Nem csak földrajzi a távolság (jelentés a glóbusz túloldaláról)
Magyar Hang
2026-05-09T17:00
Hittel vallom, hogy nem én fedezek föl magamnak egy-egy könyvet, hanem azok találnak meg engem. Tudom, furcsán hangzik ez a kijelentés, mégis igaz. Elmondom az erre szolgáló legutóbbi példát.
Természetesen már antikvár könyveket is lehet online rendelni – igaz, az átvétel sajnos nem mindig egyszerű. Nekem például be kell utaznom érte a megyeszékhelyre, mert az a legközelebbi átvételi pont – de egy jó könyvért bármit hajlandó vagyok megtenni. Van a küldő szolgálatnak egy remek reklámfogása: ha a rendelés során kipipálok egy erre a célra létrehozott pontot, akkor a rendelt könyv mellé ajándékkönyvet is küldenek. Föltételezem, hogy nem a legkelendőbb könyvek közül választják ezt ki, nyilván az elfekvő készletből származik – de lehet egy jó könyv idejétmúlt? Én mindenesetre szerencsés vagyok, mert a pár hónapja rendelt könyv mellé megkaptam G. Hajnóczy Rózsa Bengáli tűz című, eredetileg 1943-ban megjelent könyvének egy későbbi, 1964-es kiadását (Szépirodalmi Könyvkiadó). Örültem a találkozásnak, azonnal neki is álltam a rövidnek épp nem mondható két kötetnek, ami együtt közel 900 oldalt tesz ki.
A lőcsei származású Hajnóczy Rózsa (1892-1944) a híres orientalista, Germanus Gyula (1884-1979) felesége volt. Germanus nem mástól, mint a Nobel-díjas indiai költőtől, Rabindranath Tagorétól kapott meghívást Indiába, az általa alapított, Santiniketánban működő iskolakomplexumba. Germanus feladata a keleti nyelvek, vallások és történelem oktatása volt. Három évet töltöttek a kontinensnyi országban az 1930-as évek elején, s Hajnóczy a nő szemével látta és a könyvének megírásával láttatja velünk az akkori India ünnep- és hétköznapjait.
A könyv döbbenetes, megrázó, néha vidám, néha szívbemarkoló, de mindenképp lebilincselő olvasmány. Mi, európaiak képtelenek vagyunk fölfogni az ott történtek motivációit, mozgatórugóit. Ebben az időszakban az indiai állapotok számunkra teljességgel idegenek és érthetetlenek, de mondjuk ki: nem ritkán taszítóak – annak ellenére, hogy ekkor még a Brit Birodalom uralma alatt állt az ország, ami intenzív európai befolyást jelentett. Hajnóczyék Santiniketánban közvetlen kapcsolatban voltak a szolgákkal, a személyzettel, megtapasztalhatták a sötét babonák által befolyásolt emberek mindennapjait. Csak egyetlen példát említek a sok száz közül: Hajnóczy észrevette, hogy a szakácsuk a konyhában (ami egy külön épületben volt) a földön, a lábával gyúrja a tésztát. Gyorsan hozatott valahonnan egy asztalt, megparancsolva a szakácsnak, hogy ezentúl azon dolgozzon. Legközelebbi látogatása alkalmával döbbenten tapasztalta, hogy a szakács fönt áll az asztalon, és úgy gyúrja a tésztát továbbra is a piszkos lábaival… Pozitív hozzáállás esetén ilyenkor azt mondhatja az ember: legalább már nem a földön!
A piszok, a bűz, a nyüzsgés, az állandó és szinte már bántó zaj, a járművek füstje… az eleven, a félholt vagy elpusztult állatok ezrei mindenütt… a betegségek, a szegénység, a teljes kilátástalanság már a másnappal kapcsolatban is… a nők helyzete… erre is el kell mondanom egy példát. Ha egy nő megözvegyült, akkor a férje testével együtt őt is elégették, mert már „úgysem jó semmire”, és egyébként is megérdemli a sorsát: miért hagyta meghalni a férjét?
Azt gondolom, ezek olvastán sokan hitetlenül csóválják a fejüket. Vajon mit tesznek majd akkor, ha elolvassák az egész könyvet? És ne mondjuk azt, hogy mi közünk nekünk mindehhez itt, a Kárpát-medencében, mert nagyon is sok. Meg kell értenünk, hogy a glóbuszunk népessége ezerarcú, és gyakran föloldhatatlan ellentétek uralják. El kell fogadnunk, hogy az életünket számtalan nézőpontból vizsgálhatjuk, és ha ezt őszintén tesszük, akkor rá kell döbbennünk, hogy hányféle módon, milyen körülmények és viszonyok között is élik százmilliók a mindennapjaikat.
Germanus Gyulának, apja zsidó származása miatt, a nyilas időszakban ki kellett tűznie a sárga csillagot. Feleségét annyira megviselte ez a megaláztatás, hogy nagy adag altató bevételével 1944-ben öngyilkos lett. Germanus idővel fölvette az iszlám vallást, és teljes mértékben a Korán tanítása szerint élte a hátralévő éveit.