A gladiátorok élete a várakozásról szól – Dominus Gladiatus teszt
Prohardver
2026-11-15 14:25
A szamurájokat leszámítva valószínűleg nem találunk még egy olyan harcosközösséget, amelynek tényleges valósága, illetve a könyvek-filmek-játékok által átalakított modern image-e annyira távol lennének egymástól, mint a gladiátoroké. A római szórakoztatóipar – minden értelemben véve – rabszolgái egy olyan, saját, különleges szabályok által alakított univerzumban léteztek, amelynek teljes körű megismerése ma már szinte lehetetlen. Ettől függetlenül persze a téma örökzöld, és én is ugyanúgy kedvelem a fantáziaszülte játékokat, mint a szimulációként hirdetett, komolyabb darabokat. A Dominus Gladiatus valahol a két véglet között van: mitikus elemek, netán vad irányba kalandozó narratív szálak nincsenek benne, de azt sem foghatná rá senki, hogy realisztikus lenne.
Az egykori Domina című játékra kísértetiesen emlékeztető Dominus Gladiatus egy ludus, egy gladiátoriskola vezérlését bízza ránk: rabszolga harcosok vásárlását, képzését, felszerelését és persze a csatáikat. A játék legnagyobb gondja, hogy mindez meglehetősen felszínes, sőt, néha egyenesen sekélyes módon van feldolgozva. Bár roguelite megközelítésűnek tűnik – nincs sztori, egy-egy nekifutást pedig randomgenerátorok építenek fel –, a próbálkozások között nem lehet permanens fejlődéseket feloldani, így minden egyes run pontosan ugyanarról szól. Az egyetlen esetleges eltérést az jelenti, hogy a hat tulajdonos mindegyike egy egyedi, jobbára elhanyagolható súlyú képességgel rendelkezik, valamint mindegyiknél csak három harci stílus érhető el az összesen hatdarabos listából. Ezen túl minden megvehető épület, felbérelhető alkalmazott és beszerezhető felszerelés pontosan ugyanaz mindenkinél, legyen az római nemes, egyiptomi kereskedő avagy katonacsalád fiatal sarja.
[+]
Az első nagy patch-et követően már három, eltérő hosszúságú (40, 90, illetve 160 nap) és nehézségű próbálkozás közül választhatunk. Egy-egy menet során egy-egy rivális ludus ellen küzdünk, véletlenszerű időközönként érkező csatákkal. Maguk a viadalok autobattler kialakítással zajlanak, vagyis teljes egészében, szó szerint 100%-ban a mi beavatkozásunk nélkül futnak le. Legyen szó fair gladiátorharcokról vagy négyen-az-elefánt-ellen jellegű mészárszékről, mi csak nézzük, ahogy legényeink (női gladiátorok nincsenek) a maguk sajnálatosan ostoba esze szerint küzdenek. Ennek megfelelően nem egyszer fordult elő, hogy egy papíron jóval gyengébb gladiátor legyőzte a maximumra képzett, a lehető legjobb felszereléssel és minden kiváltható bónusszal ellátott harcosomat. Legyőzte és lefejezte persze, vagyis azt a gladiátort végleg elbuktam a vereséggel együtt, és jó eséllyel emiatt aztán az egész run is ment a levesbe.
[+]
A legtöbb időt az iskolaudvar nézegetésével fogjuk tölteni. Rendes életmodellezés nincs, nem megy le a nap és nem történnek váratlan események (néhány kivédhetetlen és viszonozhatatlan ellenséges szabotázst leszámítva). Nem: kiadjuk a képzési parancsokat a gladiátoroknak, és megvárjuk, ahogy a kis szürke csík megtelik a fejük felett, így jelezve, hogy megtanultak egy újabb képességet, és végre +2 helyett +3 sebzésük lesz. Az egyszerre rendelkezésre álló három kasztnak vannak exkluzív képességei, de mivel nincs igazi kő-papír-olló jellegű rendszer a harcosok között, ennek taktikailag kihasználható előnyei nincsenek – a nyers sebzés és a jó felszerelés minden esetleges skillnél többet ér.
[+]
A képességek fejlesztése egy-egy harcosnál kizárólag azon múlik, hogy várakozunk-e eleget a képernyőn. A pénz gyorsan gyűlik, így mire valaki eléri a 14 győzelmet (és ezzel vagy a szabadságot, vagy egy méretes korbácsolást), már a legjobb fegyver és páncél lesz nála. Itt egyébként felháborítóan pici listával dolgozik a játék, a legtöbb kategóriában csak 3-4 egyre erősebb tárgy van, esetleg eltérő színű verziókkal. Az öt aréna funkcionálisan tökugyanazt kínálja, csak a háttérkép változik a helyszínekkel. Igazi képességfák, egyedi támadások, harci tudást befolyásoló küldetések, különleges fegyverek nincsenek. Használható italok, csalási lehetőségek (az egyik iskolafőnök képességét leszámítva), római kirándulások, más iskolákból elhódítható gladiátorok nincsenek. Nem építenek legjobb harcosainknak szobrot a büszke római polgárok, harcosaink nem tudják nyereményeiket elinni, eljátszani, elkölteni, és egész biztosan nem fognak lázadást szítani a város ellen. Vannak ugyan küzdelmek tigrisek és oroszlánok, struccok és elefántok ellen, de igazán nagyívű összecsapásokat, 4v4 feletti csatákat, hajós ütközeteket sosem kapunk.
[+]
A képzési várakozáson túl még rengeteg dolog húzza az időt: 1 napot vesz igénybe egy gladiátor teljes kipihentetése, 2 napot sebeik begyógyítása, 1 nap az imádkozás, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy a páncélkovács, a kiképző őrmester és a moráljavító bordélyház is saját időmércékkel rendelkezik. Ezzel önmagában nem lenne baj, de a csaták alaphelyzetben is 3-5 naponként történnek, az endless módnak nevezett végjátékban pedig konstans háromnaponta kell megküzdeni néhány maximumra (sőt, szerintem afölé) fejlesztett gladiátorral. Talán jól látható, hogy előbb-utóbb menthetetlenül felőrli piciny seregünket a játék, és amikor ez ellen szó szerint nincs megoldás, az roppant idegesítő. Persze könnyű fokozaton, ennek pénzügyi áldásában pancsolva, mindig tengernyi gladiátort és egymeccses zsoldost felbérelve eljuthatunk a játék végére, de diadalérzetet ez sem okoz.
[+]
Sajnos a Dominus Gladiatus olyan sekélyes, hogy szinte csak arról lehet beszélni, hogy mennyi minden hiányzik belőle. Nem is csak az olyan absztrakt dolgokra gondolok, mint a játékmenet, a taktikai lehetőségek vagy éppen a változatosság, de szinte bármi, ami a gladiátorok, illetve gladiátoriskolás játékok kapcsán eszedbe jutna, irritáló módon hiányzik belőle. Nem lenne semmi baj egy autobattler roguelite gladiátorjátékkal, de ebben a formában, és főleg ilyen áron, ez nagyon kevés. Az alapok rendben vannak, de mélységet és tartalmat kell neki adni, és nem tudom, hogy erre lesz-e ereje a fejlesztőknek.
A Dominus Gladiatus PC-re, PlayStation 5-re, Switch-re, valamint Xbox Series konzolokra jelent meg.
A tesztjátékot a kiadó PlayWay biztosította.
Bényi László
Összefoglalás
Gladiátoriskola-szimulátor, a lehető legegyszerűbben megoldva. A csatákba nem lehet beleszólni, a random események kizárólag negatívak lehetnek, a fejlődési-felszerelési rendszer pedig túl egyszerű. Minden nekifutás ugyanolyan: monoton.
A Dominus Gladiatus legfőbb pozitívumai:
A Dominus Gladiatus legnagyobb hiányosságai :