● news.bsdnet.hu

Az eladó és az életkor ellenőrző berendezés okozott parázs vitát. Egy közösségi médiában megjelent bejegyzés parázs vitát indított a dohányboltokban bevezetett életkor-ellenőrző rendszerről, valamint arról, hogy ezek a megoldások milyen adatvédelmi és társadalmi kérdéseket vetnek fel. A poszt szerzője egy friss vásárlási élményét írt le, ahol egy Nemzeti dohányboltban egy érintőképernyős rendszer használatával találkozott. Olvass tovább... Olvass tovább... Ma reggel bementem egy Nemzeti dohányboltba. A vásárlás során egy érintőképernyőt dugtak az orrom alá, amin egy kérdésre kellett válaszolnom: elmúltam-e 18 éves? Igen, Nem.  Először nem értettem: az eladó értelmi fogyatékos, hogy nem látja? De nem. Rákérdeztem: ez mi? és csak nem készül rólam videófelvétel is? Az eladó közölte, hogy de bizony. A rendőrségre van bekötve a rendszer.  Erre én tovább kérdeztem: és miért nem kérdezte meg, hogy hozzájárulok-e ahhoz, hogy felvételt készítsenek rólam? Erre az eladó: nem kell megkérdeznie, viszont ha nem nyilatkozom, nem adhatja oda, amit vásároltam.  És hozzátette: nem ő találta ki, és utálja, mert mindenki ugyanezt kérdezi.  Vagyis: beleegyezésünk nélkül rabosítva vagyunk. Ki tudja, van-e benne arcfelismerő rendszer, vagy ujjlenyomat-olvasó? Vagyis: ismét bekerítettek minket.  Épül a megfigyelő állam.  A Palantír és a CBDC előkészül. Szoktatnak.  Most csak a dohányboltban.  Aztán, ha megszoktad, mindenütt.  Hol van az Ombudsman? Hol van az emberi méltóság hivatala? Ki adott erre felhatalmazást? Merthogy ez még nem a Tisza.  Akkor ki? Kedves újdonsült parlament! Követelem, hogy derítsék ki, ki építi a digitális tömlöcöt és azonnal törjék össze! Felelősöket akarok.  Elszámoltatást.  Akárki is intézte.  Figyelje meg a saját édesanyját.  Ne engem. Tehát: a vásárlás során az eladó egy kijelzőt adott át , amelyen a vásárlónak azt kellett megerősítenie, hogy elmúlt-e 18 éves. A bejegyzésben szereplő beszámoló szerint a kérdés egy egyszerű igen vagy nem választ igényelt, miközben a rendszer működése több kérdést is felvetett a vásárlóban . Olvass tovább... Olvass tovább... Ez a tény különösen nagy felháborodást keltett, mivel a szerző szerint nem történt előzetes tájékoztatás arról, hogy a vásárlás során adatkezelés vagy megfigyelés zajlana. A vásárló azt is kifogásolta, hogy nem kértek tőle külön hozzájárulást a felvételhez vagy az adatkezeléshez. Az eladó erre azt válaszolta, hogy a rendszer használata kötelező, és amennyiben a vásárló nem nyilatkozik, nem kaphatja meg a terméket. A posztban megfogalmazott állítások szerint a vásárló ezt úgy értelmezte, hogy a folyamat során beleegyezés nélkül történik adatgyűjtés, ami szerinte súlyos adatvédelmi és emberi jogi kérdéseket vet fel. A bejegyzés szerzője ezt a jelenséget tágabb társadalmi kontextusba helyezte és úgy fogalmazott, hogy ez a fajta technológia a jövőben akár szélesebb körű megfigyelési rendszerek előszobája is lehet. A posztban olyan erős állítások is megjelentek, mint hogy épül a megfigyelő állam, illetve utalás történt arra, hogy a digitális azonosítási rendszerek, sőt a digitális pénzügyi megoldások (CBDC) is egy hasonló irányba mutatnak. A szerző szerint ezek a folyamatok fokozatosan normalizálhatják a mindennapi adatgyűjtést. A bejegyzés zárásában a szerző politikai felelősségre vonást és vizsgálatot sürgetett, azt kérve, hogy derüljön ki, ki engedélyezte az ilyen rendszerek bevezetését, és milyen felhatalmazás alapján működnek. A poszt digitális tömlöcnek nevezte a jelenséget, miközben felelősségre vonást és elszámoltatást követelt. A bejegyzéshez kapcsolódó kommentekben is megosztott reakciók jelentek meg. Többen meglepetésüknek adtak hangot a leírtak miatt és azt kifogásolták, hogy egy ilyen rendszer működéséről nem kaptak megfelelő tájékoztatást. Más hozzászólók ugyanakkor arra hívták fel a figyelmet, hogy az életkor-ellenőrzés digitalizálása az illegális dohányvásárlás visszaszorítását szolgálhatja és az ilyen rendszerek célja a szabályok betartásának ellenőrzése. Az ügy így két irányból kapott értelmezést: az egyik oldal adatvédelmi és megfigyelési aggályokat fogalmaz meg, míg a másik a jogszabályok betartását segítő technológiai megoldásként tekint a rendszerre.