● news.bsdnet.hu

A suszter Berti bácsinak volt ma a temetése, de én csak félig voltam ott. Mielőtt azt a legszomorúbb éneket énekelni kezdtük volna, hogy menj el a te nyugalmadba, nekem gyorsan el kellett indulnom a templomhoz, hogy időben tudjam beindítani a harangot, mert amikor az éneknek vége van, és elindul a menet, a harangnak kell szólnia. A kisharang megy ilyenkor, és egyfolytában megy, nem úgy, mint amikor meghal valaki, és az emlékére kell harangozni, ha férfi, akkor háromszor, ha nő, akkor kétszer. És nem szabad összekeverni a kisharangot a naggyal, a kisharang a piros, a nagy a zöld gomb, a nagy csak vasárnap szól, a második harangszókor meg a harmadikkor, akkor egyszerre a kicsivel, de külön kell elindítani, különben elmegy az áram. Mint amikor a villanyszerelőszettem kis drótját egyszer a konnektorba dugtam, és minden áram elment, még szerencse, mondta a Harangozó Sanyi bácsi, aki szokott szerelni, mert agyonütötte volna a gyereket, mint a Szabados Janiék fiát, aki a villanypóznára mászott, és megfogta a vezetéket. Krisztián úgy megégett, azt mondták, füstölt még akkor is, amikor odaértek az utcából, a temetésén nem is lehetett megnézni, virrasztó se volt, hamvasztották, mondta Regamama, egy olyan kis edényben volt, csak hamu meg por. Nekem az a kis drót füstölt a kezemben, egész kormos lettem, a villany meg elment, a harang leállt, ebből tudta apa, hogy baj van, arra emlékszem, rohant be, már palástban volt, így képzelem el a hősöket, ilyen lobogó palástban. Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést aHang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre! Már előfizető vagyok,bejelentkezem!