● news.bsdnet.hu

Input Az Európai Bizottság százezer eurós éves plafont és a nagyobb területalapú kifizetések fokozatos csökkentését javasolja, miközben egy parlamenti ellenjavaslat ötször magasabb határt szabna. A cél a támogatások igazságosabb elosztása, a magyar termelők számára azonban az a kérdés, mennyi pénz marad a működésre és a fejlesztésekre. Nem pusztán arról folyik vita Brüsszelben, hogy mekkora összeget fordítsanak mezőgazdaságra 2028 után. Legalább ilyen fontos, hogy kikhez, milyen feltételekkel és milyen felső határ mellett jusson el a támogatás. A tervezett változtatások a kisebb gazdaságok és a fiatal termelők helyzetét javítanák, ugyanakkor a nagyobb üzemek bevételeit jelentősen visszavághatják. A G7 cikke szerint a bizottsági elképzelés és az Európai Parlamentben formálódó javaslat között jelentős különbségek vannak. Magyarország szempontjából a támogatási plafon mellett a vidékfejlesztési források jövője is meghatározó kérdés. Töltsd le az Agroinform mobilapplikációt Androidra vagy iOS-re , hogy útközben is elérd a friss híreket, az időjárást és az apróhirdetéseket. Az Európai Bizottság a 2028–2034-es időszakra új, degresszív területalapú jövedelemtámogatást javasol. Ez azt jelentené, hogy a nagyobb összegre jogosult gazdaságok támogatását fokozatosan csökkentenék, és gazdaságonként évi 100 ezer eurós felső korlátot alkalmaznának. Fontos különbség, hogy ez a tervezett területalapú jövedelemtámogatás korlátja: nem jelenti automatikusan valamennyi agrártámogatási jogcím együttes felső határát. A bizottsági ismertetés más támogatási lehetőségekkel, köztük termeléshez kötött kifizetésekkel is számol. Agriculture and rural development A G7 becslése szerint a százezer eurós határ legalább 1500 nagyobb magyar gazdaságot érinthetne. A tényleges következményeket azonban a végleges szabályok, az alkalmazható korrekciók és a hektáronkénti támogatási összegek együtt határoznák meg. Norbert Lins európai parlamenti jelentéstevő ezzel szemben 500 ezer eurós plafont javasolt – ismerteti a lap. Ez a G7 számítása szerint a legnagyobb magyar gazdaságok jóval szűkebb, hozzávetőleg 150–200 szereplőből álló körét érintené. Lins elképzelésének másik lényeges eleme, hogy a felső korlátot uniós szinten, a természetes személyekhez kapcsolódó érdekeltségek figyelembevételével alkalmazná. Így a több országban, több vállalkozáson keresztül működő tulajdonosi körök támogatásait is összesíteni lehetne. A vita egyik sokat idézett példája az Egyesült Arab Emírségek uralkodócsaládjához, az al-Nahján dinasztiához kapcsolódó mezőgazdasági érdekeltségek támogatása. Az érintett vállalati kör hat év alatt összesen 71 millió euróhoz jutott a Közös Agrárpolitika forrásaiból romániai, spanyolországi és olaszországi földbefektetései nyomán. A kérdés tehát az, hogyan lehet a támogatást az aktív mezőgazdasági termelésre és a gazdálkodók megélhetésére összpontosítani. A tulajdonosi szintű korlátozáshoz ugyanakkor átlátható vállalati kapcsolatokra és a tagállami kifizetési adatok összehangolására lenne szükség. A nagyobb gazdaságok számára nem kizárólag a felső határ jelentene változást. A degresszió miatt a támogatás egyes részeire már annak elérése előtt csökkentés vonatkozna. A reform így a rendelkezésre álló források egy részét a nagyobb kedvezményezettektől a kisebb és közepes gazdaságok, illetve a fiatal termelők felé irányítaná át. Ez azonban eltérően érintené a tagállamokat. Ahol sok kisbirtok működik, más következményekkel járna, mint azokban az országokban, amelyek termelésében a nagyobb gazdaságoknak meghatározó szerepük van. Magyarországon ezért a vita túlmutat a birtokméreten: a támogatási rendszer átalakítása a foglalkoztatásra, a beruházásokra és az egyes gazdaságok pénzügyi mozgásterére is hatással lehet. A kisebb termelők megerősítése mellett azt is mérlegelni kell, hogyan őrizhető meg a nagyobb üzemek termelőképessége. A másik jelentős változtatás az agrár- és kohéziós források közös finanszírozási keretbe rendezése lenne. A G7 által bemutatott aggály szerint ebben a rendszerben különösen fontos, hogy a vidékfejlesztés számára maradjanak egyértelműen elkülönített összegek. Enélkül a mezőgazdasági beruházások más fejlesztési célokkal, például közlekedési vagy ipari projektekkel versenyezhetnének a pénzért. Lins a lapnak adott interjúban olyan megoldás mellett érvelt, amely garantálja a mezőgazdaság minimális költségvetését, miközben azon belül teret enged a tagállami döntéseknek. A magyar termelők szempontjából ezért két külön kérdésre kell majd választ kapni: mekkora összeg jut Magyarországnak, és ebből mennyi marad biztosan mezőgazdasági, illetve vidékfejlesztési célokra? Töltsd le az Agroinform mobilapplikációt Androidra vagy iOS-re , hogy útközben is elérd a friss híreket, az időjárást és az apróhirdetéseket. Lins valószínűnek nevezte, hogy az egyeztetések elhúzódása miatt 2028-tól átmeneti időszakra lesz szükség. Ez azonban még nem eldöntött forgatókönyv. Az új szabályokról az Európai Parlamentnek és a tagállamokat képviselő Európai Unió Tanácsának kell megállapodnia. Ezzel párhuzamosan a következő uniós költségvetésről is egyezségre kell jutni. A jelenlegi elosztási szabályok esetleges meghosszabbítása önmagában nem garantálná a támogatások összegének változatlanságát. A gazdák számára ezért a végső megállapodásig nyitva marad a legfontosabb kérdés: milyen támogatási bevétellel tervezhetnek 2028 után? Forrás: G7 Indexkép: Pexels