● news.bsdnet.hu

Az elmúlt hetekben a magyarországi választásokkal volt tele a nemzetközi sajtó, „menő” téma lettünk. Látszik ennek a hatása a Sziget jegyeladásaiban? Az első várakozásunk az volt, hogy mivel mindenütt címlapokon van Magyarország, és szinte mindenhol pozitív az asszociáció, ez megdobja majd a külföldi jegyértékesítést, de egyelőre sajnos nincs látható elmozdulás. Az elmúlt tizenévben Magyarország a hírekben általában negatívan jelent meg az ukrajnai ügyek blokkolása, az EU-s viták, a jogállamiság lebontása, vagy épp a túlzott oroszpártiság miatt, amitől az ország megítélése sokat romlott. Külföldön és mint nemrég kiderült már belföldön is a többség egyre kevésbé gondolta élhetőnek és vonzónak az országunkat – igaz, az utazásaim során azért olyanokkal is szép számmal találkoztam, akik épp ellentétesen ítélték ezt meg és lelkesedtek a migrációnak ellenálló miniszterelnökünkért. Most viszont hirtelen mindenki ránk figyel, ami óriási ingyenreklám és végre pozitív kontextusban beszélnek rólunk. Kíváncsi vagyok, ez milyen hatással lesz a turizmusra, de alapvetően bizakodó vagyok, hogy lesz pozitív hatás, hiszen az ország megítélése, az úti célok kiválasztásánál biztosan sokat nyom a latban. A turizmusban viszont az is sokat számít, hova pozicionáljuk az országot a fejekben, ettől is nagyban függ, hogy mekkora és milyen vendégkör számára vonzó. Megkereste már önt a leendő kormány bármilyen szakmai egyeztetésre a vendéglátás, a turizmus vagy a fesztiválpiac témáiban? Eddig nem keresett meg senki, de nem is vártam, főleg nem a váltás utáni első hetekben. Úgy láttam a Tisza Párt körül vannak jó páran olyan szakemberek, akiket meg tudnak kérdezni. Nem tudom, elképzelhető, hogy valaki majd előbb-utóbb engem is meg fog keresni, de az ország irányítása most valószínűleg a nagyobb tüzek oltásával kezdődik. Egy ilyen horderejű váltásnál a prioritások listája az első hetekben még érthető módon a kormányzati struktúra alapjainak lerakásáról szól, nem pedig az egyes részpiacok nagyobb szereplőivel való kávézásról. A gazdaság helyreállítása és a jogállami keretek visszaépítése olyan gigantikus és halaszthatatlan feladat, ami mellett a fesztiválok vagy az éttermek világa – bármennyire is fontos nekünk érintetteknek – érthetően csak a sokadik a sorban. –Most, hogy új korszak indul, mi a legfontosabb, amit a döntéshozóknak meg kell érteniük erről a szektorról? – A legfontosabb, hogy a turizmus valóban stratégiai ágazat kell legyen, hiszen tiszta haszon a nemzetgazdaságnak. A külföldi turista ugyanis itt költi el a máshol megkeresett pénzét, ami külső plusz forrásként áramlik be a hazai gazdaság körforgásába. Ha a turizmus részterületeiről beszélünk, van pár konkrét kihívás, amivel mielőbb foglalkozni kell majd. Ott van például a kerozin-probléma, ami komoly kihatással lehet a repülőjáratok számára és így a látogatószámokra is. Másrészt jó lenne végre nem csak célként beszélni róla, hanem valóban megszólítani a fizetőképesebb turistákat. Van pár régóta vitatott kérdés – mint például az Airbnb, a belvárosi szórakozóhelyek nyitvatartási ideje, a terasz lehetőségek vagy a dunai hajókikötők szabályozása –, amire jó lenne végre érdemi válaszokat adni. Ezek sokszor nem is kormányzati, hanem önkormányzati hatáskörök, de a törvényi keretrendszert és a szakági stratégiát felülről kell biztosítani. Sajnos a politikusok még ha tudják is a szakmailag helyes válaszokat, a választások előtt mindig két tűz között őrlődnek, mivel rövidtávon a lakosság és a piaci szereplők érdekei nem mindig vágnak egybe: állampolgárként persze mindenkinek logikus érdeke, hogy az országnak a turizmusból minél több legyen a bevétele, hiszen ebből lehet majd az egészségügyre vagy az oktatásra is többet költeni, de a turisztikai attrakciók környékén élők jelentős része, ezt a nézetet már kevésbé osztja. Nekik sokkal jobban tetszene, ha a külföldi látogatók helyett, csak a pénzük jönne ide, mert akkor nem kéne eltűrniük a fokozott környezeti terhelést és hangoskodást. A politikusokat viszont a helyi lakók és nem a turisták választják, ezért hiába lenne szükségük nagyobb bevételekre, nem akarják elveszíteni a választóikat sem. Ezért, ha valamikor, akkor egy nagyarányú választási győzelem után, rögtön a ciklus elején lehet érdemi lépésekben reménykedni az ágazati szereplőknek. –Az elmúlt években a turizmus és részben a vendéglátás is központosított lett, a pályázatoktól a fejlesztésekig szűk körben születtek meg fontos döntések. Ön ebből mit érzékelt a saját területén? – Azt én sem láttam tisztán át, mi hol és milyen alapon dőlt el, de összességében azt gondolom, a visszásságok felemlegetése mellett azt is ki kell mondani, hogy kevés olyan ágazat volt, ahol ennyire egyértelmű és világos kormányzati szándék volt. A turizmus, el kell ismerni valóban stratégiai ágazatként volt kezelve, erre a területre, főleg a szállás és az infrastruktúra fejlesztésre, elég sok forrást juttattak. Nagy kérdés számomra, hogy az új kormány is hasonlóan fontos területként kezeli-e majd a turizmust, mint az előző? Arra is nagyon kíváncsi vagyok, milyen eredményeket lehetne úgy elérni, ha az ide csoportosított jelentős források egy része végre nem a kormányközeli vállalkozókhoz vándorolna, hanem a piaci teljesítmény lenne a mérce. –Pontosítsunk: a pályázatok, támogatások nagy része kötött ki a NER cégeinél. – Nem tudom a pontos arányokat, de ezek a valóban felháborító esetek elterelték a figyelmet arról, hogy közben ezen a területen azért leesett pár morzsa szinte mindenkinek. Ráadásul a vendéglátós és a szállodai ÁFA csökkentés, vagy a gasztronómiai szereplőknek nemrég kínált bér és turisztikai járulék kedvezmények mindenkinek egyformán szolgálták az érdekeit, ezért az ágazat szereplői mégis úgy érezték, hogy legalább kiemelten van kezelve a kérdés. Az már megint egy másik és talán még fontosabb kérdés, hogy mi lett volna ezek nélkül az intézkedések nélkül, hiszen az elmúlt években még az ág is húzta ezt a szakterületet. A COVID-tól a háborúig, a rezsiválságtól az inflációig, a munkaerő hiánytól a válságig minden hatványozottan terhelte meg a vendéglátóhelyeket, ezért így is komoly csőd hullám volt az elmúlt években. Most ezért is kíváncsi mindenki, mi lesz a turizmussal, a vendéglátással, ami a GDP-nk jelentős, közel heted részét adja. Gondolom, nem csak én vagyok szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy az akku- és autógyártás még tovább tudja majd hajtani a gazdaság motorját. Aranybányánk és jelentős olajmezőnk pedig nincs és valószínű már nem is lesz, viszont közben kiváló turisztikai adottságaink vannak, aminek a kiaknázásában még mindig komoly tartalékok vannak. Ezeket kell minden kormánynak felismerni és okosan kihasználni. –Mint említette, az elmúlt években a vendéglátás egy része látványosan szenvedett, sokan mentek csődbe, miközben az Orbán-kormány a turizmusról, mint sikerágazatról beszélt. Miért nyílt ekkorára az olló? – Van egy kettősség a számok mögött. Miközben láthatóan ténylegesen nőtt a vendégforgalom, az egyre több turista valamiért egyre kevesebbet költött. Mondjuk ki: Budapest olcsó fapados, elsősorban buliturista célponttá vált a külföldiek szemében. Ennek az elsődleges oka csak annyi, hogy hozzánk a leginkább 40 eurós, fapados repülőjeggyel lehet eljutni, ráadásul már fejenként 20-50 euróért is lehet akár 3-4 csillagos szállást találni, így ne csodálkozzunk, hogy a vendégek nagy része ezt értékeli és nem a múzeumokba, hanem a romkocsmákba mennek inkább. Aki azért jön ide, mert 200 euróból el tud tölteni itt egy hétvégét, az viszont nem fog 100 euróért megvacsorázni a Costesben. Ők az ételben is az olcsót keresik, nem top éttermekbe ülnek be, hanem lángost vagy valami hasonló street food-ot esznek és a közértben vásárolnak. Ugyanakkor jól látszik, hogy a helyiek sem mennek elegen és eleget étterembe, hiszen az emberek nem mertek költeni, mindenkiben ott volt a szorongás a veszélyes és bizonytalan jövőtől. A háborús üzenetekkel teli plakátok és a „féljetek, mi majd megvédünk benneteket” retorika miatt mindenki inkább megtakarítani akart, nem mertek csak a feltétlen szükséges dolgokra pénzt kiadni. Kialakult egyfajta válságtudat, ami aztán önbeteljesítő jóslatként visszafogta a gazdaságot és valóban egyre inkább válságba jutottunk. Ha most végre normalizálódik a közhangulat, és nem jön egy újabb külső sokk, akkor talán újra elkezdenek költeni az emberek. A gazdaság akkor pörög, ha van bizalom is iránta. –A bizalomhoz hozzátartozik az elszámoltatás is, ami az új kormány egyik fő ígérete. Milyen kockázatokat lát ebben? – Nagyon vigyáznék ezzel, mert a társadalom egy része már szinte „vért akar”. Természetesen én is szeretnék elszámoltatást, de nem azon az áron, hogy a közhangulatot majd ezzel próbálják kiszolgálni, hiszen a közfigyelmet az ilyen ügyekkel mindig könnyű elterelni. Ha a szalagcímek csak a bilincsről szólnak majd a stratégiai ágazatok rendbetétele helyett, az rossz irány. Nem szabad hagyni a felelősség alóli kibújást sem, de közben ne kapjon gellert a jogszerűség. Az egyébként teljesen érthető indulatok, könnyen átcsaphatnak szélsőségekbe, politikai boszorkányüldözésbe, ami viszont leginkább a politikai szélsőségesek érdekeit szolgálhatja. Ráadásul a jogszerűség mellőzése csak újra az ország megítélésének romlásához vezethet. Én nem vért akarok látni, hanem egy hatékonyan, jól működő, igazságos és végre nem következmények nélküli országot. Az új kormány óriási felhatalmazást kapott, de hatalmas felelősséget is, nem szabad és nem is nagyon lehet most hibázni. –A mostani gazdasági környezetben inkább a túlélésre játszanak a szereplők, vagy lát valódi növekedési lehetőségeket? – Bár nem vagyok gazdasági szakember, úgy gondolom, érzékelhető pozitív változást lehetne elérni bizonyos területeken. Van a rendszer mögött egy szinte feneketlen korrupciós és hatalomtechnikai zsák, ami elnyelt egy csomó forrást. Ha azokat a forrásokat – és itt több ezer milliárdról beszélünk –, amelyek eddig a propagandára vagy a NER hizlalására mentek el, a jövőben sikerül értelmesen átcsoportosítani, az már önmagában is elegendő lehet akár komolyabb fejlesztésekhez is, de remélem sikerül hazahozni az EU-s forrásokat is. Kérdés persze, hogy a még csak ezután kiderülő, eddig a szőnyeg alá söpört problémák megoldása, mibe kerül majd. De abban bízom, hogy most olyan szakemberek kerülnek döntési pozícióba, akik vagy tudják a megoldást, vagy ha nem, akkor a náluk okosabb emberektől és nem a lojális haveroktól kérnek tanácsot. –Beszéljünk a Szigetről. Komoly és sajnos nem teljesen politikamentes mentőakció volt, de végül lesz fesztivál, még ha rövidebb is. Már aláírták az új befektetői szerződéseket, radikálisan átalakult a tulajdonosi struktúra. Miért volt szükség erre? – Az anyagi stabilitás megteremtése volt a célom. Most már a folyamat végén járunk, a megállapodások megszülettek, május végéig kaptak határidőt az új partnerek a tőkeemelésre. A Sziget Zrt.-ben a többségi tulajdonomban lévő Festpro Kft-nek 70 százalékos többsége marad, de a maradék 30 százalékon 9 új kistulajdonos osztozik. Stratégiai partnerekről van szó – mint például a Budapest Park –, valamint a legnagyobb alvállalkozóinkról, akiknek elemi érdekük a Sziget életben maradása, hiszen ők is ebből élnek. Ezzel 2 milliárd forintos tőkeemelést hajtunk végre. Idén ugyanis még 1,5 milliárdos veszteséggel terveztünk, de jövőre már a nulla a cél. Választanom kellett: vagy külső pénzügyi befektetőt hozok be, vagy bevonom azokat, akiknek azért is érdekük a Sziget életben maradása, mert ha nem lesz, akkor nekik sem lesznek belőle többet bevételeik. Ugyan voltak ilyen jelentkezők is, de a pénzügyi befektetőknek nem szívesen ajánlottam volna, mert túl nagynak ítéltem meg az üzleti kockázatokat, viszont az alvállalkozók akkor is tudnak keresni valamennyit, ha a rendezvény nem tud profitot termelni. –Ez azt jelenti, hogy a VOLT fesztivál és a Balaton Sound végleg a múlté? – Rövid távon nem látok esélyt az újraindításukra. Az egész ágazatnak stabilizálódnia kell és megújulnia. Nemcsak a fellépők drágultak meg brutálisan, hanem a közönség viszonya is megváltozott a bulizáshoz. A mai fiatalok sokkal tudatosabbak, wellbeing-re, lelki egészségre gyúrnak, a többnapos, sátrazós, mindent elsöprő „ereszd el a hajam” típusú dzsembori sokuknak már túlzás. Ráadásul a szolgáltatások terén is egyre magasabbak az igények, ezért az aktuális fesztiválkínálatot is ehhez kell igazítani. Az elmúlt évek jelentős, több milliárdos veszteségeit nem lehet csak költségcsökkentéssel helyre tenni, mivel a Sziget nem lehet fapados, nem csökkenthetjük a színvonalat és a kínálatot, mert akkor még kevesebben jönnek majd el, de nem emelhetjük a végtelenségig az árakat sem, ezért azon kell dolgoznunk, hogy olyan rendezvényt csináljunk, ami még több embert vonz, amihez pedig további fejlesztésekre és a koncepció újra gondolására, de legalábbis az újra hangolására van szükség. –A gasztronómiában is látszik ez a kettősség. Ott a Costes fine dining világa, és ott a Gourmet Fesztivál, vagy a nemrég nyílt, tömegeket vonzó gasztropiacok, illetve a Kádár étkezde is. Van még igény a luxusra? – A gasztronómia szerencsére divat lett, és ez örömteli jelenség. Az emberek már nem csak nagy adagokat, hanem jobb minőséget is akarnak kapni a pénzükért, de még lehetőleg ugyanazon az áron. Kevesen hajlandók többet is fizetni a jobbért, ezért a Costes szintje továbbra is csak egy szűk réteget szólít meg. Tömegigény most még jó ár-érték arányú helyekre van: hol kapok jó pizzát vagy hamburgert? Ezért is tartottam fontosnak a Klauzál utcai Kádár étkezde feltámasztását, ami szerencsére sikertörténet lett. –Ha az elkövetkező éveket nézzük, inkább optimista vagy óvatos? – Egyértelműen optimizmusra ad okot, hogy normalizálódik a közhangulat, ami reményeim szerint majd felpörgeti a gazdaságot. Ha megszűnik a tömeges frusztráció és szorongás, az emberek bátrabban terveznek és megpróbálják újra élvezni az életet. A normálisan működő országokban, a jobb életminőséghez már az átlag polgár számára is hozzá tartozik, hogy időnként étterembe megy, koncerteken vagy fesztiválokon szórakozik, ezért én az ország fejlődésével párhuzamosan bízom a vállalkozásaim megerősödésében is. Azt remélem most olyan korszak kezdődik, ahol a jobb teljesítmény végre többet ér majd a lojalitásnál. Névjegy Gerendai Károly a magyar turizmus legfontosabb szereplőinek egyike a Costes Group és az általa alapított Sziget, VOLT Fesztivál, Balaton Sound és Gourmet Fesztivál révén. A vállalkozó érdekeltségi körébe tartozik a Costes éttermek mellett a Rumour by Rácz Jenő, a VIBE Budapest, a MÁK Étterem és legújabban a Kádár Étkezde is, illetve több év kihagyás után újból a Sziget Fesztivál.