● news.bsdnet.hu

A Nintendo stabilan látja el saját gyártású kalandokkal a Switch 2-t, és szinte minden hónapra jut egy jelentősebb megjelenés. Ehhez a rendszeres ütemhez jelentősen hozzájárulnak a „pluszos” formátumú alkotások, mint amilyen tavaly a Kirby and the Forgotten Land és a Super Mario Party Jamboree visszatérése is volt: az alapjáték egy kicsit megszépítve az új gépre, amit mindig egy új, tematikus kiegészítővel bélelve tálalnak. A japán óriás stratégiája persze igen érdekes, ugyanis kiegészítő nélkül nem lehet ezeket a portokat beszerezni az aktuális konzolra. Mindenesetre nemrég jött a Super Mario Bros. Wonder – Nintendo Switch 2 Edition + Meetup in Bellabel Park, ami a sorban következő újabb ilyen próbálkozás. A 2023-as Super Mario Bros. Wonder még ma is a legújabbnak számító 2D-s Mario-játék, egyben az első ilyen felépítésű kalandja a bajszos vízvezetékszerelőnek a több mint tíz évvel azelőtti New Super Mario Bros. U óta. Persze a valóságban a játék amolyan 2.5D-s, ugyanis a karakterek és a tájak térbeliek, de síkban haladhatunk bennük. A program névadó attrakciói a csodavirágok, amik igen kiszámíthatatlan módon bolondítják meg a pályákat, szürreális, már-már hallucinogén módon csavarva meg az ugrándozós eseményeket. A klasszikus – és minőségi – platformjátékból így egy folyton változó, minduntalan alkalmazkodást igénylő játék válik, igen élvezetessé téve az egészet. Az alapjátékba most nem mennék bele azon túl, hogy úgy egészben megdicsérem, inkább a „plusz” részre fókuszálnék. [+] A Meetup in Bellabel Park egy- és többjátékos vonatkozásban is gazdagítja az élményt – kezdjük az előbbivel! A Kirbyhez hasonlóan itt is a meglevő, potenciálisan már teljesített, netán kimaxolt világok kaptak extra pályákat, amelyekben a sorozat vonatkozásában már évek óta szunnyadó Koopalingekkel csaphatunk össze. Bowser héttagú csatlósbrigádja egy-egy extra pályát kínál, azzal a csavarral, hogy ezúttal ők fogyasztják el azt a bizonyos „csodavirágot”, amitől különleges képességekre tettek szert. A pályák ugyanúgy megbolondulnak, éppcsak ettől mi kerülünk hátrányba – befejezésként pedig a szintek mindig egy főgonosz-csatában kulminálódnak. Ezek az összecsapások nagyon kreatívak és szórakoztatóak – még ha nem is túl nehezek –, és sokkal jobbak, mint az alapjáték bossai. Wendy például egy masszív hal lesz, amit ugrálás közben kell elkapnunk; Morton pedig marionette-bábuként madzagokon csüngve támad, miközben a bezuhanó kockákra ugrálva kell lecsapnunk rá. Iggy növénnyé változik, hogy húsevő cimboráival próbáljon felfalni minket; Ludwig pedig egy felhőben csücsülve szór villámokat, miközben mi a vízesésszerű zivatarban próbálhatjuk elérni őt. [+] A Kirbyhez hasonlóan itt is élvezetesebb, ha organikusan, a fő sztorival párhuzamosan nyomjuk le ezeket a szinteket, de azért a visszatérő játékosok is meglelik majd bennük az örömüket. Én mindenesetre nagyon élveztem az egész koncepciót, és szórakoztató volt megtapasztalni az újabb diliket. Mindennek a címadó Bellabel Park ad narratív és tartalmi keretet. Ez egy új tér, ahonnan a rosszfiúk (és -lány) ellopták a Bellabel virágokat. Azok visszaszerzésével állhat vissza a rend, hogy ismét kivirágozhasson a helyszín. A parkban kóvályogva beszélgethetünk a helyiekkel, valamint részt vehetünk kihívásokban is, amelyekből fokozatosan oldhatunk fel újabbakat. Ezekben időre kell összegyűjtenünk érméket, legyőzni ellenségeket vagy épp célba érnünk – de vannak olyanok is, ahol pont ennek az ellenkezőjét kell megtenni: ha hozzáérünk egy tallérhoz vagy ellenfélhez, azonnal végünk. Olyan, mintha ezek a meglévő pályák szakaszainak a remixei lennének, és meglepően szórakoztatók. A kezdeti könnyebb próbatételeket igen izzasztó szakaszok követik, ahol egy másodpercnyi csúszás is a futam végét jelentheti. Később a főgonoszokkal is megküzdhetünk újra, ráadásul úgy is, hogy egy ütésre kikapunk: ami igen szépen megmutatja azt, hogy milyen jól is rakták össze ezeket a küzdelmeket. A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!