig életben maradjon a nyílt óceánon mindenféle felszerelés nélkül. Később azonban az oceanográfusok igazolták, hogy a csónak útja tökéletesen egybeesett a Csendes-óceán akkori áramlataival, az orvosi vizsgálatok és a hazugságvizsgáló tesztek pedig egyaránt alátámasztották a halász szavait. José Salvador Alvarenga a rehabilitációja után hazatért szülőhazájába, Salvadorba, hátat fordított a tengerészéletnek, és azóta a víz közelébe sem megy. túlélte