● news.bsdnet.hu

A 2026-os orvosi-élettani Nobel-díj az optogenetika kidolgozásáért és a fénykapuzott ioncsatornák azonosításáért járt, melyet a modern neurobiológia egyik legfontosabb módszertani áttörésének nevez a Medical Online. Az agy komplex hálózatainak és az egyes neuronok szerepének pontos feltérképezése évtizedeken át az idegtudomány egyik legnagyobb kihívása volt. Az optogenetika módszere azonban lehetővé teszi, hogy a kutatók fénnyel szabályozzák kiválasztott idegsejtek aktivitását, és így vizsgálják az agy működését. Karl Deisseroth, Peter Hegemann és Georg Nagel úttörő munkája révén a kutatók képessé váltak arra, hogy fénysugarakkal, milliszekundumos pontossággal irányítsák az egyes idegsejtek aktivitását élő szervezetben, ami gyökeresen átformálja az agy működéséről alkotott ismereteket. Az optogenetika lényegében „fénykapcsolót” ad a kutatóknak az idegsejtekhez. A módszer alapját egy egysejtű zöldalgában felfedezett fehérje, a csatornarodopszin adja, mellyel bármilyen sejt fényérzékennyé tehető, fénysugárzás hatására képes ionokat átengedni a sejthártyán. Peter Hagemann és Georg Nagel német tudósok fedezték fel, hogy ez a különleges fehérje más sejttípusokba juttatva is megőrzi fényérzékenységét, így közvetlen elektromos válaszreakciót vált ki. Karl Deisseroth amerikai kutató már a gyakorlatban is kísérletezni kezdett a lehetőséggel, és idegsejtekre alkalmazta a megközelítést. A csatornarodopszin génjét emlősök idegsejtszövetébe építette be még 2005-ben, hogy kék fény segítségével célzottan váltson ki idegi jeleket. Miután a módszert 2007-ben élő egerek agyában is működőképessé tette, megteremtette az optogenetika tudományágát. Az optogenetikai eljárással a kutatók ma már képesek tetszőlegesen be- és kikapcsolni specifikus agyi sejtcsoportokat, ami felbecsülhetetlen segítséget nyújt a memória kialakulásának, a viselkedésmintáknak, valamint a különböző neurológiai és pszichiátriai kórképeknek a megértésében. (Forrás: Medical Online , NobelPrize.org . Fotó: GettyImages)