● news.bsdnet.hu

[sz]Fehér Adél, Fotó: Magnific.com[sz] „A szüleimmel, a gyerekeimmel és a munkámmal együtt olyan volt, mintha fuldokolnék.” Ezt nem egy hollywoodi dráma forgatókönyvéből idéztük, hanem Sarah Berkley mondta a Boston Magazine-nak, egyike annak a több millió 40 feletti nőnek, aki a „mindent is viszek” szuperhős-üzemmódban él. Ha ez az érzés ismerős, akkor érdemes figyelni, mert a túlpörgetett lelkiismeretesség és a perfekcionizmus láthatatlanul csúszik át kőkemény teljesítménykényszerbe, ahonnan már csak egy lépés a teljes kiégés. És ez nem hiszti, hanem egy tudományosan leírt, gazdaságilag is mérhető jelenség. A helyzet az, hogy a 40-es, 50-es éveikben járó nők egy jelentős része egyszerre gondoskodnak idősödő szüleikről és nevelik a gyerekeiket, miközben a munkahelyükön is helyt kell állniuk. És ha valaki azt hinné, hogy ez nyavalygás, az Európai Unió statisztikái elég brutálisan odacsapnak: a fizetetlen gondoskodási munka oroszlánrészét Európa-szerte, így Magyarországon is a nők végzik. Ez a láthatatlan műszak pedig nemcsak időt és energiát emészt fel, hanem konkrétan pénzbe is kerül. Ennek rendszerszintű tétje is van. „Azokban az országokban, ahol a fizetetlen gondoskodás megosztása egyenlőbb, magasabb a nők foglalkoztatási rátája és kisebbek a bérkülönbségek” – mondta Carlien Scheele, az Európai Nemek Közötti Egyenlőség Intézetének igazgatója. Na de mi is az a kiégés, amiről mindenki beszél? Az Egészségügyi Világszervezet hivatalos pecsétet is adott a jelenségre: szerintük ez egy munkahelyi stresszhez köthető szindróma, aminek három fő tünete van. Az első a totális kimerültség. A második a mentális eltávolodás a munkától, a cinizmus és a negativitás. A harmadik pedig a csökkenő szakmai hatékonyság. Christina Maslach, a téma egyik legelismertebb kutatója szerint a kiégés nem sima fáradtság, hanem a krónikus, kezeletlen munkahelyi stresszorokra adott válasz. A felelősség tehát nemcsak az egyéné, hanem oroszlánrésze van ebben a munkahelynek is. Itt jön a képbe a perfekcionizmus, ami a lelkiismeretesség sötét oldala. Egy 2016-os, átfogó metaelemzés (Hill & Curran) kimutatta, hogy a kiégéssel nem is annyira a tökéletességre való törekvés van szoros kapcsolatban, hanem az úgynevezett „perfekcionista aggodalmak”. Vagyis az állandó önkritika, a hibáktól való para és a meggyőződés, hogy mások is csak akkor fogadnak el, ha tökéletes vagy. Brené Brown kutató ezt fogalmazta meg a legfrappánsabban: „A perfekcionizmus nem ugyanaz, mint a tökéletesre törekvés.” A COVID-időszak adatai pedig csak megerősítették, hogy ez a dinamika stresszhelyzetben még inkább bedarálja az embereket. A 40 feletti nők esetében a recept a katasztrófához a következőképpen néz ki: a magas belső mérce és az önkritika miatt eleve túlvállalják magukat a munkában és otthon. Ehhez jön a gondozási feladatokból fakadó folyamatos érzelmi és fizikai terhelés, ami alvás- és regeneráció-deficithez vezet. A végeredmény pedig a WHO által leírt tünetegyüttes lassú, de biztos kialakulása. Mikor kell gyanakodni, hogy a helyzet komoly? Ha a kimerültség, a cinizmus és a hatékonyságcsökkenés hármasa tartósan fennáll, és olyan erős érzelmi jelzések jelennek meg, mint a már idézett „fuldoklom” érzés, akkor már nem érdemes tovább szorítani a fogunkat. Ilyenkor a háziorvos, egy pszichológus vagy egy gondozókat támogató csoport bevonása már nem luxus, hanem szükségszerűség. A jó hír, hogy léteznek konkrét, bizonyítékalapú fegyverek a teljesítménykényszer ellen, és ezek túlmutatnak a „gyújts meg egy illatgyertyát” típusú tanácsokon. A perfekcionizmusra fókuszáló kognitív viselkedésterápia például kutatások szerint hatékonyan csökkenti a szorongást és javítja az életminőséget. Az ön-együttérzés tréningek segítenek egy barátságosabb belső hangot kiépíteni az önostorozás helyett. A pszichológus D. W. Winnicott „elég jó” koncepciójának átültetése a gyakorlatba pedig felszabadító: nem kell mindenben maximálisnak lenni, elég az adekvát minőség. A legfontosabb talán a feladatok és a felelősség újraelosztása. Otthon ez nem „segítségkérést” jelent, hanem egyenrangú újratervezést a partnerrel. A munkahelyen pedig a valódi tehercsökkentés, a priorizálás és a kontroll visszaszerzése a cél, nem a felszínes jólléti gesztusok. Aki azonnali, apró lépésekkel kezdené, annak itt van néhány mikrotechnika. A 80/20-as teszt segít azonosítani, mi az a 20 százaléknyi tevékenység, ami az eredmények 80 százalékát adja – a maradék mehet „elég jó” szintre. A „stop-lista” szabálya szerint minden új feladat mellé fel kell írni, hogy mit veszünk le helyette a listáról, hogy az egyensúly megmaradjon. Az időkeretes gondozás lényege, hogy a naptárba bekerül napi 15-20 perc „nem alku tárgya” pihenőidő. A partnerrel tartott heti 30 perces egyeztetés pedig segít láthatóvá tenni és újratárgyalni a láthatatlan munkát. A cél ugyanis nem az, hogy valaki még jobb és hatékonyabb szuperhős legyen, hanem az, hogy letegye a köpenyt. Via Personality and Social Psychology Review [kapcsolodo]teszt-veszelyben-vagy-10-kerdes-ami-leleplezi-kiegtel-vagy-csak-kimerultel/[kapcsolodo]