● news.bsdnet.hu

Leonie Swann német író első regénye még 2005-ben jelent meg, nálunkGlennkill – Birkakrimicímmel adták ki két évvel később – tehát még jóval azelőtt, hogy ismét divatba jöjjenek a klasszikus „ki a tettes/whodunit”-sztorik (Tőrbe ejtve,Gyilkos a házbanés társaik). Swann elsősorban abszurd krimiparódiát írt, de persze a könyvben is a birkák viszik a show-t, ám az amerikai-brit film a könyvhöz képest számos ponton változtat a cselekményen, még az eset megoldása is más – Baldáék alapvetően gyerekbarát filmben gondolkodtak, aminek köszönhetően a figurák elsősorban komikusak és aranyosak. De attól még szerencsére súlya is van a történetnek. Fotó: InterCom Mindig veszélyes, amikor a filmesek olyan állatokat animálnak számítógépes segítséggel, amelyeket az életben is viszonylag sűrűn látunk – se szeri, se száma az ügyetlenül megoldott farkasoknak, kutyáknak és szarvasoknak. És birkáknak, de aBirkakrimiállatkaraktereire ez nem vonatkozik, mert csodás módon élnek a vásznok: érződik rajtuk, hogy nem igaziak, de ebben az esetben a figurák fotórealisztikus formája sem hat idegennek, talán azért sem, mert az állatok csak akkor beszélnek, amikor egymás között vannak, az emberek csak bégetést hallanak belőlük. Ettől aztán a kosok és bárányok állatként és mesekarakterként is tudnak funkcionálni – amivel remekül él a film, valamint aprólékosan képes bemutatni a birkák saját szabályait és világát, ugyanakkor rajtuk keresztül kapunk tükörképet magunkról mi, emberek is. Ezért aztán kulcsfontosságú lehetett, hogy az állatokért lehessen izgulni és lehessen nevetni rajtuk: ha őket műanyagnak érezte volna a publikum, oda a mutatvány lényege, hiába is sertepertélnek a birkák mellett híres emberek. De szerencsére a birkák imádnivalóak, szépen felépített személyiségek: akad köztük fenegyerek, bölcs öreg és örök kíváncsi, és olyan is, aki már akkor is kitalálta a gyilkosok személyét, amikor a filmbeli Jackman-pásztor esti meseként olvasta a birkáknak a bűnügyi történeteket, ezáltal nevelve beléjük a vágyat a nyomozásra. (Az állatoknak eredetileg olyan sztárok adták a hangjukat, mint Julia Louis-Dreyfus, Bryan Cranston vagy Patrick Stewart, de a magyar szinkron is egészen kiváló.) Fotó: InterCom Azt írtam fentebb, gyerekbarát alkotás aBirkakrimi, ami igaz is – azzal együtt, hogy nálunk 12-es korhatár-karikát kapott, ami valószínűleg azért van, mert a szereplők értelemszerűen sokat beszélgetnek a halálról. Az emberek és a birkák is. De a hangnem olyannyira könnyed és duzzad a filmszerű szeretettől, hogy egy pillanatig sem félelmetes, ami történik benne – mégis van a tétje a filmnek, de elsősorban az állat-sorsok érdekesek. Az emberek (Jackman és Thompson mellett felbukkan Nicholas Braun, Nicholas Galitzine as Elliot Matthews, Molly Gordon ésHong Chau is ) felvállaltan a klasszikus brit krimik sematikus figuráinak finoman modernizált változatai, a birkák pedig bájosan sajátos felfogásban gondolkodnak „birkaságról”, életről, felhőkről és feledésről, és a történet fontos része az is, ahogy az ő jellemük fejlődik, ahogy rájönnek, hogy még ők is képesek lehetnek átlépni az árnyékukat. A Birkakrimi talán legszebb motívuma a „téli bárányé”, ami gyakorlatilag a „fekete bárányság” kissé átalakított, nem teljesen fiktív változata: ő az a bárány, aki nem tavasszal születik, hanem télen, s ezzel egyfajta átkot hoz magával, amelytől persze szabadulni szeretne a nyáj. De Hugh Jackman juhai arra is képesek, hogy akár évszázados hiedelmekkel is szembeforduljanak – legkésőbb a film végére, természetesen. Fotó: InterCom De mire oda eljutunk – egy ilyen hollywoodi modorú produkciótól kissé szokatlanul – igen sok mindent megtudhatunk arról, hogy ahhoz képest, ahogy a pásztor látta nyáját, ők mit gondolnak magukról. A kisbárányok cukik, a középkorúak viccesek és neurotikusak, az öregek szellemesek – és ahogy sokszor, most is kiderül, hogy abból lesz a legjobb vezető, aki valóban megpróbálja elfogadni a nagyvilág szabályszerűségeinek ellentmondásait. És persze az az egyik poénforrása a filmnek, ahogy az emberek és a birkák világának különbségei, torzításai reflektálnak egymásra. Mert hát, a végső tanulság mégiscsak az, hogy te is birka vagy, de te sem vagy birka. Ha felül tudsz emelkedni a birkaságodon. Igen, innen nézve hagyományos üzenetei vannak e bűnűgyben megforgatott birkamesének is, de egyfelől ezzel semmi baj sincsen, ugyanakkor meg attól is szimpatikus a Birkakrimi, hogy ugyan tisztában van értékeivel, de nem gondolja magát különlegesebbnek a többi hasonló történetnél – sőt, mintha pont arra buzdítaná nézőjét, hogy forduljon csak vissza a klasszikus szövésű elbeszélések felé, mert olvasni jó, nyomozni jó. És mindkét foglalatosság tökéletesen alkalmas arra, hogy átfogóbb képet kaphassunk arról, hogy milyen is valójában a Földön élő élőlények igazi természete. Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, aznlc Facebook-oldalánteheted meg.