● news.bsdnet.hu

Tizenkét napos lett a Magyar-kormány. Az új kormányfő nem kért 100 napos türelmi időt, ami érthető is, mivel pontosan ott folytatta influenszerkampányát, ahol április 12-én befejezte. A nagyérdemű láthatott tárlatvezetést, vonatozást – és mindenekelőtt mérhetetlen egoizmust és önimádatot a kormányfő részéről. Amiben azonban hiányt szenvedünk, az a szakértői kormányzás. Pedig az utóbbira több ígéret is elhangzott az elmúlt hónapokban. De mi is folyik itt az influenszer- és bosszúkormányzás felszíne alatt? Miközben a Tisza-kormány a jogállamiság helyreállítását hirdette meg, több esetben maga is rendkívül agresszív alkotmányos eszközökhöz nyúlt. Ennek egyik kirívó példája, hogynyolc évben maximalizálnák azt az időtartamot,amelyet valaki miniszterelnökként eltölthet. A kormány álláspontja szerint ez a demokratikus fékek és ellensúlyok megerősítését szolgálja, ellenzői szerint azonban egyértelműen Orbán Viktor politikai visszatérésének megakadályozására irányul. Az intézkedés személyre szabott alkotmányozásnak tekinthető, amely ellentétes azzal a pluralista jogállami szemlélettel, amelyreMagyar Péterkorábban rendszeresen hivatkozott. A Tisza kétharmados parlamenti többsége olyan helyzetet teremtett, amelyben a korábban bírált alkotmányozási gyakorlatot maga az új kormány is alkalmazni kezdte. A „nem leszünk olyanok, mint a Fidesz” ígérete fokozatosan háttérbe szorult, amikor az új kabinet szembesült a politikai realitásokkal. A konfliktus különösen élesen jelent meg a köztársasági elnök körüli vitában.Magyar Péter nyíltan felszólította Sulyok Tamást a lemondásra,majd alkotmányos változtatásokat helyezett kilátásba arra az esetre, ha az államfő nem távozna önként. A kritikus hangok szerint ez olyan politikai nyomásgyakorlásnak tűnt, amely nehezen egyeztethető össze az intézményi függetlenség tiszteletben tartásával. Az első komoly meghátrálást is bemutatta Magyar Péter az elmúlt napokban. A Tisza vezetője eredetileg saját sógorát,Melléthei-Barna Mártont kívánta igazságügyi miniszterré kinevezni.Ez azért vált különösen érzékeny témává, mert a Tisza Párt kampányának egyik központi eleme a nepotizmus, a politikai klientúra és a „rokoni hálózatok” felszámolásának ígérete volt. Az ügy már önmagában aláásta az új kabinet erkölcsi hitelességét. Bár a jelölt végül visszalépett, a probléma nem a visszalépéssel kezdődött, hanem azzal, hogy egyáltalán felmerülhetett egy ilyen kinevezés. Ráadásul a befektetői bizalom szempontjából különösen fontos lenne a kiszámítható és professzionális államigazgatás képe. Egy ilyen jellegű botrány már a kormány első heteiben bizonytalanságot keltett a nemzetközi szereplők szemében. Bár a kampány véget ért, Magyar Péter újabb és újabb jóléti intézkedéseket lengetett be a kormányzása első napjaiban. Ez abból a szempontból meglehetősen furcsának hat, hogy Tarr Zoltán a bizottsági meghallgatásán arról beszélt:még a tatárjárás is kevesebb pusztítással járt Magyarországon,mint a Fidesz kormányzása. Hogyan lehet jóléti intézkedésekről beszélni, ha az ország romokban van? – teszi fel a kérdést sok közéleti szereplő. Bár a Reutersnek adott nyilatkozatai alapján a miniszterelnök később már jóval óvatosabban fogalmazott, és jelezte, hogy az adóreformok csak a 2026-os költségvetés elfogadása után jöhetnek szóba. A Tisza Párt ellenzékben még egyszerű és gyors megoldásokat sugallt a gazdasági problémákra, kormányra kerülve azonban ugyanazokkal a strukturális nehézségekkel szembesült, amelyekkel korábban a Fidesz-kormányok is. Ha már gazdaság: Magyar Péter többször bejelentette, hogyjúnius 1-jétől jelentősen korlátozná a nem uniós munkavállalók beáramlását.A probléma azért vált különösen élessé, mert a magyar gazdaság számos ágazata – különösen az ipar és az építőipar – jelentős mértékben támaszkodik külföldi munkaerőre. Ebben a kérdésben sem született még meg a vonatkozó kormánydöntés, pedig június 1-je gyorsan közeleg. A Tisza szavazói is várják a megígért kormányzati lépést. Az influenszerkormányzás egyelőre kiválóan elfedi előlünk,hogyan kívánja hazahozni az uniós forrásokata Magyar-kabinet. A nemzetközi piacok kezdetben pozitívan reagáltak a kormányváltásra: erősödött a forint, javult a befektetői hangulat, és sokan az uniós források gyorsabb felszabadítását várták. Hamar megjelent azonban a kérdés, hogy milyen politikai árat kell ezért fizetnie a kabinetnek. A Tisza egyszerre próbál „európai mintadiák” és patrióta nemzeti erő lenni, ám a két magatartás között éles ellentét feszül, így hamarosan dönteni kell. Az elmúlt 12 nap kormányzásnak nevezhető elemei tehát az alábbi csomópontok körül rendeződtek: Csodát persze senki sem várt az új kormánytól, de óhatatlanul szembeötlik az egyszerű állampolgárnak, hogy amit itt az illetékesek előadnak, az sem nem szakértői kormányzás, sem nem a gazdasági prosperitást elősegítő lépések sora. Pusztán a bosszúkormányzás ideológiáját alátámasztó, összevissza intézkedések elegye tárul elénk. Víziókról, távlatos célokról szinte semmit sem hallani. Magyar Péterone man show-ja azonban egyelőre a szőnyeg alá söpri ezeket a problémákat.Kormányzás még nincs, filmszínház viszont annál inkább.A látvány és az adott nap megnyerésének igényéből áll össze az a sajátos mix, amellyel Magyar Péter megpróbál kifarolni a legnehezebb döntések elől és politikailag túlélni azokat. Az idő egyelőre őt igazolja, hiszen az ingyenesen megtekinthető politikai filmszínháznak nagy és lelkes követőtábora van. A rómaiak azonban már megmondták: a nép kenyéren és cirkuszon él. Cirkuszban egyelőre verhetetlen a Tisza, de mi lesz, ha elfogy a kenyér? ***