● news.bsdnet.hu

A kutatás alapján úgy tűnik, a rómaiak viszonya a fogyatékkal élő gyermekekhez jóval összetettebb volt, mint azt eddig gondoltuk. A kutatók nemrégiben egy olyan római kori csecsemő maradványait vizsgálták, aki súlyos rendellenességgel született , mégis hónapokig életben maradt. Ez azért különösen fontos felfedezés, mert a korábbi nézetek szerint az ilyen gyermekeket gyakran kitették vagy magukra hagyták. A csontmaradványok azonban arra utalnak, hogy a kisbaba gondoskodást és rendszeres táplálást kapott . Vagyis a családja valószínűleg megpróbálta életben tartani, annak ellenére, hogy egészségi állapota komoly kihívást jelentett születésétől fogva. A történészek és társadalomkutatók szerint a nem kívánt csecsemők kitaszítása valóban létező gyakorlat volt az ókorban. Ez azonban nem jelentette automatikusan azt, hogy minden fogyatékkal élő gyermeket elutasítottak. Az érzelmek nélküli, pusztán haszonvezérelt és túlélési ösztönökből fakadó társadalmi berendezkedés képe ezáltal megdőlni látszik, ami a társadalmi rendek komplexitását tekintve számos egyéb kérdést is felvet. A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között . Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre . Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.  Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy. A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között . Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre . Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.  Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy. A mostani eredmények arra utalnak, hogy a családi kötelékek és az érzelmi szempontok sokkal nagyobb szerepet játszhattak a döntésekben , mint azt korábban a tudósok hitték . A kutatás azért is jelentős , mert rávilágít: a római társadalmat nem lehet pusztán kegyetlen és embertelen rendszerként leírni. Bár mai szemmel nézve az élet sokkal keményebb volt, és a betegségek vagy fogyatékosságok gyakran komoly társadalmi terhet jelentettek , egyes családok mégis igyekeztek gondoskodni sérült gyermekeikről. Ez a felismerés alapjaiban változtathatja meg azt, ahogyan az ókori emberek mindennapjaira tekintünk. Egy társadalom működésének megértéséhez pedig elengedhetetlen, hogy megvizsgáljuk, miként viszonyul a hátrányos helyzetű emberekhez. A lelet jól bizonyítja, hogy a történelem ritkán fekete-fehér. Az ókori rómaiak között is lehettek együttérző szülők, akik minden nehézség ellenére próbálták megóvni gyermeküket. Az új kutatás így nemcsak egy régészeti szenzáció, hanem fontos emlékeztető is arra, hogy az emberi gondoskodás több ezer éve ugyanúgy része a társadalomnak. Kapcsolódó: az ókori Róma legjobb gladiátoriskolájában a harcosok borzalmas körülmények között éltek. Múzsák a csók után Mi történt Szendrey Júliával, miután visszautasította „a nemzet özvegye” szerepét? Miért nem állt szóba egymással Babits felesége és lánya a költő halála után? A kötet nagy íróink, költőink életének legfontosabb női szereplőit helyezi a középpontba: húsz magyar múzsa élettörténetébe nyerhetünk bepillantást. Olykor felemelő, máskor tragikus női sorsok gyűjteményét tartja kezében az olvasó, amelyből kiderül: a halhatatlanságért sokszor a személyes boldogsággal kell fizetni: a kötet harmadik kiadása már a nyomdában. Rendeld meg a kiadó oldalán kedvezményesen! hirdetés