← Vissza

● news.bsdnet.hu

Most és mindörökké és tegnap – Tales of Eternia Remastered teszt

Prohardver 2026-11-16 16:12
Az egykori legendás Wolf Team nagy része a sokadik felvásárlást és átstrukturálást és irányváltást követően – 1993-ban – testületileg lelépett, de néhány fiatal fejlesztő a helyén maradt, és megpróbálta kihozni a legjobbat reménytelennek tűnő helyzetéből. Néhány legfeljebb közepes alkotást követően úgy döntöttek, hogy ha vége is az útnak, hát azt a saját feltételeik szerint csinálják, és csakazértis megjátékosítják vezető designerük kiadatlan fantasy regényét. Kiadónak a Namcót nyerték meg, akik pénzükért cserébe beleszólási jogot kértek és kaptak – és ezzel éltek is, átneveztetve mind a karaktereket, mind a játékot, a sok más változtatási kérelemmel egy év késést összehozva. A durva vitáktól sem mentes folyamat végén a Tales of Phantasia, és azzal együtt a Tales-sorozat született meg. Ma már persze elsősorban a 18. fő epizódra várnak a rajongók, de engem boldoggá tesz az is, hogy a kiadó – kicsit randomnak tűnő sorrendben – elkezdte kiadogatni a régi epizódok kicsit felújított változatait. A Symphonia , a Graces f, a Xillia és a Berseria után sok meglepetést nem okozhat az Eternia Remastered – hacsak azt nem vesszük ide, hogy ez az első 2D-s epizód, amit elért ez a tatarozási hullám. Illetve dehogynincs meglepetés: az eredeti, PlayStation-verzió ostoba marketingokokból Tales of Destiny II néven került az amerikai boltokba (emiatt sokakat talán meghökkentett, amikor aztán az igazi Tales of Destiny 2 megjelent…), Európában pedig csak a PSP-s port jelent meg limitált példányszámban (cserébe egy brutális buggal, ami miatt nem lehetett végigjátszani), így az Eternia cím sokaknak új élmény lesz. Az eredeti játék korának „köszönhetően” a régi változatok kicsit csonkítottak voltak: a drága lokalizáció helyett inkább kivágták belőlük a sorozat skit néven ismert szinkronizált karakterjeleneteit, ami sokak számára a Tales-játékok egyik legfontosabb részét jelentette és jelenti ma is. Ezek természetesen most visszakerültek a pakkba. [+] Ami a változtatások listáját illeti, a teljesen új angol szinkron igen fontos előrelépésnek számít, még akkor is, ha a japán hangok (főként a főszereplőkön túl) talán jobban illeszkednek a karakterekhez. A régi RPG-k újrakiadásaiban megszokott extrák közül is megkapunk mindent: van New Game+ mód, elérhető a régi és az igen óvatosan modernizált látvány (csak a hátterek vannak elmosva kicsit, a karaktersprite-ok ugyanazok) és hanganyag is, a csaták felgyorsíthatók és újrapróbálhatók, a néhol igencsak rejtett mellékküldetések megtalálását ikonok könnyíthetik, a menüben pedig csalással felérő lehetőségek várnak ránk – többek közt állíthatjuk a sebzést és a kapott XP-t, illetve megritkíthatjuk vagy akár ki is kapcsolhatjuk a random csatákat. Én nem találtam az Eterniát olyan nehéznek, hogy a durvább dolgokra szükségem legyen, így a csaták felgyorsításán, valamint a gyorsgyógyító opciókon túl ezek közül semmit nem használtam, de opcionális lehetőségek miatt aztán nem fogok panaszkodni. (Egyébként két új extra nehéz fokozat is választható azoknak, akik a másik irányba billentenék az egyensúly-libikókát.) [+] Az Eternia egy klasszikus Tales-játék, vagyis radikálisan újítani akaró játékmenetről nem beszélhetünk, de karakterei szerethetők, története magával rántja az embert a jó 25 órás kalandra, harcrendszere pedig sosem válik unalmassá. A történet egy ikervilágban játszódik: Inferia a poros fantasy középszer világa, ahol legtöbb hősünk él, felettük az égen pedig a távoli Celestia fejlett és gazdag földje lebeg. Kapcsolat nincs a két hely között, legalábbis addig nem, amíg a fiatal Meredy űrhajójával be nem csapódik Inferiába, nyilván fiatal karaktereink faluja mellett. A nagyszájú, mindenkit kioktató Reid, illetve az ezen általában felháborodó, ám maga is cserfes szájú Farrah töltik ki a játék első óráiban a partit, de később természetesen később mások is csatlakoznak hozzánk – régi barátok és új ismerősök egyaránt. A történet tényleg érdekes, és van benne pár jó fordulat is, úgyhogy további részleteket azon túl nem lőnék le, hogy a két világ összeütközésének elhárítása lesz a fő feladatunk, ezt pedig eleinte Great Creymel nevű elementálok megkeresésével tervezzük elérni. [+] Az Eternia küzdelmei oldalnézetből zajlanak, automata, félautomata és manuális irányítási lehetőségekkel. Az ütközetek a kamerának köszönhetően közelebb vannak egy beat ’em uphoz, mint egy mai modern, 3D-s Tales-rendszerhez, de így is kellemesen pörgős ütközetekről van szó, amelyek a hétköznapi ellenfelek ellen ritkán hosszabbak fél percnél. Igaz, a partitagok viselkedése nem a legokosabb, kivéve, ha a TP pazarlásáról van szó, mert abban nagymester mindenki. Persze egy 25 éves jRPG-ről van szó, szóval a grindelés hozzátartozik az élményhez – akit ez irritálna, az egyszerűen tolja a magasba az XP-szorzót, és lényegében ezt is negálhatja. [+] Az Eterniának vannak olyan részei, amelyeken egy ilyen, mélyre nem hatoló felújítás nem tudott helyrehozni – e lista élén a minijátékok vannak. Igaz, ezeket már át lehet ugrani, és néha ezt meg is tettem, mert a vadvízi tutajozós részek igen hamar felidegesítettek. Ezen túl azonban inkább csak örültem annak, hogy az Eternia kicsit visszahozta az évezred-váltás időszakának igényes szerepjáték-korszakát. Nem egy formabontó, világot megváltó játék ez, de nagy pixelei gyönyörűek, harcrendszere élvezhető, és most már olyan állapotban, olyan tartalommal élvezhetjük, ahogy azt annak idején megálmodták alkotói. Aki fiatal, annak nincs e korszakra nosztalgiája, de aki még szeretettel és hiányérzettel emlékszik az első két PlayStation japán szerepjátékaira, az az Eterniát akkor se hagyja ki, ha esetleg a Xillia és a Berseria nem tudta lázba hozni! A Tales of Eternia Remastered PC-re, PlayStation 4-re és 5-re, Switch-re és Switch 2-re, valamint Xbox konzolokra jelent meg. A tesztjátékot a magyar forgalmazó Cenega Hungary biztosította. Bényi László Összefoglalás Egy nem kiemelkedő, de szerethető és érdekes klasszikus jRPG tért most vissza hosszú kihagyást és sok szenvedést követően. A remaster kiadás inkább a játszhatósági opciók, és nem a látvány terén jelent megújulást, de legalább a korábban angolul nem elérhető jeleneteket visszapakolták bele. Az eddigi leghangulatosabb Tales-újrakiadás. A Tales of Eternia Remastered legfőbb pozitívumai : A Tales of Eternia Remastered legnagyobb hiányosságai:
Eredeti cikk megtekintése →