● news.bsdnet.hu

You Hungarians like to party - osztja meg rövid helyzetelemzését egy turista a magyarok szórakozási szokásairól, mikor kérésére megmagyarázom, milyen buli lesz a Lánchídnál. Pedig a Hála nektek! rendszerzáró rendezvény korántsem ígért előre akkora bulit, mint amilyen bejárta a világsajtót a parkamebti választás estéjén, pláne, hogy mindössze pár órával a rendezvény előtt derült ki a fellépők névsora. Ezt többen erősen nehezményezték is. – Sejtettem, hogy nem lesz valami nagy szám, hát sehol semmi infó nem volt, ki lép fel - meséli négy huszonéves, akik nem tudtak a Kossuth téri technobulira menni a választások napján, így eltökélték, ma akármi van, azért kijönnek. Mint kiderült, csak azt nem bírták eldönteni, a rövidnadrág elég ünnepi-e a mához: – Tervezzük, hogy a buli végéig maradunk, szóval igazából pár óra múlva már mindegy lesz úgyis – vetítették előre a következő pár órát. Pedig a fellépők személye meglehetősen kézenfekvőnek bizonyult, pláne a szűk időkeretet tekintve: pár nappal korábban Karácsony Gergely úgy döntött, Magyar Péter kérésére mégsem péntek esti bulival, hanem egy szombat délutáni felvezető eseménnyel búcsúzik a főváros a NER-től. Így a miniszterelnöki eskütétel előtt szűk két óra állt rendelkezésre, ehhez pedig kevés szimbolikusabb művész van Magyarországon Bródy Jánosnál, aki azEzek ugyanazok, Filléres emlékeim, Ha én rózsa volnékés aMagyarok közt európaicímű dalával léptette le a rendszert. Az énekes a választás előtti estén tartotta búcsúkoncertjét, ahol megjegyezte, ha arénákban ugyan nem is, de a színpadon még biztosan láthatja a közönség. A dalszerző-énekes életművét tekintve - aki nem először búcsúztat rendszert - nem kérdés, hogy itt tért vissza. Bródy János megköszönte „az elszánt demokratáknak, a forradalminak tűnő fiataloknak”, a Tisza Szigeteknek és Magyar Péternek is, hogyEzek ugyanazokat már múltidőben énekelheti. Az pedig, hogy az eseményt a Brumiko együttes zárta szimbolikus stafétaátadás is volt, hiszen a feltörekvő zenekar a 80-as, 90-es évek rendszerváltó zenekaraitól merít ihletet - nem is titkolt szándéka, hogy ezek örökségét vigye tovább. Az együttes frontembere, Győri Brúnó mellesleg - ahogyan arra a főpolgármester is felhívta a figyelmet - mindössze egy éves volt, mikor elkezdődött a leváltott rendszer. “Ha van Isten, én lerángatom” - búcsúzott Barabás Lőrinccel közös, számonkérésről szóló dalával a zenekar. Biztos, hogy nem, királycsinálásra nem megyek, lesznek ott elegen. Mindig ide hozom a kutyát, csak úgy voltam vele, akkor már Bródyba belehallgatok – meséli egy kutyasétáltató, mikor arról kérdezem, továbbmegy-e a Kossuth téri bulira. A megkérdezettek többsége a Parlamentnél ekkorra már javában gyűlő hatalmas tömeget említve megjegyezte, nehezményezték azt, ahogyan Magyar Péter (egy Győrből érkezett házaspár szavaival élve) „kikövetelte” magának a műsoridőt. Megkérdezek egy biciklist is, nem lesz-e szűkös szerinte kerékpárral a Kossuth téri tömeg, de nem aggódott különösebben: – Nekem már megvolt az ünneplés 12-én, volt is belőle másnap, úgyhogy ezt most kihagyom. Egy kicsit hanyagolom is a témát, telítődtem. Szép az idő, van élet ezen túl is. A főváros rendezvényének nagy része civilek, aktivisták, jogvédők felszólalásával telt. Beszédet mondtak a Freeszfe Egyesület képviselői is, hozzátéve: Mindenki meg fog lepődni, milyen egyszerű dolgokat állítunk. Ennek szellemében beszéltek arról, hogy az egyetemi autonómia elengedhetetlen feltétele a produktív kutatómunkának, hogy ez adja a kultúra értékeit és arról is, hogy a hallgatók szabadsága kell ahhoz, hogy az egyetemes emberi értékeket elsajátítsák - esküjükhöz híven a magyar kultúra felvirágoztatásának szolgálatában. Egyszerű dolgok ezek, de ahogyan a Freeszfe Egyesület elnöke, Forgács Péter megjegyezte, az elmúlt tizenhat évben mégis bátorság kellett ahhoz, hogy meg is valósuljanak.