← Vissza

● news.bsdnet.hu

Az AI segítségével akár 1400 évig is élhetünk – és ez még egy konzervatív becslés

Blikk 2026-11-20 11:43
Az emberi élettartam több mint ezer évre tolódhat ki, ha a mesterséges intelligencia áttörést hoz az öregedéskutatásban. Ezt Nick Bostrom svéd filozófus jelentette ki egy csütörtöki podcastadásban, hozzátéve, hogy az 1400 éves becslés még visszafogottnak is számít. A szakértő szerint éppen ezért komoly morális dilemmát jelent, hogy mennyire szabad lassítani az AI fejlesztését a biztonsági kutatások érdekében. Meixner Zoltán Rovatvezető (Tech) Ezeket látta már? Nick Bostrom, az Oxfordi Egyetem egykori professzora és az emberi képességek kiterjesztésének elismert kutatója az Andreessen Horowitz (a16z) kockázatitőke-társaság műsorában fejtette ki gondolatait az emberiség jövőjéről. A filozófus szerint, ha a mesterséges intelligencia képes lesz felgyorsítani a biomedicinális és az öregedésgátló (antiaging) kutatásokat, az radikálisan megváltoztathatja a biológiai határainkat. Bostrom állítja, ha kiiktatnánk az öregedés folyamatát, az emberi várható élettartam nagyjából 1200, de akár 1400 év körül alakulna, amit a kutató egy kifejezetten konzervatív alsó határnak tart – írja a Business Insider. A szkeptikusabb elemzések ugyanakkor emlékeztetnek arra, hogy a jelenlegi orvosi valóság még messze áll ettől: a globális átlagos várható élettartam 73,3 év, az eddig igazolt leghosszabb emberi életkor pedig 122 év és 164 nap volt , így az ezer év feletti távlatoknak egyelőre nincsenek igazolt orvostudományi alapjai. Bostrom érvelése szerint a több mint egy évezredes élettartam pusztán abból a feltételezésből indul ki, hogy a szervezetünk nem épül le az idő múlásával, így a halálozást kizárólag a külső tényezők – például a balesetek – okozzák. A filozófus a podcastbeszélgetésben arra is rámutatott , hogy egy olyan technológiai környezetben, ahol a mesterséges intelligencia már megoldotta az öregedés biológiai problémáját , nagy valószínűséggel egyéb halálozási kockázatok csökkentésére is lesznek új módszereink. Így a balesetek és más váratlan tragédiák visszaszorításával az 1200–1400 éves távlatnál is hosszabb élet válhat elérhetővé. A svéd gondolkodó nem először foglalkozik a technológiai fejlődés hosszú távú, civilizációs léptékű hatásaival. Bostrom szakterülete az emberi képességek fejlesztése és a feltörekvő technológiák vizsgálata. Az Oxfordi Egyetemen 2005-ben ő alapította meg az Emberiség Jövője Intézetet (Future of Humanity Institute), amely multidiszciplináris kutatócsoportként működött egészen 2024-es bezárásáig. Munkássága során rendszeresen vizsgálta mind a szuperintelligencia által kínált utópisztikus lehetőségeket, mind az emberiséget fenyegető egzisztenciális kockázatokat. Szingapúri tudósok egy olyan fehérjét azonosítottak, amely segíthet az öregedő agyban új sejtek termelésének helyreállításában. A DMTF1 nevű fehérje aktivitásának növelése - amely faktor egyébként kulcsszerepet játszik a sejtciklus szabályozásában és a daganatok kialakulásának megakadályozásában - lehet felelős az új idegsejtek képzéséért. Bostrom nyilatkozata egy olyan időszakban hangzott el, amikor az AI-biztonság kérdése minden korábbinál élesebb vitákat vált ki a technológiai szektorban és a tudományos világban. Számos kutató sürgeti, hogy a fejlesztők lassítsák a mesterséges intelligencia ütemét, hogy több idő jusson az úgynevezett összehangolási problémák megoldására és a megfelelő biztonsági korlátok kiépítésére. A cél az, hogy a rendkívül fejlett AI-rendszerek működése biztosan összhangban maradjon az emberi érdekekkel, és ne jelentsenek veszélyt a civilizációra. A filozófus azonban arra figyelmeztet, hogy a gyors fejlesztés és a biztonság garantálása közötti mérlegelés rendkívül összetett kérdés, amelyet nem szabad egyoldalúan megközelíteni. Mint mondta, az összkép értékelésekor ez csupán az egyik szempont a sok közül. Valóban logikusnak tűnik, hogy ha extra időt szánunk az AI-átmenetre és az összehangolási kutatásokra, mert akkor bizonyos mértékben csökkenthetjük a technológia fejlesztéséből fakadó egzisztenciális kockázatokat. Másfelől viszont a késlekedésnek is hatalmas, azonnal mérhető ára van – hangsúlyozta Bostrom, aki szerint az optimális késleltetés legfeljebb hónapokban vagy néhány évben mérhető, nem pedig évtizedekben. Minden egyes évvel, amellyel elhalasztjuk a fejlett mesterséges intelligencia és az általa elhozott orvosi áttörések megvalósulását, emberek milliói halnak meg olyan betegségekben és az öregedés következményeiben , amelyek már megelőzhetők vagy gyógyíthatók lennének. A kérdés tehát már nem pusztán technológiai, hanem mélyen etikai is: mennyit ér a jövőbeli kockázatok csökkentése, ha közben a jelenben milliók életéről mondunk le a lassítás miatt. Arról ezúttal nem esett szó, hogy a drasztikusan meghosszabbodó élettratam és a már most is túlnépesedett Föld fenntartható jövője hogyan képzelhető el. Ebben az összefüggésben ugyanis számos megoldandó kérdéssel kell szembenéznünk, amelyek megoldására idő kell. Talán sokkal több, mint az öregedés megfékezésére. Az etikai kérdések pedig itt is ugyanolyan súlyosak, mint a Bostrom által megnevezettek. Mi az etikus válasz erre a kérdésre: hagyhatjuk-e az élőket meghalni csak azért, hogy az új nemzedéknek legyen helye a Földön? / Illusztráció: Getty Images Az élethosszítást támogató futurológusok, köztük Bostrom, azonban úgy számolnak, hogyha holnap teljesen megszűnne az öregedés okozta halálozás, a Föld népessége akkor is csak évi néhány tized százalékkal nőne gyorsabban a jelenleginél. Ez évtizedeket, sőt évszázadokat adna az emberiségnek az alkalmazkodásra. E gondolatmenet egyik alappillére, hogy az a fejlett mesterséges intelligencia és nanotechnológia, amely képes kijavítani az emberi sejtek öregedését, egyúttal forradalmasítaná az energiatermelést, a mezőgazdaságot és az anyaghasznosítást is. Bostrom legerősebb filozófiai érve szerint morálisan védhetetlen az az álláspont, hogy megtagadjuk az életmentő orvosi kezelést (mert az öregedésgátlást annak tekinti) a ma élő emberektől pusztán azért, hogy helyet csináljunk a még meg nem született generációknak. A futurológusok szerint, ha valóban eljön az a pont a távoli jövőben, amikor a Föld eltartóképessége eléri a fizikai határait, akkor az emberiségnek a születésszámok korlátozásáról kell társadalmi vitát nyitnia (például arról, hogy aki az örök életet választja, az lemond a gyermekvállalásról), nem pedig arról, hogy hagyjuk meghalni a már élőket. A szkeptikusabb bioetikusok – például Leon Kass vagy Francis Fukuyama – viszont éppen ezt a harmadik pontot támadják. Szerintük egy olyan társadalom, amelyben nincsenek új generációk, kulturálisan és szellemileg megmerevedne. A generációváltás nemcsak biológiai, hanem társadalmi megújulást is hoz. Az új nemzedékek a forrásai az új ötleteknek, a friss lendületnek és a változás képességének, míg egy ezeréves emberekből álló világban a hatalom, a vagyon és a régi szemléletmódok konzerválódnának. Egy dologoban biztosak lehetünk, ez a vita egyre csak élesedni fog. öregedés
Eredeti cikk megtekintése →