● news.bsdnet.hu

A miniszterelnök-váltás nyugodtan, békésen zajlott, sőt a Kossuth téren népünnepély követte. Bele sem gondolunk a mindennapi hírfolyam kavalkádjában, milyen szerencsés helyzetben vagyunk mi, magyarok, hogy olyan országban élünk, ahol a választásokon vereséget szenvedett miniszterelnök vette a kalapját, átadta a hatalmat, május 9-én délután pedig hivatalba lépett az új miniszterelnök. A politikai élet szereplői elfogadták az április 12-i választás nyomán merőben megváltozott új politikai helyzetet: a Tisza Pártnak ez persze könnyű volt, hiszen ők jutottak hatalomra, ám a Fidesz sem trükközött, és Orbán Viktor még a szavazatok többségének az összeszámolását sem várta meg a választás estéjén, már kilenc óra után néhány perccel gratulált Magyar Péternek. A szereplők tudták a dolgukat, az új Országgyűlés ülését példásan előkészítették, a szemben álló felek képesek voltak megállapodni az új parlamenti bizottsági struktúráról (ez négy évvel ezelőtt nem jött össze), így a Tisza Párt a kisebbségbe szorult Fidesszel és Mi Hazánkkal egyezett meg. Az Országgyűlés alakuló ülése is minden nagyobb döccenő nélkül lezajlott, a formaságok (például a mandátumok igazolása, a képviselőcsoportok megalakulásának bejelentése, az új parlament tisztségviselőinek megválasztása) után Magyar Pétert nagy többséggel miniszterelnöknek választották, beteljesítve a választók többségének az akaratát. Megvan az új kormánypártunk, a Tisza Párt, ott van a kis ellenzéki Mi Hazánk és a most már ellenzéki Fidesz, amelynek nehéz beleszoknia abba a helyzetébe, hogy egy egykoron nagy kormánypárt jóval kisebb frakcióval, illetve Fidesz és KDNP képviselőcsoportokkal kénytelen beérni. De azt, hogy hatalomváltásra szavazott a választók többsége és távozni kell a kormányból, a fideszes politikusok egy pillanatra sem vonták kétségbe. Igaz, a választási vereség olyan súlyos volt, hogy napnál is világosabb volt a kormányváltás iránti társadalmi igény. És ez meg is történt, mindenfajta erőszak nélkül. Nem mindegyik ország dicsekedhet a hatalomváltás békés módjával, mert mondjuk egy diktatúra vagy autokratikus rendszer foggal-körömmel ragaszkodik a hatalomban maradáshoz. Véres felkelésekkel vagy legalábbis halálos áldozatokkal járó tüntetéssorozattal, katonai puccsal lehet csak megdönteni a kormányon lévőket rosszabb esetekben. Az autoriter, illetve féldiktatórikus rendszerekben a választások pusztán a fennálló rendszer legitimitását szolgálják, mutatóba beengednek ellenzéki képviselőket, de hogy hatalomátadás is legyen? Na azt már nem! Putyin Oroszországában, Lukasenka Belaruszában akár a szavazatszámláláskor is csalnak, vagy börtönbe dugják a veszélyesebbnek ítélt ellenzékieket. Örülhetünk tehát, hogy Magyarország azokhoz a demokráciákhoz tartozott és tartozik, amelyekben a parlamenti választásoknak valódi tétjük van, vagyis bizony a választásokon meg tudnak bukni a kormánypártok. Az elmúlt harminchat évben többször is volt kormányváltás, 1990–2010 között a választásokon – a 2006-os választások kivételével – mindegyik kormánypártot leváltották a szavazók. Az Orbán-rendszer ehhez képest stabilitást hozott az ország irányításában, tizenhat éven keresztüli tartós hatalomgyakorlást biztosítva magának, ami az ország politikai hagyományaitól nem állt távol. A dualizmus rendszerében (1867–1918) csak egyszer fordult elő a kormányváltás, akkor is csak néhány évig bírta az új koalíció. A Horthy-korszakban (1919–1944) az ellenzék egyszer sem tudott hatalomra jutni, majd néhány év demokratikus kísérletezés után a szocializmus egypártrendszere jött el (1949–1988). Adta magát a félelem és az ebből származó kritika 2010–2026 között, hogy Orbán Viktor hatalomgyakorlása a Horthy-korszakhoz és a dualizmushoz hasonlóan nem engedi majd az ellenzéket hatalomra jutni, olyannyira, hogy még akár a választási vereség ellenére sem adja át a hatalmat, majd kitalálnak valamilyen trükköt. Nos, bár Orbán hatalomgyakorlása erősen koncentrált, centralizált volt, de nem volt diktatúra. Erre Magyar Péter hatalomra jutása a legjobb bizonyíték. Az idősebb nemzedékek az elmúlt majdnem négy évtizedben több kormányváltást átélhettek, de a fiatalabbak, különösen a huszonévesek kevésbé. Ők, amióta az eszüket tudták, Orbán Viktor miniszterelnök ténykedését kellett, hogy nézzék és az ellenzék sokáig tehetetlen volt. Az április 12-i éjszakába átnyúlt ünneplés és a szombati népünnepély az elviselhetetlennek érzett Orbán-rendszer alóli felszabadulás kinyilvánítása volt. De tudjuk, hova megyünk Magyar Péter miniszterelnöksége idején? A Tisza Párt választási programjából, az új kormányfő első parlamenti beszédéből kirajzolódnak a főbb irányok. Míg a program hangsúlyosan írt a gazdaságpolitikáról, az ország anyagi talpra állításáról, Magyar Péter május 9-i beszédében erkölcsi-lelki megújítást szorgalmazott. Ne rekesszünk ki senkit a nemzetből, közeledjünk tisztelettel még azon embertársaink felé is, akiknek más a politikai véleményük – ez odáig ment, hogy Magyar Péter – példaképéhez, Antall Józsefhez hasonlóan – nyíltan elismerte az ellenzék szerepének a fontosságát. Sajnos, a modern kori magyar parlamentarizmus történetét rengeteg ellenségeskedés kísérte, ehhez képest az egymással szembeni méltányosság, kölcsönös tisztelet és együttműködés – mondjuk így – csak mérsékelten volt jelen. Ha Magyar Péter ezen tudna változtatni, az helyes irány lenne, kérdés, hogy valóban akarja és tudja-e ezt megtenni. A nagy kétharmados többségével leginkább ő tud gesztusokat tenni és az jó jel, hogy – mint erről már szó volt – bár a Tisza Párt megtehette volna, az országgyűlési bizottságok összetételéről és az országgyűlési elnök, alelnökök és jegyzők személyéről nem erőből döntött, hanem megállapodásra jutott az új ellenzékkel. Ám Magyar Péter rögtön az Országgyűlés alakuló ülésén egyértelművé tette, hogy nem fogja helyén hagyni a fideszes mélyállamot, az itt ragadt Fidesz-közeli közjogi méltóságokat. Rögtön a plenáris ülésen felszólította Sulyok Tamás köztársasági elnököt a lemondásra, aki kínos mosollyal fogadta a teátrális jelenetet. Ez példátlan esemény, ám annyira mégsem váratlan. Magyar Péter már a választási kampányban sem titkolta, hogy a legfőbb ügyésznek, az ÁSZ elnökének, az Alkotmánybíróság elnökének a távozása mellett a köztársasági elnök lemondását is elvárja, ehhez is kért kétharmados felhatalmazást. És ezt bizony meg is kapta a választóktól, vagyis Magyar Péter mögött álló új kormánypárti többség eltávolíthatja a NER-hez kötődő közjogi vezetőket. Ez viszont kiélezheti már az elején a Tisza és a Fidesz-KDNP közötti kapcsolatot a parlamentben. Orbán Viktor még miniszterelnökként azt fejtegette péntek este Dopeman (Pityinger László) stúdiójában, hogy ők készek az ellenállásra az új hatalommal szemben. Csakhogy a valódi ellenálláshoz erős társadalmi támogatottság is szükségeltetne, ehhez képest a Fidesz szavazótábora tovább fogyott a választás óta. Magyar Péter a Kossuth téren kedves és mosolygós volt, vidáman szelfizett a választópolgárokkal. Jó volt a hangulat. De a még megmaradt fideszes hatalmi struktúrákkal szemben úgy megy előre majd, mint egy tank. A szerző politikai elemző. A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját. (Borítókép: Magyar Péter 2026. május 9-én. Fotó:Németh Kata / Index) Lépjen be a házasság legnagyobb dilemmájába!A döntés az Ön kezében van! Kövesse az Indexet Facebookon is!