50 éves a Lancia Gamma, az olaszok egyik legtragikusabb remekműve
Player
2026-11-12 05:33
Fantasztikus Pininfarina-forma, könnyű bokszermotor és olasz elegancia: a Lancia Gamma mindent tudott papíron, amivel a hetvenes évek legkívánatosabb menedzserautója lehetett volna. Aztán jött a rideg valóság: a saját vezérműtengelyét ledaráló motor, a szinte azonnali korrózió és az elmaradt vevők. Fél évszázada mutatták be a Lancia egyik legtragikusabb remekművét.
Bár a csőd szélén egyensúlyozó Lanciát még 1969-ben megmentette a Fiat, a pénzcsapok korántsem nyíltak meg teljesen. Az 1972-ben rekordidő alatt piacra dobott Beta után a márka egy valódi zászlóshajóra vágyott, amely betölthetné a Flaminia távozása óta tátongó űrt. A Gamma fejlesztése eredetileg egy ambiciózus Fiat–Citroën összefogás gyümölcse lett volna: az olaszok a franciák korszakalkotó CX platformját és hidropneumatikus futóművét kapták volna meg. A francia állam azonban 1972-ben nemzetstratégiai okokból megvétózta az üzletet, így a mérnökök kénytelenek voltak improvizálni. Végül a Beta zseniális alapjait méretezték át, egy olyan konstrukciót, amely a kilencvenes évekig mintául szolgált az autóiparnak.
A formát a Pininfarinára bízták, és a végeredmény igazán stílusos lett. Leonardo Fioravanti egy olyan sziluettet rajzolt a Berlinának, amely ferdehátúnak látszott, mégis egy apró, dupla zsanéros csomagtérfedéllel rendelkező négyajtós szedán volt. A zsenialitás azonban itt nem állt meg: Aldo Brovarone egy 115 milliméterrel rövidebb tengelytávú Coupé változatot is megálmodott. A vezetőség beleszeretett a vonalaiba, így zöld utat adtak a gyártásnak. Míg a Berlinát a Lancia saját üzemében szerelték össze, addig a kívánatosabb Coupé karosszériája a Pininfarina műhelyében készült, közvetlenül a Ferrari 400 mellett. A belsőt a kor szokásaival ellentétben nem az agyagmodellek után faragták ki, hanem közvetlenül a rajzasztalon vázolták fel a modern, letisztult formákat.
Az 1976-os genfi Autószalonon a Berlina és a Coupé egyszerre jelent meg, a közönség és a sajtó pedig elismeréssel tapsolt. A mindössze 140 kilós, négyhengeres bokszermotornak köszönhetően a Gamma orra könnyű, a súlypontja alacsony volt, az elsőkerék-hajtás ellenére pedig döbbenetesen semlegesen és agilisan kanyarodott. Az autó felett azonban hamarosan megjelentek a sötét fellegek. Nem is a motor nyers járása vagy a karosszéria gyenge merevsége fájt a tulajdonosoknak, hanem egy elképesztő konstrukciós hiba. Mivel a szervoszivattyút közvetlenül a vezérműtengely hajtotta meg, ezért a kormányt ütközésig kitekerve a hirtelen fellépő terhelés miatt a szíj képes volt átugrani, a motor pedig látványosan ledarálta saját magát. Mire a gyár ezt egy év után orvosolta, már késő volt, és a helyzetet csak rontotta a katasztrofális minőségű lemezek miatti azonnali, agresszív rozsdásodás.
A Gamma ráadásul a legnehezebb üzleti szegmensben próbált szerencsét. Míg a Lancia a maga különc, 120 lóerős 2,0 literes és 140 lóerős 2,5 literes bokszereivel, pazar Connolly bőrözésével és avantgárd vonalaival hódított volna, a vásárlók a bevált, bombabiztos megoldásokat választották. Ott volt a legendásan elpusztíthatatlan Mercedes-Benz W123, a sportos BMW 5-ös, a futurisztikus Citroën CX , vagy épp a Volvo 240, a Ford Granada, a Peugeot 604 és az Audi 100. A Gamma Coupénak sem volt könnyebb dolga: az Alfa Romeo Alfetta GTV, a BMW 6-os sorozata és a Peugeot 504 Coupé mellett kellett volna érvényesülnie. A vevők a botrányok után elkerülték a Lancia-szalonokat, ezért négy év alatt mindössze 11 400 limuzin és alig 4300 kupé talált gazdára.
1980-ban hiába érkezett meg a frissített kiadás új hűtőmaszkkal, új felnikkel és végre megbízhatóbb, Bosch-befecskendezős 2,5 literes motorral, a Gamma hírneve addigra menthetetlenül elvérzett. Pedig a formaterv továbbra is ihletet adott a mestereknek: a Pininfarina olyan ritkaságokat faragott belőle, mint a Spider, a Scala szedán vagy az Olgiata shooting brake, Giugiaro pedig az 1978-as Megagamma koncepcióval konkrétan évekkel előre megjósolta az egyterűek hódítását. A gyártás 1984-es leállításáig összesen mindössze 15 272 szedán és 6 790 kupé készült, ami elég nagy sebet ejtett a patinás márka hírnevén. Bár a később érkező Thema képes volt javítani a statisztikákon, a Gamma örökre az autóipar egyik legtragikusabb antitézise maradt: egy lélegzetelállító, eredeti olasz műalkotás, amit a saját mérnöki hanyagsága ítélt pusztulásra.