● news.bsdnet.hu

„Mintha csak azért született volna, hogy általa életre keljenek a csodálatos Gárdonyi-, Mikszáth-, Móricz- és Jókai-hősnők, az írói képzelet szivárványfátylából szőtt idealizált nőalakok, amilyenek a valóságban nincsenek is talán, vagy olyan ritkán születnek meg. Törékeny, filigrán, légies tünemény. Ilyen csoda minden évszázadban csak egyszer születik!” ­– ezekkel a szavakkal emlékezett Venczel Verára Felvidéki Judit tévéfilmrendező, akinek több filmjében is szerepelt. Venczel Vera 1946. március 10-én született Budapesten. Gyermekkora óta tudatosan készült a színészi pályára. A családi háttér, a szülői indíttatás mellett meghatározó pedagógusok, művészek készítették fel a mesterségre: érdekesség, hogy a gimnáziumi éveiben beiratkozott egy önképzőkörbe, amit Heller Ágnes tartott. A Színművészeti Főiskolára elsőre felvették, osztályfőnöke Pártos Géza lett, aki a Madách Színház rendezője volt, tanítványait is szívesen látta volna ott. Venczel Verának azonban Várkonyi Zoltán színigazgató már másodév végén szerepet adott aVígszínházban, ettől kezdve ott is játszott, például HeltaiA néma levente(1966) című művében. A főiskola harmadik-negyedik évében már rendszeresen szerepelt a Vígben, forgatott a filmgyárban, és egymás után kapta a szerepeket a televízióban. Együtt dolgozhattam a kor szinte minden jelentős magyar rendezőjével Makktól Fábryig, Várkonyitól Keleti Mártonig, együtt játszhattam olyan kolosszális művészekkel, mint Kiss Manyi, Pécsi Sándor, Latinovits – emlékezett erre az időszakra. A színházi és filmes alakításainak köszönhetően Várkonyi azonnal leszerződtette a Vígszínházhoz. Kezdetben – megjelenése, törékeny alkata miatt – naiva szerepek egész sorát osztották rá. Később is a tiszta női, lírai alakok találták meg, de játéka mélyebbé, drámaibbá vált. Veczel Verát mégis a mozi tette országosan ismertté, olyan filmekkel, mint aKárpáthy Zoltán(1966), azEgy szerelem három éjszakája(1967), aTanulmány a nőkről(1967), azEgri csillagok(1968) és a protekció bírálatával vígjátéki formában némi óvatos társadalomkritikát megfogalmazóCsak egy telefon(1970). A színház és a film mellett a szinkron és a rádió is foglalkoztatta. Szinkronszerepet kapott Franco ZeffirelliRómeó és Júliacímű Shakespeare-adaptációjának Júliájaként, de Vivien Leigh-nek, Geraldine Chaplinnek és Audrey Hepburnnek is kölcsönözhette a hangját. Egy rádiós szerepéről megható emlék maradt fent. Zolnay Vilmos kritikus, dramaturg így írt róla azEffi Briestcíműhangjáték felvételét látva: Effi – Venczel Vera – harmadik részbeli monológjának felvételén jelen voltam, s nem tudom, kiért akart jobban megszakadni a szívem, Effiért-e, vagy magáért a színésznőért, aki holtfáradtan, éjfél volt már, színpadról jött – bár a rendező az első felvételt is elfogadta – még egyszer, önként kínpadra vonta magát, hogy tökéletesebb legyen, mi is? Effi (és az ő) szenvedése. Nem csak Venczel Vera, mi is nehezen tértünk magunkhoz a jelenet után. Venczel Vera számos kitüntetése között kétszer is megkapta a Ruttkai Éva-emlékdíjat, 2020-ban pedig a Roboz Imre Művészeti díjat: utóbbit az érdemelheti ki, aki a Vígszínház hírét öregbíti. A Jászai Mari- és Arany Nimfa-díjas, kiváló és érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának Örökös Tagja 2021. október 22-én budapesti otthonában halt meg, 75 éves korában. Egy évre rá második férje, Czapp György a Vígszínházzal közösen megalapította a Venczel Vera Emlékdíjat, amelyet minden évben kiosztanak. Kovács István, akivel többször alakítottak szerelmespárt, így emlékezett rá: „Fantasztikus ember volt, egy aggódó, kedves, csupaszív teremtés, aki mindenkivel nyitott és barátságos volt. A halál megszépíti az emlékeket, de Veráról soha semmi rosszat nem lehetne mondani, mivel valóban egy csodás ember volt.” Most pedig tesztelje, mennyit tud Venczel Vera életéről és munkásságáról! (Borítókép: Venczel Vera 2016. szeptember 17-én. Fotó: Komka Péter / MTI) Ismerd meg a film mögött álló művészek történeteit és szerezd be a Hogyan tudnék élni nélküled? kulisszakönyvét! Kövesse az Indexet Facebookon is!