← Vissza

● news.bsdnet.hu

Egyre gyorsabban halad egy óriásbolygó a pusztulás felé, de a csillagászok még mindig nem értik, miért

Player 2026-11-19 18:13
A WASP-12b nevű gázóriás egyre gyorsabban közeledik a csillagához, és a jelenlegi számítások szerint kevesebb mint hárommillió év múlva elnyelheti a központi égitest. A kutatók egy új vizsgálattal próbálták megfejteni a szokatlanul gyors pályazsugorodás okát, de egyelőre nem jutottak közelebb a megoldáshoz. A WASP-12b nevű exobolygó történetében nem az a legkülönösebb, hogy egyszer majd elpusztul a csillaga közelében. A csillagászok számára inkább az jelent fejtörést, hogy az égitest a vártnál sokkal gyorsabban közelít a végzete felé, és kevesebb mint hárommillió év múlva bele is zuhanhat abba a csillagba, amely körül kering. Az exobolygó mérete alapján igazi óriásnak számít, mivel átmérője közel kétszerese, a tömege pedig csaknem másfélszerese a Jupiterének. Ennek ellenére rendkívül szűk pályán mozog a Naphoz hasonló központi csillaga körül, mindössze 0,023 csillagászati egység, vagyis nagyjából 3,4 millió kilométer választja el tőle, egy teljes keringést pedig alig 1,09 földi nap alatt végez el. A csillag gravitációs hatása miatt fellépő árapályerők fokozatosan energiát vonhatnak el a bolygótól, aminek következtében az égitest egyre szűkebb pályára kerülhet. A WASP-12b esetében viszont a megfigyelt változás nagyságrendekkel gyorsabb annál, mint amit a hagyományos modellek előre jeleznek. A kutatók már több lehetséges magyarázatot is megvizsgáltak, de eddig egyik sem adott kielégítő választ a jelenségre. Egy friss tanulmányban most egy újabb korábbi elképzelést vettek górcső alá. A csillagászok korábban azt is felvetették, hogy a WASP-12b különös viselkedését egy másik, eddig fel nem fedezett bolygó okozhatja a rendszerben. Az elképzelés szerint a rejtett égitest gravitációs hatása befolyásolhatja a WASP-12b pályáját, és hozzájárulhat annak gyors zsugorodásához. A magyarázat megértéséhez az úgynevezett dőlésszög-árapály jelenségét is érdemes figyelembe venni. Ez akkor alakulhat ki, ha egy bolygó forgástengelye nem merőleges a keringési síkjára. Ilyenkor a központi csillag gravitációja által létrehozott árapálydudor nem a bolygó egyenlítőjével párhuzamosan helyezkedik el, hanem attól eltérő irányba tolódik. A kialakuló dudor így folyamatosan elmozdul a bolygó felszínén, ami a szokásosnál több energiát alakíthat át hővé. Az energiaveszteség következtében az égitest pályája is módosulhat, és egyre közelebb kerülhet a csillagához. A legutóbbi kapcsolódó kutatásban a csillagászok azt vizsgálták meg, hogy egy feltételezett kísérőbolygó képes lehet-e megmagyarázni a WASP-12b pályájának változásait. Ahogy a gázóriás közeledik a csillagához, úgynevezett impulzusmomentumot veszít. Ezt a mennyiséget a rendszer más égitestjeinek, így a központi csillagnak vagy egy esetleges társbolygónak kellene átvennie ahhoz, hogy a rendszer dinamikailag stabil maradjon. A számítások azonban meglepő eredményre vezettek: a feltételezett kísérőbolygónak legalább 65 földtömegűnek kellene lennie, és minimum 0,06 csillagászati egységnyi távolságra kellene keringenie a központi csillagtól. Ez jelentősen eltér a korábbi modellekben feltételezett értékektől, amelyek mindössze 10-20 földtömegű társbolygóval és 0,04 csillagászati egységnyi pályasugárral számoltak. A kutatók a WASP-12 rendszer radiálissebesség-méréseit is elemezték, hogy megtalálják egy ilyen égitest jelenlétének nyomait. Az adatokban azonban nem sikerült erre utaló bizonyítékot találniuk. A számítások ráadásul azt mutatják, hogy egy ilyen tömegű és pályájú bolygó csak rendkívül szokatlan körülmények között maradhatna rejtve a jelenlegi megfigyelési módszerek elől. A vizsgálat alapján tehát egyre kevésbé valószínű, hogy egy másik bolygó felelős a WASP-12b szokatlanul gyors pályazsugorodásáért. (Forrás: Svábhegyi Csillagvizsgáló , Aasnova . Fotó: NASA/JPL)
Eredeti cikk megtekintése →