● news.bsdnet.hu

„A mi munkánk gyümölcsének tekintem [a békés átmenetet a szerk.], ezért nem keserű a szám íze, hogy ma önök előtt benyújthatom önöknek kormányom lemondását. Ez volt ugyanis hosszú évtizedek óta az első kormány, mely közvetlenül és valóban a Parlamentnek, és nem egy pártnak volt felelős, és ugyancsak hosszú évtizedek óta ez az első kormány, amely egy teljesen szabad és demokratikus választás eredményeként létrejött parlamentnek nyújthatja be lemondását” – többek között ezekkel a szavakkal jelentette be 1990. május 2-án a magyar parlament üléstermében az új Országgyűlés alakuló ülésén Németh Miklós akkori miniszterelnök a kormány lemondását, sok sikert kívánva a felálló új kormánynak. A rendszerváltás előtti utolsó kormányfő akkor még nem sejthette, hogy ezzel a beszédével elindított egy olyan szokásjogot a magyarországi parlamentarizmusban, ami egészen a minapig, 2026. május 9-ig, tehát 36 éven keresztül tartott. Ezen a napon ugyanis a távozó miniszterelnök, Orbán Viktor nem jelent meg a Tisza-kormánnyal felálló új Országgyűlés alakuló ülésén, értelemszerűen beszédet sem tarthatott. Az 1990-es országgyűlési választásokkal együtta 2026-os voksolásigösszesen tíz új kormány alakult, de nem tartott leköszönő beszédet az aktuális miniszterelnök minden alkalommal. Ennek pedig az az egyszerű oka, hogy négy alkalommal nem volt leköszönő kormány. 2006-ban a hivatalban lévő Gyurcsány Ferenc vezetésével újráztak a szocialisták (kiegészülve az SZDSZ-el), majd 2014-ben, 2018-ban és 2022-ben az Orbán-kormány nyerte el a választók bizalmát, miközben ők kormányoztak. A többi alkalommal azonban kivétel nélkül megjelent a távozó kormányfő az alakulóülésen. Bár Németh Miklós 1990-ben még szinte kizárólag a rendszerek közötti békés átmenetről beszélt búcsúbeszédében, 1994-től a szokásjog azzal egészült ki, hogy a távozó miniszterelnök ismertette (méltatta) saját kormányának teljesítményét. A rendszerváltás utáni első kormányt hárompárti koalíció alkotta az MDF vezetésével, kiegészülve a Kereszténydemokrata Néppárttal (KDNP) és a Független Kisgazdapárttal (FKgP), a miniszterelnök pedig Antall József lett. A kormányfő 1993. december 12-én rákos megbetegedésben meghalt, helyét Boross Péter belügyminiszter vette át a hónapokkal később tartott választásokig. A voksolást a Horn Gyula vezette MSZP nyerte, így rögtön a második szabadon tartott választás után kormányváltás jöhetett. Az új Országgyűlés alakuló ülésén Boross Péter beszédében az elmúlt négy év legfontosabb eredményeként a rendszerváltás sikeres végrehajtását, a parlamentáris demokrácia megszilárdítását és Magyarország függetlenségének helyreállítását emelte ki. Elmondta továbbá, hogy az ország nemzetközi kapcsolatai erősödtek: Magyarország közeledett az Európai Unióhoz, a NATO-val pedig partneri megállapodást kötöttek. A beszéd végén a kormány hivatalos távozását bejelentve békés és zökkenőmentes hatalomátadást, valamint sikeres munkát kívánt az új parlamentnek és a kormánynak. 1998-ban ismét fordulat jött: az akkor még kétfordulós választás első körét ugyan az MSZP nyerte, az FKgP visszalépéseinek köszönhetően fordított a Fidesz, és létrejött az első Orbán-kormány. Az alakuló ülésen Horn Gyula felszólalt, és ő volt az első, aki a cikkünk apropóját adó szokásjogról már konkrétan beszélt. Amikor a leköszönő kormányfő erre emlékeztette a jelenlévőket, az MDF soraiból valaki hangosan bekiabált: Röviden! Horn Gyula leköszönő beszédében ismertette, hogy kormányzásuk alatt csatlakozott Magyarország a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezethez (OECD), az Európai Unió és a NATO kapcsán pedig kiemelte, hogy elérkeztünk a csatlakozási küszöbhöz. Beszédét többször is bekiabálások tarkították az MDF padsoraiból. Amikor az MSZP-kormány Közép-Európában egyedülálló gazdasági sikereit taglalta, majd úgy szólt, hogy „ugyanakkor nem vagyunk eltelve magunktól”, valaki bekiabálta, hogy „Nana!” Amikor pedig bejelentette a kormány megbízatásának megszűnését, hangos tapssal jutalmazták a Fidesz, a MIÉP, az FKgP és az MDF politikusai. Négy évvel később aztán jött az újabb váltás – a rendszerváltás utáni legszorosabb választási eredménnyel. A Fidesz ugyan 10 mandátummal többet szerzett, az SZDSZ a maga 19 mandátumával csatlakozott az MSZP-hez, így ismét baloldali kormány alakult azzal a Medgyessy Péterrel, aki nem volt egyik pártnak sem a tagja. Az első Orbán-kormányt ekkor még nem követte a második, így Orbán Viktornak leköszönő beszédet „kellett” tartania. Azért tettük idézőjelbe, hogy „kellett”, mert fontos hangsúlyozni, hogy ez egy szokásjog, egy politikai etikett, parlamentáris hagyomány, semmilyen törvény nem írja elő. Az elődök azt az alkotmányos szokást honosították meg – a jegyzőkönyvek tanúsága szerint is –, hogy az alakuló parlamenti ülésen röviden összegezték azokat a gondolatokat, amelyeket összegzésre méltónak éreztek – ezekkel a szavakkal kezdte Orbán Viktor leköszönő beszédét 2002. május 15-én, tehát látható, tudott erről a szokásjogról. Már akkor is hangsúlyos szerepet kapott beszédében a demográfiai kérdés mint megoldandó probléma: „Nem akarom eltitkolni, a helyzet négy évvel ezelőtt is súlyos volt, és most is az.” Elődeihez hasonlóan ő is beszélt az Európai Unióról, akkor úgy fogalmazott, „ma már nem az a tét, hogy Magyarország tagja lesz-e az Európai Uniónak, ez ma már csak karnyújtásnyi távolságra van”. A beszédében Orbán Viktor a „polgári kormány” négyéves munkájának gazdasági eredményeit értékelte, hangsúlyozva, hogy csökkent a munkanélküliség és az infláció, nőtt a bérek és a minimálbér összege, bővült a felsőoktatási és a családtámogatási rendszer. Mindannyiunk nevében köszönjük azt, amit a családjukért, a gyermekeikért, a barátaikért, az itthon és a határon túl élő magyarokért, a hazánkért és a magyar nemzetért tettek Magyarország polgárai. Azoknak, akik pedig most az ország kormányrúdjához állnak majd, kívánok sok erőt és bölcsességet. A kormánypárti képviselőknek pedig azt szeretném mondani, hogy politikusok körében nem ritka az a tévhit, miszerint a jól végzett munka jutalma az újraválasztás. Ez nincs így. A kormány nevében azt mondhatom minden kormánypárti képviselőnek: a jól végzett munka legnagyobb jutalma az, hogy elvégezhettük. Ezért köszönjük, hogy a kormányzati munka lehetősége éppen a millenniumkor, éppen az új évezred első éveiben talált meg bennünket – ezek voltak a távozó miniszterelnök utolsó mondatai, ami után az MSZP és az SZDSZ politikusai is tapsolni kezdtek. Jött tehát az MSZP–SZDSZ-kormány Medgyessy vezetésével. Az új kormányfő azt még túlélte, hogy nyilvánosságra került az ügynökmúltja, egy 2004-es összekülönbözése az SZDSZ-szel már elsöpörte, és lemondott. 2004. szeptember 29-én pedig érkezett Medgyessy tanácsadója, az ifjúsági és sportminiszter, Gyurcsány Ferenc. A 2006-os Országgyűlés alakuló ülésén tehát neki kellett volna leköszönő beszédet tartani, de erre azért nem került sor, mert ők nyerték meg a választásokat. A rendszerváltás után először maradt hatalomban az addig is kormányzó erő. Az öröm azonban nem tartott sokáig, minden idők egyik legviharosabb kormányzása vette kezdetét, miután hónapokkal a választás után nyilvánosságra került Gyurcsány Ferenc beszéde, amiben elismerte, hogy „hazudtunk reggel, éjjel meg este”, mondatai pedig szállóigévé váltak, a politikai közéletben mai napig gyakorta kerülnek elő ezek a szavak. Jött a TV-ostrom, az 1956-os forradalom 50. évfordulója lovas rendőrök attakjával és elkötött tankkal, majd 2008-ban a gazdasági világválság. Gyurcsány jól tartotta magát, ám végül 2009 márciusában lelépett. Következett Bajnai Gordon, aki egy évig volt kormányfő. A 2010-es választásokon hangyányi meglepetés sem született ilyen előzmények után: az Orbán Viktor vezette Fidesz elsöpörte a kormányt, kétharmados többséggel irányíthatták Magyarországot. Az Országgyűlés alakuló ülésén Bajnai Gordon mondott leköszönő beszédet: „Bármilyen sok vita és elégedetlenség övezi időnként a rendszerváltás eredményeit, abban soha nem volt nézeteltérés e két évtizedben, hogy a demokratikus, szabadon választott hatalom jobb bármilyen másnál.” Ez az alakuló ülés azonban más volt, mint a korábbiak. Vona Gábor, az akkor friss erőként a parlamentbe jutott Jobbik frakcióvezetője ugyan az alkalomhoz illően öltönyben jelent meg, de amikor Schmitt Pál köztársasági elnök befejezte beszédét, a képviselők felálltak az eskütételhez, Vona egy hirtelen mozdulattal ledobta öltönyét, onnantól kezdve pedig a Magyar Gárda mellényében állt az ülésteremben. A Gárda-egyenruhás provokáció mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Jó volna, ha e méltatlan tett kiötlői nem érnék el céljukat, és provokációjuk nem lenne több, mint apró betűs lábjegyzete a mai napnak – reagált egyből Bajnai, majd még hosszan ecsetelte a Gárda-kérdést, miközben a Jobbik padsoraiból folyamatosak voltak a bekiabálások. Bajnai Gordon leköszönő beszéde tehát történelmi volt, nemcsak a korábbiaktól eltérő, a szokásosnál feszültebb alakuló ülés miatt, hanem mert a mai napig ez az utolsó beszéd távozó kormányfőtől, a következő időszakban ugyanis Orbán Viktor egészen 2026-ig ült a miniszterelnöki székben. Hasonló beszédet nem kellett tartania, az első adódó „lehetőség” 2026-ban jött el, ezzel azonban ő nem élt, így nem láthatta élőbenMagyar Péter első beszédét sem kormányfőként. Hogy ezzel a parlamenti szokásjog megszűnt vagy megszakadt, azt majd a jövőben tudjuk meg, leghamarabb 2030-ban. (Borítókép: Orbán Viktor 2026. április 28-án. Fotó: Németh Kata / Index) Kövesse az Indexet Facebookon is!