← Vissza

● news.bsdnet.hu

Szele Tamás: Sencseni egerek

Forgókinpad 2026-11-19 13:50
Én kérem, tudom, hogy ma arról ír mindenki, miszerint kijött a GTA VI., és ez a játék hű, meg ha, de egy másik játszmát figyeltem, aminek során Hszi Csin-ping, Trump és Putyin szerepjátékoztak és stratégiáztak (volna) hármasban. Jelentem: Sencsenben vajúdtak a hegyek, melyet a világ meglehetős aggodalommal figyelt, azonban kisegeret szültek, abból is szürkét. (Képünk illusztráció) Tekintve a játékosok személyét, én magam inkább kívántam volna nekik, hogy szüljenek felnőtt, kifejlett sündisznókat, azokból is fejenként kilencet, farfekvéssel, azon keresztül, amijük van, de ha így sikerült, akkor így sikerült. Napok óta lélegzetét visszafojtva várakozott a világ erre a megbeszélésre, amitől sok rosszat vártunk (illetve ez relatív, van, aki jónak találta volna a „világ újrafelosztását”, amiben a szuverenisták-szélsőjobboldaliak reménykedtek, de ez teljes mértékben elmaradt), és ehhez képest viszonylag kevés rosszat kaptunk. Az igaz, hogy jót meg semennyit. Oroszország Ukrajna elleni háborújával kapcsolatban nem jutott semmiféle konkrét döntésre a díszes társaság, és ennek csak örülhetünk, ugyanis így legalább nem az érintettek – Ukrajna és Európa – megkérdezése nélkül döntöttek a sorsukról, bár nem kizárt, miszerint így is lesz hatása a megegyezésnek a harcokra, és nem a legkedvezőbb, de erről majd később. A találkozó minden mozzanatát árgus szemekkel figyelte a világsajtó, és meg is állapíthatjuk néhány apró részletből, hogy Putyin orosz elnök nemzetközi presztízse sokat kopott: nem elég, hogy őt nem Hszi Csin-ping fogadta a repülőtéren, hanem Cai Qi, a Kínai Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, aki a magas rangú kínai tisztviselők hierarchiájában csak az ötödik helyen áll. Trumpot ezzel szemben a Menny Elvtársa fogadta, még meg is ölelte, ami Kínában NAGYON nem szokás. De ez még semmi. Mikor Putyin belépett a csúcstalálkozónak (tehát NEM a háromoldalú találkozónak) otthont adó terembe, a zenekar NEM az orosz himnuszt játszotta, hanem Csajkovszkij Diótörőjének egy részletét, remélem a játékkatonák indulóját, bezzeg Trump távozásakor az amerikai himnuszt húzták. Az eseményről készült csoportképen Hszi Csin-ping nem engedte, hogy közvetlenül mellé álljon, kettejük közé állította feleségét, Peng Liyuant, ebéd közben Putyin tárgyalni akart volna Trumppal, de másik asztalhoz ültették (később, ma délelőtt azért mégis beszéltek), szóval ugyan nem állították oda mosogatni vagy fát vágni, de nem is érezhette magát megbecsült vendégnek. Ugyanakkor ma természetesen részt vett a háromoldalú tárgyalásokon, melyeket egyébként mindenki a Pokolba kívánhatott, mert minden résztvevőnek volt olyan kínos problémája, ami miatt úgy érezhette, hogy ezek a megbeszélések rosszkor zajlanak és talán rossz helyen is. Hszi Csin-pinget, aki elsősorban az amerikai gazdasági kapcsolatok enyhülésében volt érdekelt, elsősorban a Jensen Huang-ügy zavarhatta, Putyint a kercsi híd állapota, mely mára teljesen használhatatlanná vált, Trumpot pedig az elveszett félidős választás. Egy őszintébb trió azt mondta volna: „Urak, ez az időpont mindannyiunknak rossz, igyunk meg pár maotáj-pálinkát és menjünk haza”, de a világszintű figyelem miatt mégis kellett valamennyit tanácskozzanak. Mármost ezekről a tárgyalásokról született ugyan egy igen szűkszavú záródokumentum, melyet egyelőre csak a Kreml hozott nyilvánosságra, „Békenyilatkozat” címmel (és amelynek egyes elemei változhatnak), de ezt még értelmeznünk kell, és ez nem könnyű feladat. Lássuk, mit írnak ezek a hűdeokos világvezérek benne. „ Vlagyimir Putyin, az Oroszországi Föderáció elnöke, Hszi Csin-ping, a Kínai Népköztársaság elnöke és Donald Trump, az Amerikai Egyesült Államok elnöke 2026. november 19-én találkozót tartottak Sencsenben. Oroszország és az Egyesült Államok államfői köszönetet mondtak Kínának a történelmi jelentőségű háromoldalú csúcstalálkozó megszervezéséért és lebonyolításáért. A három állam vezetői alaposan megvitatták a jelenlegi nemzetközi helyzetet, és kinyilvánították elkötelezettségüket a stratégiai stabilitás és a nemzetközi biztonság fenntartása iránt. 1. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjaiként Oroszország, Kína és az Egyesült Államok elkötelezték magukat az ENSZ reformja mellett, hogy a szervezet hatékonyabban tudjon reagálni a globális kihívásokra, és megfeleljen a nemzetközi béke és biztonság terén betöltött alapvető küldetésének. 2. A három állam a kőolajipari cikkek termelésének és szállításának növelését tervezi minden ország javára. Megerősítették a stabil energiaellátás globális fontosságát. 3. A három állam vezetői kiemelik, hogy az államok közötti konszenzus elve és az államok vezető hivatalnokainak diplomáciai mentessége alapvető jelentőségű, és egyetértenek abban, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság és más hasonló szervezetek nem élhetnek vissza hatáskörükkel. 4. A három állam vezetője megerősítette, hogy egy nukleáris háborúban nem lehetnek győztesek, és azt soha nem szabad megindítani. A három ország párbeszédet fog folytatni a nukleáris kockázatok csökkentése és a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozása érdekében.” Na, kérem, az első bekezdés lényegtelen, az első PONT már fontosabb. Tény, hogy az ENSZ egy igen kevéssé hatékony szervezet, magam is sokat foglalkoztam a hibáival, de mintha Trump a jó múltkorában már helyettesítette is volna az úgynevezett „Béketanáccsal”, ami azonban még az ENSZ-nél is sokkal kevésbé bizonyult cselekvőképesnek. Viszont drágábbnak annál inkább. Akkor tehát most ott tartunk – ami nem csoda – hogy mégsem veszünk, alapítunk új szervet, hanem megjavítjuk a régit? Nem csoda, ugyanis a tárgyalófelek mindegyike olyan országot vezet, amely tagja az ENSZ Biztonsági Tanácsának, és ezt a helyzeti előnyt egyikük sem akarná feladni. Akkor az ENSZ marad, bár ha a fentemlített urak szervezik át, a saját szájuk íze szerint, akkor nem lesz sem haszna, sem értelme, de mindegy. A második pont izgalmasabb. Szép a részvevőktől, hogy elismerik, miszerint energiára szükség van, bár ezt eddig sem tagadta senki. De mit jelenthet a fosszilis energiahordozók termelésének és szállításának növelése? Összesen két dologról lehet szó. Vagy meg akarják oldani a Hormuzi-szoros átjárhatóságát, ami nem lesz sem egyszerű, sem olcsó, Irán most monopolhelyzetben van és ezzel vissza is él, vagy... enyhíteni akarják az orosz fosszilis energiahordozók kereskedelmére vonatkozó nemzetközi szankciókat, sőt, esetleg el is akarják azokat törölni. Ez valóságos katasztrófát jelentene az ukrajnai háborúban, hiszen az orosz (hadi)gazdaság hirtelen óriási pénzekhez jutna és tudná is, hogy mire költse. Nem kakasos nyalóka lenne belőle, annyi biztos. A harmadik pont megint Putyin örömére szolgál (mivel Netanyahu már csak nagyon rövid ideig, az új kormány megalakulásáig lesz ügyvezető izraeli miniszterelnök, tehát ehhez neki már nincs köze, rá nem vonatkozik), azonban Vlagyimir Vlagyimirovics előtt kinyílik a világ, és már nem csak Ulánbátorban, Phenjanban, Pekingben vagy Asztanában villoghat kétes kollégái társaságában, hanem Londontól Koppenhágáig bárhol, mert nem lehet lecsukni, az ukrajnai gyermekrablásokban játszott dicstelen szerepe és az élő elfogatóparancs dacára sem. Hiszen a Nemzetközi Büntetőbíróság hatásköre megcsappan. Mármost ez a szerv mára politikai rokonszenvek és ellenszenvek pergőtüzébe került, nem mondom, hogy nem tévedett soha, azt sem, hogy nem is fog, de el kéne gondolkodni azon, hogy Putyint akkor ezek szerint mindenki, mindenhol köteles lesz fogadni, ha másként nem, mint turistát? Ez valóságos szabadjegyet, biankó csekket ad minden államfőnek arra, hogy szó szerint bármit megtegyen, hiszen úgysem lehet semminek következménye. A boldogult Bokassza császár például imádná ezt. A negyedik pont maga a panelrengeteg, közhelydzsungel: minden gyerek tudja, hogy az atomháborúnak végletesen kellemetlen következményei lennének: itt nem is az a fontos, amit kimondanak a pontban, hanem az, amit NEM. Jelesül arról van szó, hogy ígérnek párbeszédet, tárgyalásokat, kockázatcsökkentést, de nem mondanak semmiféle konkrétumot. Tárgyalni fognak – majd, egyszer, valamikor. Csökkentik a nukleáris fegyverek számát, de nem mondják meg, ki csökkenti az arzenálját és mennyivel. Kína például a maga 600 robbanófejével ipari tanuló az Egyesült Államok 5000-es és az Oroszországi Föderáció állítólag 5600-as állományához képest. Peking némi joggal mondhatja, hogy ő nem szerel le semmit, ennyiből legalábbis nem, Moszkva a jelen helyzetében szintén nem enged majd a készletből, Washington meg egyedül nem vág bele a leszerelésbe, mert nem hülye. Szóval az általánosítás ebben az esetben azt jelenti, hogy nem fog történni semmi, és ez Trump kudarcát jelenti, mivel ő pont erre akarta kihegyezni a tárgyalásokat. Összegezve: nesze semmi, fogd meg jól. Illetve nem semmi ez, hanem valami mégis, de ami kevés a záróokmányban van, az semmi jót nem ígér. Azonban a találkozó végeztével Putyin valósággal megtáltosodott, ontja magából a nyilatkozatokat. Megtudtuk tőle, hogy semmiféle tűzszünetre nem hajlandó azok után, ami a kercsi híddal történt, ellenben rettenetes bosszúra készül (mint mindig). Közölte azt is, hogy az Egyesült Államok kitartóan kéri Oroszországot: fogadja el az európaiak részvételét a háború befejezéséről szóló tárgyalásokon. Állítása szerint Oroszország egyetértett azzal, hogy Ukrajna biztonságát be kell illeszteni az európai biztonsági keretrendszerbe, de furcsa lenne Európa biztonságáról Európa nélkül tárgyalni. (Érdekes, eddig nem volt furcsa? Különben – most hiányozhat neki igazán Orbán...) Mint mondta: „ Meg kell értenünk, milyen állásponttal érkezik Európa ezekre a tárgyalásokra. Ezért felajánlottuk az európaiaknak, hogy jöjjenek el Moszkvába, hogy pontosítsuk álláspontjukat. Ezután eldöntjük, milyen formában folytatjuk az Ukrajnával kapcsolatos párbeszédet.” Korábban az Egyesült Államok hatóságai arról beszéltek, hogy az Európai Unió képviselői is részt vesznek az Egyesült Államok, Oroszország és Ukrajna közötti tárgyalásokon Abu Dhabiban, erre akkor a Kreml azt válaszolta, hogy ezt a kérdést még nem egyeztették. Európa viszont már kiválasztotta a tárgyalásokon részt vevő képviselőit. Ezek Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország és Lengyelország nemzetbiztonsági tanácsadói, valamint az Európai Unió nemzetbiztonsági tanácsadója lettek volna. De nem lettek, mert nem engedték őket szóhoz jutni. Tehát, értsük meg: most, vagyis a közeljövőben nem egyenlő félként várják Európa már Abu Dhabi előtt kiválasztott képviselőit a tárgyalóasztal mellé, nem partnerként, hanem vizsgáztatni kívánnak minket: felkérdezik az álláspontunkat, aztán ha nem tetszik, és nem fog nekik tetszeni, egyszerűen megtiltják a részvételünket a tárgyalásokon és közlik majd, hogy semmi közünk a saját biztonságunkhoz. Egy ilyen helyzetben Putyinnak kincset érne egy orbáni árulás, de most már késő a bánat: legfeljebb Ficóra és esetleg Rumen Radevre számíthat, ami pedig édeskevés. A mai nap mérlegét megvonva azt kell mondanunk: Putyin elért néhány eredményt, de nem aratott átütő sikert. A közeljövőben valószínűleg részint a bosszú fogja vezetni az ő kis hidacskája miatt, amit olyan csúnyán összetörtek, részben pedig azon dolgozik majd, hogy VALÓBAN oldják fel legalább az orosz fosszilis üzemanyagokra vonatkozó szankciókat. Ez sok tárgyalást fog igényelni, azonban azt lefogadhatjuk, hogy ezektől távol fogják tartani Európát: a mai ajánlat csak a látszat kedvéért hangzott el. És hogy mi lesz Ukrajnával? A sencseni találkozó három résztvevője közül – Alekszandr Baunovot idézve – Trumpot nem érdekli, hogyan ér véget az ukrajnai háború, számára csak az a lényeg, hogy véget érjen, Hszit az sem érdekli, hogy egyáltalán véget ér-e, Putyint viszont nagyon is érdekli, hogy pontosan hogyan ér véget, és jelzi, hogy kész folytatni, amíg el nem éri a kívánt eredményt. Azonban ennek az eredménynek objektív akadályai vannak, például maga Ukrajna. Vajúdtak hát a hegyek Sencsenben és szürke kis egeret szültek. Sündisznók sokasága helyett. Szele Tamás
Eredeti cikk megtekintése →