Szele Tamás: A Sátán Moszkvában
Forgókinpad
2026-11-20 13:40
Mivel utóbbi időben nehéz eldönteni, mi az ördögről írjon az ember, mibe nem kötnek majd bele, ma egyenesen magával az Ördöggel fogok foglalkozni, mert épp aktuális a téma. Azzal nem mondok újat a művelt olvasónak, hogy a Sátán az utóbbi száz évben gyakran megfordul Moszkvában, elüldögél a Patriarsije Prudin, mélán hallgatja a villamos csengetését a Bronnaja felől – és szerintem nagyon jól mulat az orosz jogásztársadalmon.
(Képünk illusztráció)
Akik azonban állandóan és mindenhol őt vélik látni. Mármint nem a Bulgakov regényéből jól ismert Wolandot, hanem úgy általában a Sátán vigyorog szerintük Oroszhon minden sarkából-zgeéből-zugából, így hát törvényt is hoztak ellene is, a hívei ellen is. Ezt a különös jogi helyzetet fogom bemutatni a Novaja Gazeta Evropa írása nyomán, megjegyzéseimet pedig szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem meg.
Minden azzal kezdődött, hogy 2025. július 23-án az Oroszországi Föderáció Legfelsőbb Bírósága úgy döntött, hogy a „Nemzetközi Sátánista Mozgalmat” (orosz rövidítéssel: MDS) szélsőséges szervezetté nyilvánítja. De a lassan kialakuló bírósági gyakorlatnak köszönhetően csak mára állt össze egy többé-kevésbé teljes lista azokról a jelekről, amelyek elvben az ehhez a „mozgalomhoz” való tartozást jelzik. A Legfelsőbb Bíróság határozatának indokolása eddig még nem került nyilvánosságra. Az „Első osztály” (orosz ellenzéki Telegram-csatorna) jogászai szerint viszont éppen ebben sorolják fel a sátánizmus főbb jellemzőit. A bírák pedig hozzáférnek ehhez a dokumentumhoz.
A Nemzetközi Sátánista Mozgalom betiltásáról szóló határozat – az úgynevezett „jogi bizonytalanság elvének” ékes példája. Nemcsak bűncselekménnyé nyilvánítottak egy olyan „mozgalmat”, amelyet senki sem hozott létre, és amelynek nincs semmiféle szervezeti-jogi formája, struktúrája vagy tagsága, hanem azt is lehetetlen ellenőrizni, hogy valaki (vagy a szomszédja, rokona, ismerőse, utódja, boldog őse) hozzá tartozik-e. Az Oroszországi Föderáció Alkotmánya (15. cikk 3. bekezdés) tiltja „az ember és az állampolgár jogait, szabadságait és kötelezettségeit érintő bármely jogszabály” alkalmazását, „ha azokat nem tették közzé hivatalosan az általános tájékoztatás céljából”. A Legfelsőbb Bíróság honlapján nem található meg az a jogszabály, amely az MDS-t – egy eljárás keretében – szélsőséges szervezetté nyilvánították; az orosz média közléseiből kiderül, hogy az ügy tárgyalása zártkörű volt, és az eredményről hivatalosan csak az Oroszországi Föderáció Főügyészsége tett közzé tájékoztatást, amely (az Igazságügyi Minisztérium támogatásával) felperesként lépett fel. Eszerint:
„ A rituális gyilkosságok mellett az MDS tagjai egyéb bűncselekményeket is elkövetnek, többek között kiskorúak sérelmére.”
A keresetet az akkori főügyész, Igor Krasznov írta alá, aki 2025 szeptemberében a Legfelsőbb Bíróság élére került. Elődje ebben a tisztségben, a 71 éves Irina Podnoszova váratlanul elhunyt közvetlenül a kereset tárgyalása előtti napon, július 22-én.*
*Ehhez a hirtelen halálesethez tudomásunk szerint semmi köze nem volt Wolandnak.
A keresetet Oleg Nyefedov bíró tárgyalta, aki 2023 novemberében szerzett világhírnevet, amikor szélsőségesnek minősített egy másik nem létező „nemzetközi mozgalmat” – az LGBT-t. Idén márciusban Nyefedov ugyanebbe a szélsőséges kategóriába sorolta az Oroszországi Háborúellenes Bizottságot is.
Ő volt az is, aki feloszlatta a „PARNASZ” pártot, elutasította Jekatyerina Duncova indulását a 2024-es elnökválasztáson, és „terroristának” minősítette Navalnij FBK – vagyis korrupcióellenes – alapítványát.
Nyefedov „tiltó” határozatai közül kiemelkedik egy „engedélyező” döntés: a tálibok terrorista mozgalmának oroszországi tevékenységére vonatkozó tilalom feloldása. Mindezekért a bíró nyilván alaposan kiérdemelt előléptetésben részesült – az Oroszországi Föderáció Legfelsőbb Bíróságának alelnöke lett. Az Európai Unió felvette Oleg Nyefedovot a szankciós listára az Alekszej Navalnij meggyilkolásának okait vizsgáló nyomozás eredményei alapján. 2023-ban éppen ő tárgyalta a politikusnak az FSZIN (az orosz büntetés-végrehajtás) és az IK–6 (Navalnij fogvatartási helye) adminisztrációja ellen benyújtott kereseteit.*
*Csodás életrajz – én mindig azt hittem, hogy a legveszélyesebb orosz vérbíró Mengyelejeva asszony, aki a Baszmannij kerületi bíróságon (igen, a Régi Baszmannaja utca mellett, az Új Baszmannaja utcában) szokta tízesével osztogatni az éveket a politikai perek vádlottainak, de ezek szerint van nála is rosszabb eset: a fentemlített Nyefedov.
Az MDS szélsőséges szervezetnek minősítésére irányuló ügyben szerepel egy szakértői vélemény, amelyet a „világ egyetlen destruktológiai laboratóriuma” készített, amelyet ennek a „tudománynak” az alapítója, Roman Szilantyev hozott létre. Régebben az ő szakértői jelentései alapján ítélték el Szvetlana Petriycsuk drámaírót és Zsenya Berkovics rendezőt, valamint Szergej (Romanov) szerzetest, aki az Orosz Ortodox Egyházon belüli „cári” ellenzéket vezette, továbbá különböző muszlim közösségeket is. Az orosz muftik föderációs tanácsa, az Oroszországi Zsidó Kongresszus és az akadémiai vallástudomány képviselői időről időre panaszt tettek Szilantyev sértő kijelentései miatt, amelyek az általa nem kedvelt vallási felekezeteket érintették, de a „destruktológia” alapítója érinthetetlen maradt, valószínűleg az orosz titkosszolgálatok vezetésével fennálló kapcsolataira támaszkodva.
Szilantyev „szellemi útja” 1998-ban kezdődött a Moszkvai Patriarchátus Külső Egyházi Kapcsolatainak Osztályán, ahová a 20 éves fiatalembert az osztály akkori elnöke, Kirill (Gungyajev) metropolita vette fel. Néhány évvel később, Kirill kezdeményezésére Szilantyev az Oroszországi Vallásközi Tanács titkára, valamint a szintén Kirill által vezetett Világszintű Orosz Népi Zsinat (VRNS) programjainak ügyvezető igazgatója lett.*
*Csodás karrier, és mélyen orosz: ne feledjük, hogy Szilantyev egy olyan tudomány egyetlen, tehát világszinten is vezető képviselője, amely a valóságban nem létezik, ő találta ki – ilyen alapon bejelentkezhetne akár a Nobel-díjra is, ha osztanának ilyent destruktológiából, hiszen nála nagyobb értője ennek a diszciplinának a kerek világon nincs. Igaz, kisebb sem.
A közelgő „sátánizmus-tilalmat” bejelentésekor – amelyről már 2024-ben tudott – Roman Szilantyev becslése szerint az MDS követőinek száma Oroszországban több tízezer fő volt, és azt állította, hogy „már körülbelül 300 embert öltek meg rituálisan”. Külön kiemelte az „Ukrajna iránti szimpátiájukat”. Mint mondta: „Felfedezték azokat az orosz sátánista sejteket, amelyek terrortámadásokat és szabotázsokat terveztek az ukrán fegyveres erők érdekében”. Ahogyan az a „destruktológia” törvényei szerint illik, Szilantyev nem hivatkozott forrásokra szenzációs információi kapcsán. Kicsit később, a 2025. januári karácsonyi szentbeszédek során már Kirill pátriárka is szóba hozta az MDS-t, és követelte, hogy ezt a „mozgalmat” haladéktalanul tiltsák be. „Gondolkodjunk el” – mennydörögte az Orosz Ortodox Egyház vezetője –, „hogy a különleges katonai művelet területén, a tűzvonalban katonáink készek életüket áldozni azokért az értékekért, amelyeket a sátánisták lábbal tipornak!”
Tavaly április 8-án az Állami Duma kerekasztal-beszélgetést tartott a sátánizmus elleni küzdelemről, amelyen az Orosz Ortodox Egyházat a háború szakralizálásának egyik ideológusa, Pitirim (Tvorogov) püspök képviselte. Adatai jelentősen eltértek Szilantyev adataitól: „Jelenleg 800 000-en vannak a sátánisták (akik közé a püspök a jósnőket és a varázslókat is sorolja a püspök) míg az ortodox papok száma mindössze 40 000.”*
*Csinos létszám egy olyan felekezetnek vagy inkább egyháznak, amely egyáltalán nem létezik. Van orosz szövetségi szubjektum, nem is kevés – szám szerint huszonöt – aminek a népessége nem is éri el ezt. Mordvinföldtől Nyenyecföldig sok régióban élnek kevesebben, mint 800 ezren. És képzeljük el, milyen lenne egy egész régió csupa sátánistából, boszorkányból, varázslóból és jósnőből! A régió kormányzója: természetesen Baba Jaga, helyettese: Koscsej varázsló. Még háborúzni se lehetne ellenük, mert minden ellenséges katonát varangyos békává változtatnának.
Szedett-vedett szimbólumok
Idén májusban a „Novaja Gazeta Evropa” összesen 66 közigazgatási eljárást számolt össze, melyeket az Oroszországi Föderáció Közigazgatási Bűncselekményekről szóló Törvénykönyvének 20.3. cikke alapján (szélsőséges szervezetek szimbólumainak propagálása, nyilvános bemutatása, gyártása, értékesítése vagy megszerzése…) indítottak, és amelyekben a vád a „sátáni” minősítésű szimbólumok vagy kellékek nyilvános bemutatása volt. Ismételt jogsértés esetén az Oroszországi Föderáció Büntető Törvénykönyvének 282.4. cikke szerinti büntetőjogi felelősség áll fenn, amely legfeljebb 4 év szabadságvesztést ír elő. Eddig egyetlen olyan ítéletről tudunk, amelyet ilyen cselekmény miatt hoztak. 2026 áprilisában a voronyezsi kerületi bíróság egy év javító-nevelő munkára ítélte azt a 24 éves munkást, aki a „VKontakte”-n közzétett egy fotót Hitlerről és saját magáról – fordított ötágú csillagokkal díszített ruhában.
Az Oroszországi Föderáció bírósági határozatainak adatbázisában és a GAS „Pravoszudie” bírósági határozatainak adatbázisában szereplő eljárásokból a következő szimbólumok vagy attribútumok emelhetők ki, amelyek az MDS-hez való tartozást bizonyítják:
fordított négyágú kereszt;
fordított ötágú csillag (pentagramma), amelynek két ága felfelé irányul;
Baphomet képmása – ő egy antropomorf lény, amelynek stilizált állati feje van, és szarvakkal, fülekkel, szakállal, megnyújtott pofával bír;
pentagramma, amely egy vagy két körbe van írva;
hétágú csillag, a heptagramma egyik változata;
• a 666-os szám;
• a „SATAN” latin betűk bármelykombinációja.*
*Igen, a „SANTA” is. Szegény Mikulás, állt volna inkább Gyedmaróznak.
Lehet, hogy ez a lista nem teljes, de elegendő ahhoz, hogy nagyszámú embert büntessenek meg „sátánizmus” vádjával.
Vizsgáljuk meg néhány „attribútumot” a vallástörténet és általában a kultúra szempontjából.
A fordított kereszt a keresztény hagyományban Szent Péter keresztjeként ismert – ő volt az apostolok közül a legidősebb, akit Rómában, Nero császár uralkodása alatt, körülbelül Kr. u. 64–68-ban végeztek ki. Ma a keresztre feszítésének és temetésének helyén áll a fenséges Szent Péter-székesegyház. A szent – akit Róma első püspökének tartanak – kivégzésének körülményeiről az I. század végén említést tesz levelében Róma negyedik püspöke, Kelemen, aki szintén vértanúvá vált, de nem Rómában, hanem száműzetése során, a Krím-félszigeten. Az ókori keresztény hagyomány szerint fejjel lefelé, fordított kereszten feszítették keresztre.
A nyugati keresztény hagyományban a fordított keresztet egyáltalán nem „sátánizmusként” értelmezik, hanem a végső alázatosság szimbólumaként, amikor a legfőbb apostol méltatlannak tartotta magát arra, hogy ugyanúgy feszítsék keresztre, mint Mesterét.
Péter keresztre feszítésének jelenete ortodox ikonokon is megtalálható – például egy híres 16. századi novgorodi ábrázoláson, amelyet a Novgorodi Állami Történelmi, Építészeti és Művészeti Múzeum-Természetvédelmi Területen őriznek.
Péter nem az egyetlen példa; fordított keresztre feszítették Hierapolisban, Frígiában, a Kr. u. 80–90-es években honfitársát, Fülöp apostolt is. Ez Domitianus császár keresztényüldözései idején történt. Eusebius, a korai egyház neves történésze leírja, hogy Egyiptomban is kivégeztek keresztényeket fordított kereszteken Diocletianus császár idejében (303–311).
A fejjel lefelé fordított pentagramma nem annyira a keresztény szimbolikára emlékeztet (ahol a betlehemi csillag szimbólumaként jelenik meg, amelynek alsó ágaa Krisztus születési helyét mutatja), mint inkább a szovjet szimbolikára. A legismertebb példa a Vörös Zászló-rend, amelyet az Orosz Szovjet Szocialista Köztársaságban, majd a Szovjetunióban adományoztak 1918 és 1991 között (összesen több mint 581 ezer kitüntetést adtak át). Ha akarjuk, a fejjel lefelé fordított pentagrammát a Nagy Honvédő Háború-érdemrendben is felfedezhetjük – ennek esetében a vörös ötágú csillag, valamint a sarló és a kalapács egy „háttérként” szolgáló arany vagy ezüst csillagra van ráhelyezve. Ugyanez az elhelyezés megfigyelhető a Nahimov-renden is. Érdekes részlet, hogy mindezek a kitüntetések, akárcsak más, körbe írt pentagrammákkal ellátott szovjet kitüntetések, az Oroszországi Föderáció Fegyveres Erői Főtemplomát díszítő üvegfestmények részét képezik a Moszkva melletti Kubinkában található „Patriot” parkban.
Általában véve a körbe írt pentagrammák a mai Oroszországban minden lépésnél megtalálhatóak: a „sztálini” felhőkarcolók díszítésében, a metróállomások falán, a VL10-es és VL80-as sorozatú mozdonyokon, valamint a szovjet kohászati üzemek emblémáin. Bármelyik ilyen tárgy nyilvános bemutatása egyenértékű lehet egy szélsőséges mozgalom szimbólumainak propagálásával.*
*Nincs más megoldás, be kell zárni a metrót, a kubinkai székesegyházat és általában véve Moszkvát magát is.
Tavaly a lipecki megyei bíróság hozta meg az első olyan ítéletet, amelyben pénzbírságot szabott ki egy akkoriban az interneten népszerű mém miatt, amelynek alapját egy amerikai festő, Omar Ryan „Kedvenc” (2010) című festménye képezte. A dobinszki bíróság abban az ismeretlen, szarvakat és agyaraat viselő kis állatban, amelyet egy fehér ruhás kislány tart a kezében Baphometet ismerte fel. Jelenleg a „Pravoszudie” bírósági adatbázisban már nem szerepel a határozat – eltávolították.
Maga a „Baphomet” név egy történelmi félreértés: ez az iszlám nagy prófétájának eltorzított neve, amely először a keresztes hadjáratokról szóló krónikákban bukkan fel. IV. Fülöp francia király a 14. században használta ezt a rejtélyes nevet az általa gyűlölt templomos lovagok elleni perben, akiket kínzással kényszerítettek arra, hogy aláírjanak egy vallomást, miszerint egy bizonyos „Baphometet” imádtak. Így terjedt el a név a nép körében, és ezek után felbukkant különböző homályos középkori boszorkány- és alkimista-perekben is. Az Oroszországi Föderáció Legfelsőbb Bírósága által szabálysértőnek tekintett Baphomet előképét a Francisco Goya „A boszorkányok szombatja” és „A nagy kecske” című festményein látható, nagy szarvakkal rendelkező, emberhez hasonló kecskék képei jelentették. Ehhez a képhez való hasonlóságot lehet felfedezni a Notre-Dame-székesegyházat díszítő kimérákban, vízköpőkben és az ókori görög Pán isten ábrázolásaiban is. Hasonló ábrázolás található a tarot kártyákon is, amelyek egyelőre szabadon kaphatóak Oroszországban.
A „666” szám betiltásával az Oroszországi Föderáció Legfelsőbb Bírósága nagyobb „hitbuzgalmat” tanúsított, mint azok az ortodox szentek, akik a Jelenések könyvét – a Biblia utolsó könyvét, amelyben egyébként is említésre kerül (13. fejezet, 18. vers) ez a szám – értelmezték. Az orosz kormánymédia az idei húsvét előtt figyelmeztette az oroszokat, hogy ne írják le ezt a számkombinációt a közösségi médiában.*
*Ez annyira elterjedt babona, hogy például az 1990-es évek vallási újjászületésének idején át kellett számozni az 1983-ban indult 666-os moszkvai buszjáratot, ami Novije Cserjomuski és a Proszpekt Vernadszkogo metróállomások között közlekedett. 1999. március 26-án a Moszkvai Tömegközlekedési Vállalat 616-osra módosította a járat számát.
Ez a bibliai szám – vagyis a 666 – egy szimbólum, amelyet a klasszikus nyelveken (héberül, görögül, latinul, sőt ószlávul is) betűkkel jelölnek, vagyis rövidítésként jelenik meg. Lyoni Szent Iréneusz írja, hogy a Szentírás az Antikrisztus nevét számmal helyettesíti, mert „nem méltó arra, hogy a Szentlélektől hirdessék”. Sőt, „A hit ábécéje” című ortodox enciklopédia elítéli a számmal kapcsolatos mágikus szemléletet: „Bármely misztikus szimbólumról is legyen szó – számról, szóról, ábrázolásról, varázsigékről, boszorkányos rituálékról vagy egyébről – az nem rendelkezik saját erővel. A Krisztustól való nyílt elfordulás és az Antikrisztus imádása nélkül a hatos számtól való félelem egyszerűen a babona jele” – hangzik a hivatalos magyarázat.*
*Akkor viszont az orosz Legfelsőbb Bíróság maga esett a hitetlenség, de legalábbis a babonaság vétkébe, amikor ezt a számot tiltólistára tette: lám csak, a szent egyházatyák és a teológusok sem értenek egyet a dologgal.
Hol keressük a sátánistákat?
Az Oroszországi Föderáció Legfelsőbb Bíróságának döntése alapján a helyzet nagyjából világos, de létezik-e valóban tudományos meghatározása a sátánizmusnak? A tekintélyes „Encyclopaedia Britannica” azt javasolja, hogy három jelenséget különböztessünk meg, amelyeket ezzel a kifejezés jelölnek. Először is a középkori hamis vádat a különféle eretnekek, varázslók, boszorkányok vagy egyszerűen csak politikai ellenfelek elleni perekben. Másodszor, létezik a modern racionalista (ateista) sátánizmus, amely Sátánt az antiklerikalizmus, sőt az emberi természet mint olyan szimbólumaként értelmezi (ehhez az irányzathoz tartozik például a Sátán Egyháza, amelyet Anton Szandor LaVey alapított 1966-ban). Harmadszor, a modern mágikus sátánizmus, amely általában a létezés két egyenrangú princípiumáról szóló dualisztikus elképzeléseken alapul (nagyjából úgy, mint Alekszandr Dugin filozófiájában a „tenger” és a „szárazföld” közötti örök háború). Például a 1975-ben San Franciscóban alapított „Széth Temploma” mozgalom az ördögöt az ókori egyiptomi Széthtel – a hatalom és a háború istenével – azonosítja. A mágikus irányzathoz világszerte több száz kisebb csoport tartozik, amelyek gyakran összefonódnak a neopaganizmussal: a „Kelta–keleti rítusú luciferiánusok nemzetközi szövetsége”, a „Zöld Rend”, az „Asmodeus Társaság”, a „Templomos Rend” stb.*
*Ebbe most nem mennék bele részletesebben, de – a Duginra vonatkozó részt kivéve – a helyzet ennél bonyolultabb, röviden csak annyit állíthatok teljes bizonyossággal, hogy az embert áldozó, kegyetlenségekben tobzódó sátánista egyház kizárólag a rémregényekben és -filmekben létezik. Vannak azonban ettől függetlenül is kegyetlen, sőt, szadista vallások, szekták és politikai nézetek bőségesen. Ezekhez azonban a jó öreg Ördögnek semmi köze.
Az orosz ortodox körökben elterjedt összeesküvés-elmélet szerint a világot irányító szabadkőművesek egyben titkos sátánisták is. Oroszország viszonylagos vallásszabadságának korszakában, az 1990-es években, több kísérlet is történt sátánista vallási szervezetek bejegyzésére, de ezek mind sikertelenek maradtak. Időnként megjelentek a sajtóban egyes hírek a sátánisták ellen hozott ítéletekről, amelyek meghozatalához teljesen elegendőek az Oroszországi Föderáció Büntető Törvénykönyvében szereplő rendelkezések: a legfrissebb példa erre az az ítélet, amelyet a Moszkvai Területi Bíróság hozott 2024 áprilisában Andrej Trugubenko és Olga Bolsakova csoportja ellen, akik 2016-ban rituális gyilkosságot követtek el egy karéliai erdőben. A jelenlegi tilalmak célja azonban nem a bűncselekmények megelőzése. A Kirill pátriárka által vezetett Világszintű Orosz Népi Zsinat már 2024-ben rámutatott, hol kell keresni a Sátánt:
„ A különleges katonai művelet szent háború, amelyben Oroszország és népe… az »Antikrisztustól visszatartó« szerepét tölti be, megvédve a békét a sátánizmusba süllyedt Nyugattól.”*
*Ez egy nehezen megmagyarázható hitelvre, a „katechónra” vezethető vissza: Pál apostol thesszalonikiekhez írott második levelében fordul elő, azóta már rengetegszer visszaéltek a fogalommal – lényegében véve olyan valakiről vagy valamiről van szó, ami egyedül áll az Antikrisztus eljövetelének, így tehát a világ végének az útjában. Hogy ezáltal a Megváltó sem jöhet el? Ezt majd valamelyik tüzesebb hangulatú zsinaton kéne megbeszélni, máglyarakás mellett. Mindenesetre Duginnak is mániája a katechón, ő is az orosz népet tartja ennek, amint Kirilll. Mármint: a putyinista részét. De Carl Schmitt, a náci jogrendszer megalkotója is sokat emlegette a katechónt.
Az egyre újabb „nemzetközi mozgalmak” és „romboló ideológiák” felkutatása iránti hatósági érdeklődés azt mutatja, hogy nem is a jogrendszer maradványaival van dolgunk, hanem egy ideokráciával. Igaz, a mi esetünkben ez egyedülálló – „tagadó” jellegű. A jelenlegi Kreml-rezsim ideológiája nem arra épül, amire törekszik, nem a „jövőkép” köré, hanem arra, amit tagad – ellenségekre, összeesküvésekre, titkos tervekre, káros tanításokra, színekre, számokra, betűkre.
Kérem, eddig az elemzés, nekem pedig a szívem szakad meg. Szegény orosz jogászok, bírák, szaladgálnak körbe-körbe a Nagy Földön, farkánál vagy szarvánál akarják elkapni az ördögöt, az meg mindig kicsúszik a kezükből. Olcsó és logikus érv, hogy azért, mert nincs: orosz embert tényekkel sosem lehet meggyőzni. Pláne, ha a hatalomnak ellentmondanak azok a tények. De nem bírom már nézni ezt a szenvedést.
Most az egyszer elárulom a Sátán moszkvai lakcímét, tessék kimenni és bekísérni (ha hagyja magát). Biztos helyről hallottam a címet, maga Mihail Afanaszjevics Bulgakov írta meg.
Woland és kísérete a Bolsaja Szadovaja utca 302/B szám alatti ház 50-es lakásában lakik. Tessék sietni: Annuska már kiöntötte az olajat.
Szele Tamás