● news.bsdnet.hu

Frankfurttól egészen Bázelig, mélyen a földfelszín alatt húzódik az a gigantikus természeti kincs, amely több mint ötmillió ember mindennapi ivóvízellátásáért felel a régióban. Ez a térség kontinensünk egyik legnagyobb összefüggő talajvízkészlete, amely mintegy 300 kilométer hosszan terül el a föld alatt, táplálva a Felső-Rajnát és a környező értékes vizes élőhelyeket. A Felső-Rajnánál található, 150 milliárd köbméteresre becsült földalatti medencevíztömegenehezen felfogható méretű: körülbelül 60 millió olimpiai úszómedence tartalmának felel meg. Ez a gigantikus víztározó nagyjából három, egymással összeköttetésben lévő Boden-tó földalatti térfogatával vetekszik, amelyből maga a felszíni Boden-tó önmagában közel 48 milliárd köbméter vizet raktároz. Töltsd le az Agroinform mobilapplikációtAndroidravagyiOS-re, hogy útközben is elérd a friss híreket, az időjárást és az apróhirdetéseket. Talajvízről akkor beszélhetünk, ha a környező talajréteg állandó jelleggel telítettvízzel. Az e felett elhelyezkedő rétegek nedvessége az évszakoktól és a csapadék mennyiségétől függően változik, ami a vízszint ingadozását eredményezi. A Mannheim és Worms közötti térségben végrehajtott, „Frankenthal 10” elnevezésű művelet fúrásai elérték a 3335 méteres mélységet, amelyet a szakmában a mai napig rendkívül mély fúrásként tartanak számon a kategóriájában. A rendszer legmélyebb ismert természetes szakasza a Heidelberger Loch, ahol a talajvíz több mint 500 méteres mélységben található meg. A kutatók szerint aföld alattihálózat jelentős része még ma is ugyanolyan kevéssé feltárt, mint a világóceánok mélytengere. illusztráció – Fotó: Shutterstock Az európai összehasonlításban is kiemelkedő értékű felszín alatti vízrendszer az utóbbi időben egyre nagyobb emberi nyomás alá került. A túlzott műtrágyázás és a növényvédő szerek használata miatt a vízminőség romlásnak indult, amit a határokon átnyúló Ermes II tanulmány adatai is megerősítettek. A problémák fő forrásaként a peszticideket azonosították, de a mezőgazdasági tevékenység mellett a városi agglomerációk, az ipari létesítmények és a szennyvíztisztító telepek kibocsátása is terheli a környezetet. A szakemberek hangsúlyozzák, hogy a felmérés a nyersvizet vizsgálta. A vizsgálati eredmények alapján a mintavételi helyek 59 százalékánál legalább egy komponens esetében túllépést tapasztaltak az ivóvíz-határértékekhez képest. Az egyik leggyakrabban azonosított vegyület a trifluorecetsav (TFA), amely a mesterségesen előállított, a természetben le nem bomló, úgynevezett „örök vegyi anyagok” (PFAS) csoportjába tartozik. Ezeket a vegyületeket az ipar széles körben alkalmazza a kozmetikumoktól kezdve az autógyártáson át az elektronikai eszközökig. A kutatók komoly kockázatként említik a „koktélhatást” is. Ez azt jelenti, hogy Ennek pontos egészségügyi és környezeti következményei egyelőre még nagyrészt ismeretlenek a tudomány előtt. A rendszeres, évtizedek óta tartó elemzések ugyanakkor szilárd adatbázist biztosítanak a hatóságoknak ahhoz, hogy hatékony védelmi intézkedéseket dolgozzanak ki a jövőre nézve. A szennyezések ellen maga a természet is próbál védekezni a saját eszközeivel. A földalatti víztározóban él egy apró, mindössze 1,3 milliméteres talajvízi rákfaj, aParabathynella badenwuerttembergensis. A kutatók által leírt apró élőlények kulcsfontosságú szerepet töltenek be a rendszerben: egyfajta takarítóbrigádként működve lebontják a szerves anyagokat és elfogyasztják a baktériumokat, hozzájárulva a víz természetes öntisztulásához. Ez a különleges rákfaj valódi élő kövületnek számít, amely több mint 200 millió évvel ezelőttről származik, és a testfelépítése szinte semmit sem változott az évmilliók során. A szakemberek emiatt a talajvízi rendszert gyakran egyfajta élő geológiai múzeumként is emlegetik. Forrás:euronews.com Indexkép: Shutterstock