● news.bsdnet.hu

A májusi erdőszélek fehérbe borult bokrai nemcsak a nyár közeledtét jelzik, hanem egy évezredes, misztikus hagyomány újjáéledését is hozzák a konyhánkba. Ez az illatos, krémszínű virágtenger egykor a házat védelmező istennő, Holda asszony lakhelye volt, ma pedig a legnépszerűbb tavaszi frissítőnk, a házi bodzaszörp alapja. Mielőtt azonban palackba zárnánk a tiszta virágportól illatozó aromákat, érdemes megismerni a régi háziasszonyok fortélyait, akik citrom híján még egrest vagy almaecetet használtak az egyensúly kedvéért. Fodor Borbála Újságíró Ezeket látta már? A bodza nem csak egy sima bokor az út szélén, hanem május igazi nagy ajándéka. Amikor május közepén elkezdenek kinyílni azok a hatalmas, krémszínű tányérok, az egész környéknek édeskés,bódító illatalesz. Ez a növény gyakorlatilag a tavasz utolsó nagy dobása, mielőtt beütne a nyári kánikula. Olyan, mint egy apró virágokból álló csillagtenger, ami ráadásul még finom is. Most van itt a bodzavirágzás ideje, ne hagyjuk kihasználatlanul, hiszen már egy rövid séta alatt is elegendő alapanyagot gyűjthetünk. A bodza története messze megelőzi amodern gasztronómiát. Már azókori görögökés rómaiak is ismerték, ám az európai folklórban elfoglalt helye egészen misztikus. Abodzánakhatalmas tisztelete volt, nem csak úgy lekaszálták, ha útban volt. Holda asszony (a germán mitológia anyaföld-istennője, aki a házi békéért és a növényekért felelt), akiről úgy tartották, hogy konkrétan a bodzabokrokban lakik. Ezért is volt régen szinte minden ház mellett egy-egy bokor: hitték, hogy ha ott van a fal tövében, akkor Holda vigyáz a házra, elkerüli őket a villám meg abalszerencse. Ha valaki ki akarta vágni, még bocsánatot is kért a fától, nehogy magára haragítsa a szellemeket. A bodza régen afféle élő riasztórendszer és házi patika volt egyben. A bodzák érdemes a forgalmas úttól távolabb szedni / Fotó: Shutterstock A bodzát a "szegény ember patikájának" is nevezték, hiszen virágát, bogyóját és kérgét is használták gyógyításra. A májusi virágzás idején gyűjtött ernyők főzete a népi orvoslásban izzasztó,lázcsillapítóésvértisztító hatásárólvolt híres, a belőle készült szörp pedig eredetileg nem is élvezeti cikk, hanem egyfajta tavaszi erősítő elixír volt. Bár a bodza virágát már évszázadok óta áztatták vízbe és mézbe, a mai értelemben vett bodzaszörp karrierje a cukorgyártás elterjedésével indult be igazán a XIX. században. Kezdetben a falusi háztartásokban a "szegények üdítőjeként" emlegették, hiszen az alapanyag ingyen volt, csak a rét szélére kellett kimenni érte. A háziasszonyok nagy üvegekben, a konyhaablakban érlelték a citrommal és cukorral elkevert vizet, amelyben a bodzavirágok aromája kiteljesedett. Régen, mielőtt a citrom nálunk alapalapanyaggá vált volna, leginkább almaecettel, éretlen, savanyú egressel vagy a kertekben éppen érő rebarbara szárával pótolták azt a fanyar ízt, ami ellensúlyozta a bodza édességét. A polgári konyhákba is hamar beszökött ez a frissítő. Míg a városi cukrászdákban a drága déli gyümölcsökből készült szörpök hódítottak, az otthoni uzsonnák elmaradhatatlan kelléke lett a házi bodza. Érdekesség, hogy a receptúra az idők folyamán alig változott: a titok mindig is a virágpor tisztaságában és a citrom vagy korábban az almaecet savasságának egyensúlyában rejlett. A bodzaszörp készítése közösségi élménnyé vált: a közös virágszedés, az illatos konyha és a türelmes várakozás, amíg az ízek összeérnek, a magyar tavasz rituáléjává nemesedett. A tökéletes szörp titka már a gyűjtésnél elkezdődik. Sose szedjünk bodzát forgalmas utak mentén, poros gyártelepek közelében vagy olyan mezőgazdasági területek szélén, ahol vegyszeres permetezés folyhatott! A bodzavirág ugyanis mágnesként vonzza a port és a szennyeződéseket, ám a szörphöz nekünk a tiszta virágporra van szükségünk. Keressünk erdőszéli tisztásokat, távoli dűlőutakat, ahol a levegő is harapható. A szedéshez a legalkalmasabb egy napsütéses délelőtt, miután a harmat már felszáradt, de a nap még nem perzselte ki az illóolajokat a virágokból. Csakis a teljesen kinyílt, élénk sárga virágporral teli tányérokat válasszuk. Ha a virág már barnul, vagy ha túl sok rajta a levéltetű, hagyjuk a bokron. Egy éles ollóval vágjuk le az ernyőket, és próbáljuk meg szellősen, kosárba gyűjteni őket, hogy ne fülledjenek be a hazafelé úton. Ha kedvet kaptunk bodzaszörpöt készíteni, akkor így csináljuk: Hozzávalók: Körülbelül 30 nagy fej bodzavirág (amilyen szép, nagy ernyőket csak találunk) Négy liter víz Három kg cukor (ha nagyon sűrűn szeretjük, mehet bele több is) Négy-öt citrom Öt-tíz dkg citromsav Egy késhegynyi nátrium-benzoát (csak hogy ne pimpósodjon meg a kamrában) Így készítsük el: A virágokat ne mossuk meg! Ez a legfontosabb szabály. Ha megmossuk, pont az aromát mossuk le róluk. Csak rázzuk ki belőlük a bogarakat, vágjuk le a nagyobb zöld szárakat, és már kész is vagyunk az előkészítéssel. Tegyük bele a virágokat egy nagy edénybe vagy üvegbe, és öntsük fel a vízzel. Karikázzuk bele a citromokat is, és kicsit nyomkodjuk meg őket. Ezt az egészet hagyjuk békén két napig. Tegyük hűvös helyre, néha keverjük meg, hogy a citrom és a bodza jól összeérjenek. Két nap után jön a szűrés: fogjunk egy sűrű szitát vagy egy konyharuhát, és facsarjunk ki belőle mindent. A virágokat és a citrommaradványokat kidobhatjuk. A tiszta lébe beleöntjük a cukrot és a citromsavat. Addig kevergessük, amíg el nem olvad a cukor. Végül keverjük bele a tartósítót, és már tölthetjük is a tiszta üvegekbe. Zárjuk le az üvegeket jól, és már mehetnek is a polcra. szörp