● news.bsdnet.hu

A történelemérettségi a 2024-es változásokkal nem kapott teljesen új köntöst, inkább csak átszabták rajta a hangsúlyokat. A 100 pontos középszintű írásbeli továbbra is 12 rövid tesztfeladatból állt, ez összesen 50 pontot ér; emellett két esszét kellett megírniuk a diákoknak: egy rövid, egyetemes történelemre vonatkozót és egy hosszú, magyar történelemhez kapcsolódót. A két esszé összesen szintén 50 pontot ér. Mindezekre összesen 180 percük volt a vizsgázónak, a tesztet, illetve esszéket pedig egyben kapták meg. A felépítés tehát alapvetően nem változott, a tematika viszont átesett egy kisebb átalakuláson. Be- vagy visszakerültek olyan, tradicionálisan a magyar történelemhez kapcsolódó témák, amelyek korábban kizárólag emelt szinten szerepeltek: például a honfoglalás, az Aranybulla, Hunyadi János törökellenes harcai vagy Magyarország 1918–1920-as történelme. Közben redukálódott az egyes korszakokhoz köthető ismeretanyag mennyisége — például az ókor esetében —, és kevésbé lett hangsúlyos az egyetemes történelem szerepe. A diákok főként az esszék miatt szoktak aggódni, pedig megfelelő feladatmegoldási attitűddel és tudatos atlaszhasználattal ez a rész sem feltétlenül okoz nagy fejtörést. A történelemérettségi ugyanis inkább olyan, mint egy szabadulószoba vagy egy bútorösszeszerelési feladat: használati útmutató, instrukciók és kapaszkodók alapján, a megfelelő kompetenciákat alkalmazva kell boldogulni benne. Ki merem jelenteni, hogy az összes érettségi tantárgy közül a történelem az, amelyik a legközelebb áll a „kompetenciaalapú érettségi” címkéhez. A szerdai tesztfeladatok nem voltak megoldhatatlanok, egy-két nehezebb rész volt bennük, de logikával, a források megfelelő felhasználásával és minimális tudással nagy részükben jól lehetett boldogulni. Az 1. feladat a görög és római építészethez kapcsolódott. A diákoknak azt kellett felismerniük, hogy a görög építészetre az A, illetve a D, míg a rómaira a B, illetve a C volt jellemző. A 2. feladat nehézsége abban állt, hogy a téma kicsit távolabb állhatott a diákoktól, és itt maguktól is kellett hozzá saját tudás, de az egyházi hierarchia szempontjából nem volt nehéz kikövetkeztetni, hogy a nyugati egyház élén a pápa áll, az ábra alapján pedig lehetett következtetni az érsek, illetve a püspök fogalmára is. A 4. részre úgy gondolom, hogy az apátságot, illetve a kolostort is el fogja fogadni a javítókulcs. A 3. feladat a honfoglalással volt kapcsolatos. Térképvázlat segítségével kellett beazonosítani az egyes helyeket. Ezek alapján az a) kérdéshez a 4-es kapcsolódott, vagyis a pozsonyi csata helyszíne, míg a b)-re az 1-es volt a jó válasz, mert az a Kárpátokon való átkelésre, a „havasokon” való áthaladásra utalt. A következő kérdésnél Etelközre kellett rájönni, amely atlasz alapján Levédia után nagyon könnyen beazonosítható volt, majd sorba kellett rakni a forrásokat az események időpontja szerint: C–B–A. A következő feladat a reformációhoz kapcsolódott. Itt karikatúrákat kellett az állításokhoz rendelni. Az első kijelentéshez — amely a katolikus és a református vallás szembenállására vonatkozott — a C karikatúra kellett, a következőhöz, vagyis a reformáció előtti helyzethez az A, majd a B forrást kellett a katolikus nézőponthoz kapcsolni, végül pedig újra a C-t kellett az állításhoz rendelni. Az 5. feladat a várháborúkhoz kötődött, és várható is volt valamilyen feladat a hódoltság korához kapcsolódóan, hiszen a mohácsi csata 500. évfordulója van idén. Itt a kép alapján arra kellett rájönni, hogy mely tényezők segítették a várvédelmet, amire az 1., illetve a 3. állítás volt a jó válasz. Szigetvár védelménél rá kellett jönni id. Zrínyi Miklós nevére is, illetve arra, hogy az ostrom alatt halt meg a szultán — tehát itt két információhoz is lexikai tudásra volt szükség. A 6. feladat a politikai ideológiákhoz kapcsolódott. A forrás alapján ki kellett találni, hogy melyik állítások igazak a szöveg alapján: itt a 2., 4., illetve 5. választ kellett bekarikázni. Emellett a nacionalizmusra kellett rájönni, mivel a szerző attól félt, hogy a nemzetiségek külön nemzeti jogokat és önálló politikai elismerést követelnek majd. A 7. feladathoz több olyan kérdés is kapcsolódott, amelyekre a diákoknak teljesen maguktól kellett választ adniuk lexikai alapon. Az a) kérdéshez kötődően, a dualizmus kori etnikai viszonyoknál arra kellett rájönni, hogy a szerbek és a horvátok nyelvileg nagyon nagy hasonlóságot mutatnak. A b) kérdésnél arra kellett választ adni, hogy mi volt a közös oka a magyaroknál és a románoknál a létszámban bekövetkező változásnak: mindkét esetben a természetes szaporodás, vagyis a népességnövekedés volt a megfelelő magyarázat. Emellett tudni kellett olyan kifejezéseket is, mint az asszimiláció, illetve a kivándorlás, amelyek a szlovákok létszámának változását indokolták. A d) kérdésre pedig az urbanizáció volt a helyes válasz. A 8. feladat a két világháború közötti Szovjetunióhoz kapcsolódott. Tipikus érettségi feladat volt: táblázat, képek, források, amelyek alapján különböző kérdésekhez három-három állítás volt rendelve, ezek közül pedig ki kellett választani a helyeset. Először az A és B forrás kapcsolatához kellett hozzárendelni a 2. állítást: az ipari termelés növekedéséhez szükség volt az energiatermelés növelésére. Az A táblázatban látszott, hogy főleg a termelőeszközök és a teljes ipar termelése nőtt nagyon gyorsan, a B kép pedig egy nagy ipari/energetikai beruházást mutatott, tehát jól kapcsolódott a szovjet nehézipari fejlesztéshez. Utána az A és C ellentmondására kellett vonatkoztatni az 1. állítást: az A forrás szerint az ipari termelés nőtt, különösen a termelőeszközöké, a C képen viszont nyomorúságos körülmények között élő gyerekek láthatók. Ez mutatja az ellentmondást: ipari növekedés volt, de ez nem jelentett általános jólétnövekedést. Majd a B–C kapcsolatnál ki kellett választani a 3. állítást, vagyis azt, hogy a mezőgazdaságból vonták ki az iparosításhoz szükséges tőkét. A következő alkérdésnél pedig helyes válaszként a tervgazdálkodást kellett megadni. A következő feladat a magyarországi holokauszttal volt kapcsolatos. Ebben a témában is több saját tudást igénylő feladatrész volt: a diákoknak sorrendben kellett megadniuk a munkaszolgálat, deportálás, illetve gettó kifejezést is. A 10. feladat a második világháború utáni németkérdésről szólt. Itt egy karikatúra alapján kellett kiválasztani azokat az állításokat, amelyek kapcsolódtak a forráshoz. Ez a feladattípus az utóbbi évek alapján a legnagyobb sláger, amellett, hogy látszódott az a tendencia is, hogy egy-egy témához fontosabb fogalmakat, jelképeket is tudni kell. Ennél a feladatnál három jó válasz volt: a 2., a 3. és a 6. A 3. állítás becsapósabb volt, de a szovjet jelképek miatt ez is jó válasznak számított. Emellett azt is helyesen kellett bekarikázni, hogy a szerző nyugatbarát szemszögből mutatta be a kialakult helyzetet. Az utolsó előtti feladat a Kádár-korszak kultúrájához kapcsolódott. Szokásos feladattípus volt: állításokhoz kellett szövegrészeket kapcsolni, itt a 4., illetve az 1. részlet volt a helyes megoldás, emellett pedig ismerni kellett a 3T politika kifejezését is. A 12. feladat a nemzetiségekre vonatkozott. Állításokhoz kellett a nemzetiségeket hozzákapcsolni, eszerint a sorrend: cigány/roma, szlovák, cigány/roma, német volt. Összességében a tesztfeladatok a szokásosnál talán kicsit nehezebbek voltak. Több olyan kérdés is szerepelt, amely saját lexikai tudást igényelt, főleg fogalmak és konkrét történelmi szereplők kapcsán. Ugyanakkor a korábbi évekhez hasonlóan, ha valakinek jók a szövegértési készségei, és megfelelően tudta használni a forrásokat, akkor a pontok nagyobb hányadát össze tudta gyűjteni. Az esszétémák idén kifejezetten kedvezőek voltak. Az érettségizőknek egy rövid, egyetemes történelmi és egy hosszú, magyar történelmi esszét kellett megírniuk úgy, hogy a két választott feladat együtt lefedje az 1849-ig tartó időintervallumot, illetve az azt követő korszakot is. Ennek alapján a 13. feladatot, vagyis a középkori céhekről szóló rövid esszét a 16. feladattal, a Rákosi-diktatúrával lehetett párosítani, míg a 14. feladat, I. Károly uralkodása a 15. feladattal, Németország 1938-as terjeszkedésével volt kombinálható. A középkori céhekről szóló feladat különösen hálás téma volt. Ha a vizsgázó térben és időben megfelelően el tudta helyezni a jelenséget — középkor, Nyugat-Európa, városfejlődés —, már ezzel megszerezhette a releváns pontok egy részét. A városok fejlődéséből viszonylag könnyen el lehetett jutni a céhek létrejöttéig, a forrás pedig kifejezetten jól használható kapaszkodót adott. A határozatból könnyen kiaknázható volt, hogy a céhek egyik alapvető célja a verseny korlátozása volt, amit a termékek minőségének és az előállítható mennyiségnek a szabályozásával igyekeztek elérni. Ha ehhez a diák eseményeket alakító tényezőként hozzá tudta kapcsolni például a céhek szerkezeti felépítését, a termelés jellemzőit vagy a céhek egyéb városi tevékenységeit, majd ezeket a rögzít–megállapít elvnek megfelelően értelmezte, akkor a maximális 17 pont nagyon könnyen elérhető volt. Ugyanez igaz Németország 1938-as terjeszkedésére is. Az atlasz segítségével gyorsan meghatározható volt az alaphelyzet: Németország vereséget szenvedett az első világháborúban, amelyet a versailles-i békeszerződés követett, jelentős területi, katonai és politikai korlátozásokkal. Innen logikusan át lehetett vezetni a feladatmegoldást a forrásra: Hitler célja a német nyelvű területek egyesítése és a versailles-i rendszer revíziója volt, ezért kezdett expanzív, azaz terjeszkedő külpolitikába. Az atlasz alapján világosan követhető volt, hogy 1938-ban mikor és merre terjeszkedett a Harmadik Birodalom. A vizsgázóknak ezt kellett összekapcsolniuk azzal, hogy az Anschluss a versailles-i békerendszer nyílt megsértésével és erőszakos politikai nyomásgyakorlással valósult meg, míg a Szudéta-vidék megszerzése diplomáciai úton, a müncheni konferencia következményeként történt. Az eseményeket alakító tényezők között itt különösen fontos volt kiemelni, hogy a nyugati nagyhatalmak engedékeny politikája, vagyis a megbékítés politikája lehetővé tette Hitler számára a további terjeszkedést, mivel Nagy-Britannia és Franciaország ekkor még el akarta kerülni a nyílt katonai konfrontációt Németországgal. Így a két rövid esszétéma közül mindkettő jól teljesíthető volt: nem elvont, nehezen megfogható problémákat kaptak a diákok, hanem olyan feladatokat, amelyeknél a forrás, az atlasz és az alapvető tananyagismeret együtt nagyon erős kapaszkodót adott. Emiatt ezek az esszék valóban inkább kompetenciaalapú feladatmegoldást kértek, mintsem lexikális bravúrt: aki felismerte a források kulcsállításait, jól használta az atlaszt, és a rögzít–megállapít logikára építette a válaszát, könnyen magas pontszámot érhetett el. I. Károly uralkodása azért volt nagyon jó hosszú esszétéma, mert a feladat pontosan kijelölte a megoldás gerincét: I. Károly hatalmának megszilárdítását, valamint bánya- és pénzreformját kellett bemutatni. Vagyis nem az egész Anjou-kort kellett végigmondani, hanem két jól tanulható, egymással is összefüggő problémát. A vizsgázónak először térben és időben kellett elhelyeznie a témát: Magyar Királyság, 14. század első fele, az Árpád-ház kihalása utáni trónharcok és tartományúri hatalom időszaka. Innen szépen fel lehetett építeni, hogy I. Károlynak előbb a királyi hatalmat kellett megerősítenie: ehhez pápai támogatást kapott, majd fokozatosan leszámolt a tartományurakkal, például Csák Mátéval, és egy hozzá hű, új bárói rétegre támaszkodott. A források is kifejezetten jól vitték a diák kezét. Az első forrásból ki lehetett emelni, hogy a pápa, I. Károly engedelmességére szólította fel az ország előkelőit, vagyis a király uralmának nemzetközi-egyházi legitimációja is volt. A második forrás már az új arisztokrácia szerepére mutatott rá: I. Károly olyan bárói réteget emelt fel, amely tőle kapta hivatalait, birtokait és presztízsét, ezért érdekelt volt a király támogatásában. A harmadik forrás pedig szinte ajándék volt a bánya- és pénzreformhoz: ebből jól kiolvasható volt, hogy a király érdekeltté tette a földbirtokosokat a nemesércbányák feltárásában, mert a bányabér egy részét náluk hagyta. Ehhez kellett hozzákapcsolni az értékálló aranyforint bevezetését, a regáléjövedelmek megerősítését, a kamara haszna szerepének átalakulását és azt, hogy ezek a reformok stabilabb királyi bevételeket teremtettek. Aki tehát a rögzít–megállapít logikát követve összekötötte a hatalmi konszolidációt az új bevételi rendszerrel, az nagyon erős esszét tudott írni. A Rákosi-diktatúra szintén hálás feladat volt, mert itt sem általánosságban kellett „mesélni” az ötvenes évekről, hanem a feladat világosan megmondta, mire kíváncsi: az elnyomás és a terror eszközeire, működésére és ideológiai hátterére. Ez azért jó, mert a korszaknak ezek a legmarkánsabb, legkönnyebben rendszerezhető elemei. A vizsgázónak először el kellett helyeznie a témát: Magyarország, 1948–1956, a sztálinista típusú kommunista diktatúra kiépülése és működése. Innen egyértelműen lehetett haladni a pártállam, az egypártrendszer, az MDP vezető szerepe, Rákosi személyi kultusza és az ÁVH terrorja felé. A karikatúra különösen jól használható forrás volt, mert egyből rámutatott az ideológiai háttérre: a rendszer a társadalmat osztályharcos logikában értelmezte, és a „tőkést” ellenségként ábrázolta. Ebből ki lehetett bontani, hogy a diktatúra legitimációja a marxista–leninista, sztálinista ideológiára épült: a rendszer a munkásosztály nevében lépett fel, miközben valójában politikai elnyomást, megfélemlítést és teljes állami kontrollt működtetett. Mindenképpen bele kellett írni az ÁVH szerepét, a megfigyeléseket, letartóztatásokat, internálásokat, koncepciós pereket, a Rajk-pert, a kulákok és más „osztályidegennek” bélyegzett csoportok üldözését, valamint a propaganda működését. Jó pontszerzési lehetőség volt, ha a diák nemcsak felsorolta ezeket, hanem megmutatta a rendszer logikáját is: az ellenségkép gyártása igazolta a terrort, a terror fenntartotta a félelmet, a félelem pedig biztosította a pártállami uralmat. Emiatt a Rákosi-diktatúra nem alattomos esszétéma volt, hanem jól tanulható, világos szerkezetű feladat: pártállam, személyi kultusz, ÁVH, koncepciós perek, osztályharc, propaganda — aki ezeket a forrásra támaszkodva összerakta, az nagyon stabilan tudott teljesíteni. A hosszú esszék idén azért voltak kifejezetten barátságosak, mert mindkét téma nagyon világosan kijelölte a megoldás irányát (néha olyan érzésünk van, hogy ez nincs ilyen egzaktul megoldva): I. Károlynál a hatalom megszilárdítását, valamint a bánya- és pénzreformokat, a Rákosi-diktatúránál pedig az elnyomás, a terror és az ideológia működését kellett bemutatni. A források jól használható kapaszkodókat adtak, így a vizsgázóknak nem kellett bizonytalan mellékszálakba kapaszkodniuk, hanem a tananyag legfontosabb, jól rendszerezhető elemeit kellett elővenniük. Aki a rögzít–megállapít logikát követve összekötötte a források állításait a saját ismereteivel, mindkét esszénél stabilan magas pontszámot érhetett el. Összességében elmondható, hogy a történelemi érettségi nem volt nehéz. Amit a magyar elvett, azt most a töri visszaadta. Ha egy szóval kéne jellemeznem, akkor azt mondanám: korrekt. A szerző aRapid Edumagyar-történelem-szakértője, több mint 10 éve tanít. Kapcsolódó cikkeink: Megfelelő, koncepció mentén felépített felkészüléssel nem volt különösebben nehéz az idei irodalomérettségi első része. Cserébe a második igen — és talán éppen ez mutatja meg a legpontosabban, hogy miért félnek tőle ennyire a diákok. A matekérettségi sokak számára nem egyszerű vizsga, hanem egyfajta túlélőpálya, ahol nemcsak a tudás, hanem a magabiztosság is komoly szerepet játszik. Évek óta ez az egyik legnagyobb szorongást kiváltó tantárgy: kiszámíthatóbb, mint a magyar, mégis tele van olyan helyzetekkel, ahol egy apró hiba is komoly pontvesztést jelenthet.