● news.bsdnet.hu

Egy mindössze 500 kilométer átmérőjű jeges objektum, amely a Plutón túl található, látszólag saját légkörrel rendelkezik. Ez meglepő, mivel a Naprendszerben a gázburkok elsősorban bolygókon, törpebolygókon és nagy holdakon léteznek. Egy mindössze 500 kilométer átmérőjű jeges objektum, amely a Plutón túl található, látszólag saját légkörrel rendelkezik. Ez meglepő, mivel a Naprendszerben a gázburkok elsősorban bolygókon, törpebolygókon és nagy holdakon léteznek. A 2002 XV93 valójában túl kicsi ehhez: gyenge gravitációja aligha lenne képes az illékony gázokat megtartani. A csillagászok számára ezért jelentős a felfedezés. Ha még az ilyen minivilágok is képesek légkört kialakítani, akkor a külső Naprendszer modelljeit újra kell gondolni. A „Nature Astronomy” folyóirat számol be erről a szokatlan megfigyelésről – írja afocus.de. Légkört fedeztek fel egy apró jeges objektumban a Naprendszerben A 2002 XV93 a Neptunusz pályáján túl található, és az úgynevezett transzneptunusi objektumokhoz tartozik. Ezek az égitestek a Naprendszerünk hideg külső régióiban mozognak. Ott a nap hője gyenge, a hőmérséklet rendkívül alacsony, és sok objektum gravitációja alig elegendő ahhoz, hogy a gázokat megtartsa. A NAOJ Ishigakijima Csillagászati ​​Obszervatóriumból Ko Arimatsu vezette csapat ezt írja: „Ez a felfedezés azt mutatja, hogy még egy mindössze néhány száz kilométer átmérőjű transzneptunusi égitest is rendelkezhet légkörrel, legalábbis átmenetileg.” Összehasonlításképpen: a Plútó átmérője 23,77 kilométer. A 2002 XV93 átmérője mindössze körülbelül 500 kilométer. A gravitációja sokkal gyengébb. Egy csillag felfedte a vékony gázhéjat A felfedezést nem fényképpel, hanem egy rövid égbolt-pillanattal tették. 2024. január 10-én, Japánból nézve, a 2002 XV93 közvetlenül egy csillag előtt haladt el. A csillagászok az ilyen eseményeket csillagok okkultációinak nevezik. Az elv egyszerű: ha a csillagfény hirtelen eltűnik, az légkör nélküli szilárd testre utal. Ha a fény előzőleg fokozatosan halványul, az vékony gázhéjra utal. Professzionális és amatőr csillagászok ezt a fokozatos halványulást egyszerre figyelték meg Japán több pontján. Arimatsu csapata elemezte az adatokat. Az eredmények összhangban voltak a légkör jelenlétével. Ebből a kutatók körülbelül 100-200 nanobar felszíni nyomást számítottak ki. Ez rendkívül alacsony. A Plútó átlagosan körülbelül 10 mikrobar átmérőjű, így légkörében nagyjából 50-100-szor több gáz található. Bár ez az érték messze elmarad a Plútóénál, magasabb, mint bármi, amit korábban hasonló objektumoknál mértek. Még érdekesebb a kérdés, hogy meddig létezhet ez a gázburok. A válasz meglepő: valószínűleg nem sokáig. A számítások azt mutatják, hogy utánpótlás nélkül a légkör kevesebb mint 1000 évig tartana fenn. A Naprendszer korához képest ez alig több, mint egy pillanat. Ez azt jelenti, hogy a gázburoknak nemrég kellett kialakulniuk, vagy ma is megújulnak. Két lehetséges magyarázat Jelenleg két lehetséges magyarázat létezik a gázok eredetére. Az első magyarázat az égitesten belül rejlik. Fagyott vagy folyékony anyagok rejtőzhetnek ott. Ha elérik a felszínt, gázt szabadíthatnak fel és ideiglenes légkört képezhetnek. A szakértők ezt kriovulkanizmusnak nevezik: egyfajta jégvulkanizmus, amelyben nem forró láva tör fel, hanem víz, jég vagy más illékony anyagok. A második lehetőség egy becsapódás. Egy kis jeges test vagy egy üstökös csapódhatott be a 2002 XV93-ba. Ez gázokat szabadított volna fel, amelyek rövid időre vékony héjként halmozódtak fel a tárgy körül. A James Webb Űrteleszkópnak (JWST) valójában a nyilvánvaló magyarázatot kellett volna tesztelnie. De a megfigyelései csak mélyítették a rejtélyt: a 2002 XV93 felszínén nem találtak olyan fagyott gázok egyértelmű nyomait, amelyek egyszerűen elpárologhatnának és táplálhatnák a légkört. Ez nagyrészt kizárja a legegyszerűbb magyarázatot – és a Plútó mögötti kis égitest egyelőre szokatlan eset.