● news.bsdnet.hu

Till Attila már tizenöt éves korában elkezdett inni, és évtizedeken át az alkohol határozta meg az életét. Bár sokáig úgy tűnt, kívülről minden rendben van, a műsorvezető végül 2016-ban kimondta magának a legnehezebb mondatot: alkoholista vagyok. Tilla ma már tíz éve teljesen absztinens. AzEgyszer lentpodcastben és aWMN-nek adott interjúbanőszintén beszélt arról, hogyan vált az ital a mindennapjai részévé, és milyen hosszú út vezetett a felépülésig. A műsorvezető szerint fiatalon a művészlét szabadsága és a bohém életforma vonzotta. Már gimnazistaként megtapasztalta, hogy alkohol hatására bátrabbnak, felszabadultabbnak érzi magát, ráadásul a környezete is pozitívan reagált erre. „Ha iszom, olyat is merek tenni, amit józanul nem, és ez bejön az embereknek” – idézte fel. Tilla úgynevezett funkcionáló alkoholistaként élt: soha nem ivott munka előtt, élő adásban pedig egyetlen kortyot sem fogyasztott. A probléma azután kezdődött, amikor véget ért a munka és megérkezett az üresség érzése. „Az alkohol a távozásom volt a mindennapokból, és a távozásom önmagamtól”– fogalmazott. Miközben kívülről sikeres televíziósnak látszott,a magánéletében komoly károkat okozott a függőség.Előfordult, hogy ájulásig itta magát, rendőrségi fogdába került vagy pénzbírságokat fizetett. Közben a családja is végig mellette állt, felesége pedig éveken át próbálta kezelni a helyzetet. A fordulópontot az jelentette, amikor képes lett kívülről látni önmagát, és felismerte, hogy nemcsak magát, hanem a szeretteit is rombolja. A felépülésben fontos szerepet játszottak az Anonim Alkoholisták közösségei is. Tilla szerint a gyógyulás első lépése az őszinteség és annak kimondása, hogy valaki függő. „Egy alkoholista mindig alkoholista marad, de ha megtanul ellentmondani a szernek, élhet boldogan” –mondta.