Bod Péter Ákos szerint szakmailag átlátható, de továbbviszi a régi rendszer hibáit az új költségvetés
Index
2026-11-11 15:28
Bod Péter Ákos, a Corvinus Egyetem közgazdásza az új kormány első átfogó gazdaságpolitikai dokumentumait, vagyis a középtávú programot és a 2027-es költségvetési törvénytervezetet elemzi a Portfolio oldalán. A volt jegybankelnök értékelése kettős: elismeri a szakmai színvonalat és az átláthatóságot, ugyanakkor úgy látja, hogy a tervezet túl sok Orbán-kori örökséget visz tovább, és ezzel gátolja a gazdaság növekedési lehetőségeit.
Először azt emeli ki, hogy a dokumentumok „költségvetési vonatkozásban üdítően transzparensek”, és komoly szakmai munkát tükröznek. Üdvözli, hogy a tervezet a parlamentáris demokráciákban szokásos módon készült el, szemben az Orbán-kormányok gyakorlatával, amelyek az alkotmányos felhatalmazásokra hivatkozva
olyan gyakran módosították az eredeti számokat, hogy a költségvetés tételei elvesztették hitelüket.
Ugyanakkor hozzáteszi, hogy a végleges törvény több ponton eltérhet a beterjesztett változattól, ami szerinte rendjén való. A Tisza-frakció domináns helyzete miatt a végszavazás kimenetele nem kérdéses, a nagy keretszámok, a hiány és az államadósság mutatói pedig aligha módosulnak.
A tervezet a 2026-ra várt 7,5 százalékos deficitet 2027-re 4,9 százalékra mérsékelné, amit Bod „fejnehéz” kiigazításnak nevez, és a törvénytervezet lényeges érdemének tart. Szerinte ez összhangban áll a kormány célkitűzésével, hogy Magyarország 2030-ra teljesítse az euróátvétel feltételeit . A deficit azért is a leginkább kézben tartható mutató, mert a kiadások és a bevételek zöme törvényeken és kormánydöntéseken nyugszik, így az egyenleg „lényegében politikai döntés (és sikeres implementáció) kérdése”.
A középtávú terv szerint a hiány 2029-ben még 3,4 százalék, a 3 százalékos határérték alá csak 2030-ban, 2,8 százalékra kerülne. Bod szerint sokkal jobb lenne már 2029-re elérni a küszöböt, és ennek nem elsősorban az euróvonat miatt van jelentősége, hanem „szubsztanciális okokból”: a világgazdasági és pénzügyi környezet, valamint a várható kamatszintek miatt a magyar államnak gyorsabban kellene haladnia a konszolidációval. Az ellenvetést, hogy a gyorsabb kiigazítás a növekedés rovására menne, nem fogadja el teljesen.
Úgy véli, az összkereslet így is alakulhat kedvezően, hiszen az uniós források még támogatják a vállalati szektort, a hiteles euróbevezetési pálya ösztönözhetné a tőkebeáramlást, a kiszámíthatóbb környezet pedig újraéleszthetné a vállalkozói kedvet, az „animal spirit”-et.
A törvénytervezet indoklása „az igazságosság és a fejlődés költségvetéseként” határozza meg magát, Bod szerint azonban ez az emelkedett stílus elfedi a megörökölt kötöttségeket és a „régimódi intézkedéseket”. Külön kifogásolja, hogy a költségvetési réseket különadókkal tömik be, ami az érintetteknek ismerős gyakorlat. Az igazságosság helyett a méltányosságot tartaná helyénvalóbb fogalomnak, a kiemelkedően gazdagok megadóztatását pedig el lehetne fogadtatni méltányos lépésként, ha a politikusok nem büntetésként kereteznék, és nem említenék egy lélegzetvételre a jogszerűen meggazdagodókat az előző rezsim kitartottjaival. Európai és magyar hagyományokhoz egyaránt jobban illene a mérsékelten progresszív, többkulcsos adó és az átgondolt örökösödési adózás. Hangsúlyozza, hogy ez nem adójavaslat a jövő évre, és elfogadja, hogy néhány hónapnyi kormányzás után csak „útjelölő kis lépések” várhatók.
A legsúlyosabb fenntartása az Orbán-kori intézkedések továbbvitele miatt van. A „túlcentralizáló, versenyellenes, társadalmilag érzéketlen” és közgazdasági alapokat nélkülöző lépéseket, amelyek politikai PR-nek jók („családbarát”, „rezsicsökkentő”, „patrióta piacvédő”, „multiellenes”), kártékonynak tartja. Különösen aggasztónak találja, ha az új kormány ezeket adottságként kezeli, mert szerinte így visszamenőleg legitimálja az orbanizmust a közvéleményben, ahol amúgy is sokan kedvelik a paternalista megoldásokat.
Ezek az intézkedések szerinte fékezik azt a növekedési dinamikát, amelyet a Pénzügyminisztérium szakapparátusa realisztikusnak tart, és amelyet Bod is elérhetőnek gondol, de csak akkor, ha a gazdaság visszakanyarodik a versenygazdaság irányába. Példaként a lengyel, a cseh és a balti, sőt a balkáni országok dinamikáját említi, nem a nyugati modellek másolását.
Végül arra figyelmeztet, hogy a költségvetés több szakpolitikai területen vékony, valószínűleg mert más minisztériumokban még kevésbé állt össze a szakmai koncepció. A prudensen összeállított terv így nem számolhat egy új lapleosztás (New Deal) növekedési többletével. A volt jegybankelnök szerint azonban még van idő, a 2027-es kereteken belül évközben is sok előrelépés lehetséges, bár az előnytelen fejleményekkel és kockázatokkal is számolni kell.
(Borítókép: Bod Péter Ákos 2022. február 16-án. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)