● news.bsdnet.hu

– Nem állítom, hogy párkapcsolatom sok éve alatt soha nem jutott eszembe az a régi, ötvenes kolléganőm, aki egyszer ragyogó arccal mesélte, hogy egy utcára lakik a férjétől, és ma meglátogatja. Azt hittem, hülyéskedik. Aztán – mivel viszonylag új keletű volt az a frigy – feltételeztem, hogy valamilyen számomra ismeretlen kényszerűség miatt laknak ideiglenesen külön, de amikor ezt firtatni kezdtem, a kolléganőm felkacagott. Majd felvilágosított, hogy esze ágában sincs összeköltözni a férjével. Imádják pedig egymást, sok időt is töltenek együtt, de egyiküknek sincs már kedve feladni a saját otthonát, rigolyáit, napirendjét. (A kolléganőm esetében e lista része volt a változó számú befogadott, mentett kutya is.) Mind a ketten túl voltak több hosszabb kapcsolaton, elfáradtak az alkalmazkodásban, ráadásul kreatív szakmát űztek, szükségük volt időnként arra, hogy magukra csukhassák az ajtót. A férfi egyedül élt, a kolléganőm épp hogy felnőtt fia viszont még otthon lakott – valószínűleg ez a körülmény is hozzájárult ahhoz, hogy látogatók maradtak egymás életében, habár összeházasodtak (a „papírt” valamiért fontosnak tartották). Darvas Lili és Molnár Ferenc. Jean-Paul Sartre és Simone de Beauvoir. Annie Leibowitz és Susan Sontag. Társak voltak, de nem éltek egy fedél alatt. A LAT-kapcsolat korántsem huszonegyedik századi találmány. Még csak nem is a „hanyatló nyugat ópiuma”. Kínában például „sétáló házasságnak” nevezik. A Szociológiai Szemlében olvastam Kapitány Balázs 2012-es izgalmas tanulmányát a kétlaki kapcsolatokról. Tőle tudom, hogy Magyarországon a látogató partnerkapcsolatban élők jellemzően – de nem kizárólag – fiatal felnőttek. Egyötödük középkorú vagy idősebb. Háromnegyedük nem kötött házasságot. 17 százalékuk elvált – korábbi partnerétől, tehát a házasság terén már van tapasztalata. A fiatal „látogatókra” jellemző, hogy legalább egyik szülőjükkel együtt élnek, a többiek egyszemélyes háztartásban laknak vagy saját gyermekeikkel (egyedülálló szülőként). Utóbbi körülmény sok esetben oka annak, hogy az új partnerrel nem költöznek össze. Vajon a LAT-kapcsolat egyet jelent a lazasággal, az elköteleződés hiányával? – merülhet fel a kérdés. Kapitány válaszadói szerint nem, legalábbis 50 százalékuk arról számolt be, hogy szinte mindennap (legalább havi húsz alkalommal) találkozik a partnerével. Csak 6 százalékuk van együtt a társával ritkábban, mint hetente. A kapcsolatok fele több mint kétéves (de a kutatásban részt vett olyan pár is, akik 35 éve vannak – de nem: élnek – együtt, ejha). A válaszadók fele azt állította, hogy mindkettejük akarata és döntése a különélés, míg a többiek külső akadályokra hivatkoztak. Nos, a tanulmány alapján az érintettek negyede alig tízpercnyire vagy még közelebb lakik a partneréhez, és a válaszadók 83 százaléka egy óra alatt eljut társa otthonába, tehát a földrajzi távolság ritkán oka az összeköltözés elmaradásának Magyarországon. Akkor talán az lehet az ok, hogy próbálták az együttélést, de nem jól sült el? Ez sem talált:„A látogató párkapcsolatban élőknek csak mintegy egykilencede (11 százalék) élt már együtt korábban azzal a partnerével, akivel most látogató párkapcsolatban él. Tehát Magyarországon – több más országgal szemben – kifejezetten ritkák azok a látogató párkapcsolatok, amelyek korábbi együttélésen alapuló párkapcsolatok önkéntes, vagy kényszerből (pl. munkavállalás) történő szétbomlásából jöttek létre.” A KSH adatai szerint Magyarországon körülbelül félmillióan élnek LAT-kapcsolatban. A hosszú távú, kétlaki párkapcsolatok oka a fiatalok esetében gyakorta az anyagiakra vezethető vissza. Van, hogy fiatal házasok is a szüleikkel élnek (mindketten a sajátjaikkal), amíg nem tudnak közös otthont teremteni. (A házasságot pedig sokszor azért kötik meg az otthonteremtés előtt, hogy az építkezéshez szükséges forrásokhoz hozzájussanak.) A középkorúak és az idősebbek pedig egy válás vagy megözvegyülés után ragaszkodnak sokszor a megszokott környezetükhöz – mint a volt kolléganőm. Tény azonban az is, hogy egyre több harmincas-negyvenes is ezt a kapcsolódási formát választja, mint a hagyományos házassági keretrendszer egy alternatíváját. Ki tudja, hosszú távon egyre népszerűbb lesz-e, vagy sem… Esetleg a kevesebb vita? Adná magát, hogy igen, de azért a valóságban erre sem lehet egyértelműen válaszolni. Kapitány arra jutott, hogy vannak olyan tipikus konfliktushelyzetek, amelyek a látogató kapcsolatokban ritkábban fordulnak elő. Ilyenek értelemszerűen a házimunka megosztásával kapcsolatos konfliktusok, és az anyagi jellegű vagy az életmóddal (pl. alkoholfogyasztás) kapcsolatos viták. Ugyanakkor más területeken meg több a veszekedés: a féltékenység, a barátokkal töltött idő, a szabadidős programok gyakrabban válnak feszültségforrássá egy LAT-kapcsolatban, mint a házasoknál vagy együtt élőknél.Meghosszabbítható a kutyák élete? – Kubinyi Enikő etológus a kutya longevityrőlWMN Life– 2026. május 9. –BG WMN Life– 2026. május 9. –BG Úgy tűnik, sokan közülük igen. Vagy legalábbis ez a terv. A látogató kapcsolatban élők 22 százaléka nyilatkozott úgy a kutatónak, hogy tervei szerint három éven belül mindenképpen összeköltözik a partnerével. Csak 14 százalék jelentette ki, hogy semmiképpen nem kíván erre az útra lépni. A többség inkább bizonytalan. És Ti? Éltek/ éltetek már efféle kapcsolatban? Mit gondoltok, működik? Esetleg jobban is, mint egy hagyományos együtt élős párkapcsolat? Meséljetek! Források:wmn.hu/kult,www.csaladinet.hu,szociologia.hu Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Willie B. Thomas Kurucz Adrienn