● news.bsdnet.hu

A tömegtakarmány-termesztés– különösen a szarvasmarha- és juhágazat alapját jelentő szilázsok, szenázsok és szénák előállítása –kulcsszerepet játszik az állattenyésztés gazdaságosságában és fenntarthatóságában.Az elmúlt évtizedekben a termelési szemlélet elsősorban a mennyiség maximalizálására, a hektáronkénti hozam növelésére és a költségek rövid távú leszorítására épült. Ez a megközelítés azonban egyre kevésbé tartható fenn a változó klimatikus viszonyok, a talajok állapotromlása, a növekvő inputköltségek és az állattenyésztés által támasztott minőségi követelmények szigorodása mellett. Ez utóbbit a nagy genetikai kapacitással rendelkező populációk széles körű elterjedése és az általuk a takarmányok minőségével szemben támasztott magasabb igények különösen hangsúlyossá teszik. Emiatt egy átfogó szemléletváltás vált szükségessé, amely a mennyiségi szemléletet a minőségi, fenntartható és rendszerszintű megközelítéssel váltja fel. Az egyik legfontosabb változási irány a „nagyobb hozam egyenlő a jobb termeléssel” elv felülvizsgálata.A nagy hozam önmagában ugyanis nem jelent feltétlenül gazdasági sikert, ha a takarmány táplálóanyag-tartalma alacsony, a táplálóanyagok emészthetősége kedvezőtlen, vagy jelentős veszteségek keletkeznek a betakarítás és a tárolás során. Gyakran a termeszthetőség feltételei gyökeresen megváltoztak, ami elsődlegesen a klimatikus viszonyok erőteljes változására vezethető vissza. Ezen változások szinte kikényszerítik az új megközelítést. A szélsőséges időjárási hatások – aszályok, hőhullámok, csapadékhiány vagy éppen hirtelen lezúduló esők – egyre gyakoribbá válnak, ami jelentős termésingadozást eredményez. A korábbi, egy-két domináns növényfajra (pl. kukorica) épülő rendszerek ebből adódóan sérülékenyebbé váltak. Ezzel szemben a diverzifikált vetésszerkezet, az alternatív takarmánynövények (pl. keverékek, cirokfélék, pillangósok) alkalmazása növeli a rendszer stabilitását. A faj- és fajtakeverékek nemcsak a termésbiztonságot javítják, hanem a talajéletre és a biodiverzitásra is kedvező hatással vannak. A megváltozott (vagy változás előtt álló) szemlélet középpontjába a takarmány minősége kerül: a megfelelő energia-, fehérje- és rosttartalom, valamint a jó vagy kiváló táplálóanyag-emészthetőség.Ez közvetlenül hat az állatok termelési szintjére, egészségére és végső soron a gazdaság jövedelmezőségére is. A talaj mint erőforrás szerepének újraértékelése szintén kulcsfontosságú. A hagyományos intenzív művelési rendszerek gyakran a talajszerkezet romlásához, szervesanyag-csökkenéshez és a vízmegtartó képesség gyengüléséhez vezettek. A szemléletváltás része a talajkímélő művelés, a forgatás csökkentése vagy elhagyása, a takarónövények alkalmazása és a szervesanyag-visszapótlás erősítése. A talaj egészségének javítása hosszú távon stabilabb termést és jobb minőségű takarmányt eredményez. A betakarítás és tartósítás technológiájában is jelentős változások szükségesek.A veszteségek sok esetben nem a termelés során, hanem a betakarítás és a tárolás alatt keletkeznek. A nem megfelelő időpontban végzett betakarítás, vagy az esetleges túlzott fonnyasztás, a rossz tömörítés vagy a nem megfelelő erjedési folyamat jelentős tápanyagveszteséggel járhat. A korszerű szemlélet a precíz időzítésre, a technológiai fegyelemre és az adatalapú döntéshozatalra épít. Az olyan eszközök, mint a szenzorok, hozamtérképek vagy a digitális gazdálkodási rendszerek segítik a termelőt abban, hogy pontosabb és megalapozottabb döntéseket hozzon. A fentieken túlmenőengazdasági szempontból is újragondolásra van szükség.A tömegtakarmány-termelés ugyanis gyakran „mellékágazatként” jelenik meg az állattenyésztés mellett, pedig annak egyik legkritikusabb eleme. A költségek és hozamok pontos nyomon követése, a takarmányok önköltségének meghatározása és a különböző technológiák összehasonlítása elengedhetetlen. A szemléletváltás része, hogy a gazdálkodó nemcsak termel, hanem menedzsel is: adatokat gyűjt, elemez, és ezek alapján optimalizál. A fenntarthatóság kérdése egyre hangsúlyosabb. Az agráriumra nehezedő környezeti és társadalmi nyomás – üvegházhatású gázok kibocsátása, vízhasználat, talajdegradáció – a takarmánytermelést sem kerüli el. A hatékonyabb tápanyag-gazdálkodás, a műtrágyahasználat csökkentése, a helyben rendelkezésre álló erőforrások jobb kihasználása mind hozzájárulnak a környezeti terhelés mérsékléséhez. A jó minőségű takarmány pedig az állatok metánkibocsátását is csökkentheti, ami közvetve a klímavédelemhez is hozzájárul. Nem hagyható figyelmen kívül a tudás és a szemlélet szerepe sem.A termelők egy része még mindig a korábbi beidegződések alapján dolgozik, miközben a környezet és a gazdasági feltételek jelentősen megváltoztak. A képzés, a szaktanácsadás és a tapasztalatcsere, a kutatás-fejlesztés, valamint a szorosabb együttműködés az egyetemi kutatóhelyekkel kulcsfontosságú a szemléletváltás megvalósításában. A sikeres gazdaságok nyitottabbak az innovációra, a saját kutatásokra és a kutatás-fejlesztésre egyaránt, ami sikeres működésük egyik záloga. Összességében leszögezhető, hogy a tömegtakarmány-termelésben szükséges szemléletváltás lényege, hogy a rövid távú mennyiségi célok helyett a hosszú távú minőség, stabilitás és fenntarthatóság kerüljön előtérbe.Ez komplex megközelítést igényel, amely magában foglalja a növénytermesztési, talajgazdálkodási, technológiai és gazdasági szempontokat egyaránt. Fotó: Unsplash Megállapítható az is, hogy a klimatikus változások által diktált új megoldások keresésének kényszerítő ereje a negatív hatások eltérő intenzitással történő fellépése miatt a Kárpát-medence különböző részein eltérő intenzitással jelentkezik. Ilyen területnek Magyarországon jelenleg az Alföld tekinthető, különösen annak déli régiója. Az alábbiakban egy olyan vizsgálat eredményeit mutatjuk be, amelyet ebben a régióban, a Hódagro Zrt. területén végeztünk a nagy termelésű tejelő szarvasmarha-állomány tömegtakarmány-szükségletének zavartalan biztosítása érdekében. Tekintettel arra, hogy az eddig általánosan használt silókukorica-szilázs előállítása – a tartós aszály miatt – már biztonságosan nem tervezhető, ezért olyan őszi vetésű tömegtakarmányok termesztésével, illetve konzerválásával végeztünk kísérleteket, amelyek alternatívái lehetnek a silókukoricának, illetve a belőle készíthető – kétségtelenül jó minőségű – silókukorica-szilázsnak. A vizsgálatok célja annak megállapítása volt, hogy dél-alföldi környezeti viszonyok között miként változikhárom eltérő összetételű őszi takarmánykeverék(1. keverék: tritikálé + pannonbükköny; 2. keverék: tritikálé + pannonbükköny + őszi takarmányborsó; 3. keverék: tritikálé + őszi búza + őszi árpa) termeszthetősége, továbbá táplálóanyag-hozama standardizált agrotechnika és táplálóanyag-ellátás mellett. Az előzetesen modellezett takarmányreceptúrák alapján az elvetésre került három különböző összetételű őszi takarmánykeverékből szenázst készítettünk. A szenázs jó minőségét megfelelő fizikai tömörítéssel, illetve irányított erjesztéssel értük el. Az irányított erjesztést a szecskázott takarmányra juttatott baktériumkultúrákkal gyorsítottuk.A szántóföldi parcellán folyamatosan nyomon követtük a zöld növény fontosabb táplálóanyag-tartalmának változását (pl. szárazanyag-, cukor-, fehérjetartalom stb.).A betakarítás optimális idejét a ténylegesen vizsgált táplálóanyag-tartalom alapján határoztuk meg. A tartósított szenázsok pH-ját, ammóniatartalmát és illózsírsav-összetételét, továbbá a tejsav mennyiségét ugyancsak meghatároztuk. A három őszi takarmánykeverék típust a támasztónövény három fenológiai állapotában megmintáztuk, és a nyers szecskák táplálóanyag-tartalmát is megvizsgáltattuk.A kijelölt fenológiai fázisok az alábbiak voltak: A nyersszecska-mintákból az alábbi paramétereket vizsgáltuk: szárazanyag-tartalom, nyersfehérje, nyerszsír, nyersrost, nyershamu. A legideálisabb fenológiai fázisban (a kalász hasban van, BBCH-skála 43–45) a betakarított három keveréktípust falközi silókba, illetve Budissa silótömlőkbe tároltuk be. A jobb erjedés és a minőségbiztonság érdekében 3 g/t dózissal Josilac Combi (homofermentatív és heterofermentatív baktériumokat tartalmaz) készítményt, illetve AdiSil Plus® (500 g/t) preparátumot használtunk. A vizsgálatok során felvételezésre kerültek a vizsgált takarmánykeverékek naturális fajlagos hozamai, és analizált táplálóanyag-tartalmuk alapján meghatároztuk a fajlagos táplálóanyag-hozamokat is.A kémiai vizsgálatok elsődlegesen a szárazanyag-, nyersfehérje-, nyerszsír-, nyersrost-, cukortartalom meghatározására terjedtek ki.A tartósított szenázsok pH-ját, ammóniatartalmát és illózsírsav-összetételét, továbbá a tejsav mennyiségét ugyancsak értékeltük. A szükséges analíziseket akkreditált laboratóriumban végeztük el releváns vizsgálati módszerek (Official Methods of Analysis of AOAC International, 21st Edition, 2019) előírásainak figyelembevételével. A különböző szenázsok energiaszolgáltató képessége szempontjából leginkább meghatározó és egyúttal a szenázs minőségét leginkább kifejező táplálóanyagok koncentrációját az 1. táblázatban mutatjuk be. Adataink (szárazanyag, nyersfehérje, lignin, ADF, NDF, oldható rost, keményítő, nyerszsír) jól mutatják az egyes szenázsok táplálóanyag-tartalma közötti eltéréseket. 1. táblázat Adatainkból az is megállapítható, hogy legnagyobb fehérjekoncentrációval (190 g/kg szárazanyag) a tritikálé–pannonbükköny–őszi takarmányborsó alapú szenázs (2. keverék) rendelkezik, amelynek nyersfehérje-tartalma a tritikálé–pannonbükköny alapú szenázs (1. keverék) nyersfehérje-tartalmát 8,0%-kal, a tisztán gabonabázisú szenázsét (3. keverék) pedig 11,9%-kal múlja felül. Figyelemre méltó a 2. keverék relatíve alacsony lignintartalma (33,0 g/kg szárazanyag), amely az 1. keverék lignintartalmától 15,4%-kal, a 3. keverék lignintartalmától pedig 13,2%-kal marad el. Az alacsony lignintartalom a többi táplálóanyag emészthetősége szempontjából fontos paraméternek tekintendő, mivel a lignin általánosságban kedvezőtlenül befolyásolhatja azok emészthetőségét. Arostfrakcióktekintetében a savdetergens rost (ADF) esetében –2,8%-os (1. keverék), illetve +5,2%-os (3. keverék) eltéréseket mértünk, míg a neutrál detergens rost (NDF) esetében ez a különbség –3,3%, illetve +4,1% volt a 2. keverék (tritikálé–pannonbükköny–őszi takarmányborsó) releváns adataihoz viszonyítva. A három eltérő alapanyag-bázison előállított szenázs nyerszsírtartalma gyakorlatilag megegyezett, és átlagosan 41,0 g/kg szárazanyag értékkel volt jellemezhető. Figyelemre méltóak voltak az oldható rostartalomban mért eltérések is. A szenázsok táplálóanyag-tartalmi adatait vizsgálva összességében megállapítható, hogy saját vizsgálataink szerint a legkedvezőbb táplálóanyag-tartalommal – 2023-ban – a tritikálé–pannonbükköny–őszi takarmányborsó alapú szenázs rendelkezett. Szántóföldi kísérleteink adatai szerint a vizsgált időszakban (2023-ban) a tritikálé–pannonbükköny alapú zöld takarmánykeverékből 14,7 t/ha, a tritikálé–pannonbükköny–őszi takarmányborsó alapú keverékből 14,45 t/ha, a tisztán gabonabázisú (tritikálé–őszi búza–őszi árpa) keverékből pedig 14,16 t/ha szenázsalapanyagot takarítottunk be. A kontrollként szolgáló silókukorica terméshozama 19,12 t/ha volt (az adatok nincsenek táblázatba foglalva). A terméshozamok és a laboratóriumi vizsgálatok eredményei alapján kiszámítottuk a hektáronkénti táplálóanyag-hozamokat is, amelyek szenázsokra vetített értékeit a 2. táblázatban mutatjuk be.Adataink szerint az 1. és 2. keverék szárazanyag-hozama a közel azonos termésmennyiség és a közel azonos szárazanyag-tartalom okán közel azonos volt (1. keverék: 4469 kg/ha, illetve 2. keverék: 4465 kg/ha), és átlagban 4467 kg/ha hozammal volt jellemezhető.Ettől az átlagértéktől a tisztán gabonabázisú keverék (3. keverék) szárazanyag-hozama 16,9%-kal volt kevesebb, ami elsődlegesen a keverék kisebb szárazanyag-tartalmával hozható összefüggésbe (ld. 2. táblázat). 2. táblázat A nyersfehérje-hozamokat vizsgálva azt találtuk, hogy az a 2. keverék (tritikálé + pannonbükköny + őszi takarmányborsó) esetében volt a legnagyobb (848,4 kg/ha). Ehhez képest a közel azonos terméshozam és fehérjekoncentráció ellenére az 1. keverékkel (tritikálé + pannonbükköny) 7,9%-kal kevesebb fehérjét takarítottunk be hektáronként. A tritikálé–pannonbükköny–őszi takarmányborsó alapú szenázs esetében mért legkedvezőbb értéktől a tisztán gabonakomponenseket tartalmazó keverék fehérjehozama 34,5%-kal maradt el, és mindössze 630,7 kg/ha volt. Hasonló tendenciák érvényesültek a legtöbb táplálóanyag-hozam esetében is. Figyelemre méltó, hogy a tritikálé–pannonbükköny–őszi takarmányborsó alapú szenázs esetében a fehérjehozam 24,5%-kal volt nagyobb (848,4 kg/ha vs. 640,8 kg/ha), mint a silókukorica-szilázs esetében, annak ellenére, hogy a silókukoricával betakarított szárazanyag mennyisége közel 90%-kal nagyobb volt (4465,1 kg/ha vs. 8431,9 kg/ha). A különböző bázisú szenázsok (1., 2., 3. őszi takarmánykeverékekből) és a kukoricaszilázs azonos évben mért (2023. évi) táplálóanyag-tartalmának vizsgálati értékei megerősítik előzetes vizsgálatainkat.Adataink alapján összefoglalva megállapítható, hogy a tejelő tehenek takarmányozásában a Magyarországon domináns szerepet betöltő silókukorica-szilázs részleges alternatívájaként, csapadékhiányos időszakban, a Dél-Alföldre jellemző éghajlati viszonyok között az általunk vizsgált őszi takarmánykeverékek közül a tritikálé–pannonbükköny–őszi takarmányborsó alapú keverékből készített szenázs adja a legkedvezőbb alternatívát. Eredményeink azt mutatják, hogy az általunk vizsgált őszi takarmánykeverékek közül a közel azonos szárazanyag-hozam mellett a legnagyobb táplálóanyag-hozam a tritikálé–pannonbükköny–őszi takarmányborsó alapú keverékkel érhető el. A takarmánykeverékkel elérhető fehérjehozam 24,5%-kal meghaladja a silókukoricából készített szilázzsal elérhető fehérjehozamot is (848,4 kg/ha vs. 640,8 kg/ha). Összegzésként megállapítható, hogy a tejelő tehenek takarmányozásában domináns szerepet betöltő silókukorica-szilázs részleges alternatívájaként, csapadékhiányos időszakban, a Dél-Alföldre jellemző éghajlati viszonyok között a tritikálé–pannonbükköny–őszi takarmányborsó keverék alapú szenázs egyértelműen javasolható, annak parciális alternatívájaként szolgálhat. A kutatás a 2020-1.1.2-PIACI KFI-2020-00142 számú projekt keretében valósult meg. Szabó Lajos¹,Hatala Mihály¹,Húth Balázs²,Sudár Gergő²,Tossenberger János²Hódagro Zrt.¹6800 Hódmezővásárhely,Csókási puszta 63. Széchenyi István Egyetem²Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Kar A Takarmányozás 4.0 Agroinform TechMagot megnyithatodide kattintva, vagy lapozd végig itt: A Takarmányozás 4.0 Agroinform TechMagot megnyithatodide kattintva, vagy lapozd végig itt: Agroinform TechMag 2026/4 A korábbi TechMag lapszámokat elolvashatod aMagazinrovatban.