● news.bsdnet.hu

„Isten áldja Magyarországot! Isten áldjon minden magyart, határon innen és túl!” – ezzel a bejegyzéssel indította Magyar Péter a történelminek minősített napot, az új Országgyűlés megalakulása és a Kossuth térre meghirdetett „rendszerváltó népünnepély” napját. Az Országházat két gigantikus méretű nemzeti színű zászló díszítette, később visszakerült rá az uniós lobogó is, amit korábban a fideszes házelnök, Kövér László távolíttatott el onnan. Már délelőtt is sok ezer ember gyűlt össze a téren, a Parlamentben zajló eseményeket kivetítőkön közvetítették. Egy tiszás pólót viselő középkorú nő elmondta lapunknak, hogy többedmagával Nyíregyházáról jött a 6:20-as IC-vel. A kampányban besegített a Tiszának, mindenképpen kormányváltást szeretett volna. A választás estéjén elsírta magát örömében. „Az a szabadság, amit azóta érzünk, leírhatatlan” – lelkesedett. A munkahelyén – húzta el a száját – két kollégája is megrögzött fideszes. Nehéz velük egy irodában lenni, nyolc órán keresztül elviselni a megjegyzéseiket, a szóbeli atrocitásokat – panaszolta. Kérdésünkre, munkatársai nem vették-e észre, hogy a Fidesz csúnya vereséget szenvedett, a nyíregyházi nő a fejét ingatta: „ők a mai napig biztosak abban, hogy hamarosan megbukik Magyar Péter, és ismét Orbán Viktor lesz a miniszterelnök”. A 32 éves Kovács Adrián és testvére, a 24 éves Szilárd piros-fehér-zöldre festett kisbusszal érkezett Kiskunfélegyházáról. A buszt a választás napján pingálták át, az oldalára kiírták, hogy „Árad a Tisza”. Azzal mentek szavazni, utána járták vele a várost. És hogy mit várnak az új kormánytól? Annál mindenképpen jobbat, ami eddig volt. Például több és jobban megfizetett munkalehetőséget, javuló egészségügyet. A Kossuth téri rendezvény önkénteseinek mellényét viselte az a nő, aki arról számolt be a Népszavának, hogy tíz éve az Egyesült Királyságban él: a parlamenti választás miatt egyszer már hazautazott, szavazatszámlálónak is jelentkezett, aztán megint szabadságot vett ki, hogy az Országgyűlés megalakulásakor újra Budapesten lehessen. „Hihetetlen érzés. Az 1990-es rendszerváltáskor elsős gimnazista voltam, abból még kimaradtunk. A szüleink is féltettek, a tanáraink is féltettek” – mesélte. Akkor a belpesti politikai elit váltott rendszert, most viszont a nép, és ez hatalmas különbség – jelentette ki. Magyar Péter személyében jött valaki, aki „felvette a földről a zászlót”, a magyarokról pedig kiderült, hogy megvan bennük az igény az Orbán-rendszer leváltására. Kezdték elhinni, hogy ez megtörténhet, és meg is történt. Az eredeti rendszerváltás – folytatta – az első perctől kezdve „el lett rontva”: ahogyan a hetvenes években kialakult a gulyáskommunizmus, úgy a kilencvenes évektől létrejött az operettdemokrácia. Valódi rendszerváltásra van szükség. A rendszerváltás attól lesz valódi, ha az emberek megőrzik a kritikus szemléletüket, komolyan gyakorolni kezdik a részvételi demokráciát, nem érik be annyival, hogy a Tiszának kétharmada van, és majd mindent megold helyettük. A közvélemény nyomása szerinte szerepet játszott abban, hogy Magyar Péter sógora – bár szakmailag alkalmas lett volna – a rokoni kapcsolat miatt visszalépett a miniszterjelöltségtől. Meg kell őrizni ezt a mentalitást. Ha felmerül az összeférhetetlenség, a nepotizmus, az uram-bátyám vagy az oligarcha világ gyanúja, akkor igenis nyomást kell gyakorolni a kormányra – hangsúlyozta. „Nekem nagyon szimpatikus volt, hogy Magyar Péter visszautalta a párttámogatásként kapott 100 millió forintot Wáberer Györgynek, és az is, hogy Wáberer a pénzt továbbutalta Iványinak” – említett pozitívumként egy közelmúltban történt esetet. Összefutottunk Jámbor Andrással is. Mivel már nem parlamenti képviselő, megkérdeztük, milyen titulust írjunk a neve mellé. Csak annyit mondott: „szabad magyar polgár”. Fontosnak nevezte, hogy tanuljunk az elmúlt tizenhat évből. Nem biztos ugyanis – jegyezte meg –, hogy minden egyes alkalom, amikor elhangzott az „Orbán, takarodj!”, hozzátett valamit a fideszes rendszer leváltásához. Ahhoz, hogy demokratikus Magyarország épüljön, meg kell nézni, „mi az, ami hiba volt, mi az, amit elrontottunk”. Nem szabad megengedni, hogy még egyszer megismétlődhessen a 2010 utáni időszak. Jámbor András a maga részéről egyelőre az önvizsgálatnál tart, és – tette hozzá – még azt se fejezte be. Kora délután Karácsony Gergely a Lánchíd pesti hídfőjénél mondott köszönetet mindazoknak, akik a Fidesz kormányzása idején vállalták a kockázatot és felléptek a hatalommal szemben. A főpolgármestert és a többi szónokot mintegy ezren hallgatták. Közben a Parlament környéke is megtelt, a délelőtt látott – akkor sem kis – tömeg létszáma nagyságrendekkel nőtt. A Kossuth térre egyre inkább reménytelen vállalkozásnak tűnt befurakodni. „Legalább egy kivetítőig jussunk el valahogy” – biztatta társait némi kétségbeeséssel a hangjában egy asszony a Falk Miksa utcában. Magyar Pétert, aki már megválasztott miniszterelnökként lépett mikrofonhoz, óriási üdvrivalgás fogadta. Beszédét is gyakran szakította meg taps és ováció. Az új kormányfő végezetül azt kérte mindenkitől, hogy „örüljünk, és végre legyen tánc”. Lett. Kormánytagok és tiszás képviselők is táncra perdültek, kezdetét vette a népünnepély. Azt a karneváli hangulatot, ami a választás éjszakáján lepte el Budapest utcáit, lehetetlen lett volna reprodukálni, de a tömeg becsületére váljon: megpróbálta.