← Vissza

● news.bsdnet.hu

Ha a Twin Peaks Metroidvania volna – Silver Pines teszt

Prohardver 2026-11-19 09:29
Nem tudok nem áradozni a metroidvaniákról, ami szerintem még mindig az egyik legélvezetesebb videojátékos műfaj. A sikerélmény szinte garantált, ahogy egyre több technikával és felszereléssel újabb és újabb zegzugait fedezhetjük fel az összekapcsolt világoknak. A legszebb az egészben, hogy a recept síkban és térben is működik, és ugyanúgy lehet sztorifókuszú vagy éppen szimplán a pörgős akcióra összpontosító egy ilyen alkotás. Ezen elvek mentén születhetett meg a Silver Pines is, amiben a Twin Peaks stílusa és hangulata és a Resident Evil, valamint a Silent Hill játékmenete találkoznak egymással egy metroidvania keresztmetszetben. A történet főhőse Red Walker, aki a címadó Silver Pines településén tér magához egy kis fogadóban. Küldetése igen egyszerű: meg kell találnia Eddie Velvetet, egy zenészt, akit itt láttak utoljára. Mindezt a megbízója közli vele egy nyilvános telefonfülkén keresztül. Red ugyanis nem pontosan tudja, hogy hogyan kötött itt ki, és azt sem tudja, hogy Eddie-t miért is kellene felkutatnia. Érez viszont egyfajta belső késztetést, egy megmagyarázhatatlan ingert a feladat végrehajtására. Sőt, egyenesen képtelen nem teljesíteni ezt a küldetést, valami belső, megragadhatatlan, de határozottan érzett dolog miatt. Tény, hogy Reddel valami nem stimmel, de semmi ahhoz képest, ami Silver Pinesban történik. [+] A szürke városkába az ítéletidő közepén érkezünk, így most az jobbára elhagyatott, azon túl, hogy valamennyire el is feledett hely is. Az a pár ember, akivel találkozunk, mind rébuszokban beszél, sejtetve, utalgatva dolgokra, anélkül, hogy kimondanák azt. Mintha Rednek értenie kéne mindezt a halandzsát. Szóba kerül egy eltűnt lány is, akit Eddie-vel láttak utoljára, és elég korán összerakhatjuk, hogy itt valami mélyebb, sötétebb dolog történik. Persze erről árulkodnak a bizarr szörnyek is, akik életünkre törnek az út során: zokogó, emberalakú szerzetek, és nagyobb, amorfabb monstrumok. [+] A Silver Pines egy oldalnézetes, túlélő horror metroidvania, és most e leírás minden tagját kielemezzük. A világot síkban tapasztalhatjuk, a város mintha „ki lenne lapítva”. Az utcák és épületek mélységében közlekedhetünk ugyan, de egy adott pillanatban gyakorlatilag csak jobbra és balra tudunk mozogni. Maga a település elképesztően hangulatos, és egyértelműen a Twin Peaks stílusából merít. Hiába a szürke árnyalatok, az egésznek van egyfajta misztikus hangulata. Hívogató a közeg, és alig várjuk, hogy felfedjük minden zegzugát. A sötét utcákon az eső kopog, a szürkületben pedig izzanak a helyi fogadó neonfényei. Az elhagyatott motel üres medencéjében gyűlik a mocsok, a közeli bolt-múzeum hibridben pedig porcelán medvéket vásárolhattak egykor szuvenírként a vendégek. Valamikor egy kedves, a hegyoldalban kiépített városka lehetett, amit hirtelen hagytak hátra. [+] A városháza felújítása félbemaradt, miközben a bontásra ítélt emeletes épület már omladozik, megannyi tragikus halált ölelve romjai közé. A magasban a megváltásra invitáló plakát keres új hívőket, a távolban pedig a Siah Kopa hegység csúcsán villog a rádiótorony, amelynek tövében egykor népszerű, helyi sorozatot forgattak. Amilyen helyeket láthatunk, oda el is juthatunk (tiszta Skyrim, nem?), így a Silver Pines világa a nagyság és a mélység hangulatát kelti. Hol a háttérben láthatunk mesélő elemeket, falra firkált üzeneteket, szétzúzott hotelszobákat; hol belógnak a nevet szolgáltató ezüstfenyők és ágaik; vagy a híd vasszerkezete között láthatjuk Redet, ahogy felfedezi a várost. Az egészet valódi képekből rakták össze, amiket utána megdolgozva „videojátékosítottak”, így a Silver Pinesnak van egy nagyon autentikus, élethű hangulata, kellő mennyiségű grotesztkséggel kiegészítve. A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
Eredeti cikk megtekintése →