"Azt hittem, nagyon fog hiányozni..." – így él most Győrfi Pál, a mentők egykori szóvivője, arról is beszélt, hogy élte meg leváltását
Blikk
2026-11-20 15:18
Idén nyáron jelentős fordulóponthoz érkezett Győrfi Pál élete: 43 év után, júliusban búcsút intett az Országos Mentőszolgálatnak. Az egykori mentőszóvivő számára a változás első időszaka komoly lelki kihívást jelentett, idővel azonban az új élethelyzetben is felfedezte a lehetőségeket és a kihívásokat, a megújulás egyik fontos állomásaként pedig megvalósította régi tervét: megírta első önéletrajzi kötetét, amely a HM Könyvek gondozásában jelent meg.
Reményi Alexandra
Újságíró (Sztárvilág)
Ezeket látta már?
A könyv bemutatójának november 19-én a Nem Adom Fel Kávézó és Étterem adott otthont. Az eseményen Győrfi Pál örömmel mesélt a Blikknek a kötet születésének körülményeiről, arról, hogyan élte meg az életében bekövetkezett változásokat, valamint arról is, mivel telnek mostanában a mindennapjai.
Hogyan született meg a saját könyv ötlete?
Huszonöt évig voltam az Országos Mentőszolgálat szóvivője, az utolsó tíz évben pedig már egyre többször megfordult a fejemben, hogy könyvet írok. A barátaim is folyamatosan biztattak, mondván, annyira változatos és színes életutat jártam be, hogy az mindenképpen megérne egy kötetet. Eleinte azonban nem igazán hittem abban, hogy mindez érdekes lehet az emberek számára. Úgy gondoltam, éppen elég, hogy nap mint nap látnak a híradóban, ennél többet talán nem is szeretnének tudni rólam. Most nyáron azonban, hogy az életem új fordulatot vett, úgy éreztem, elérkezett az idő, hogy megvalósítsam ezt a régóta dédelgetett tervemet. Egyrészt szó szerint is felszabadult az időm, másrészt azt tapasztaltam, hogy az embereket valóban érdekli a történetem.
Miből érezte, hogy az emberek továbbra is érdeklődnek ön iránt?
Június óta nem szerepelek a híradóban, és az első néhány nap ebből a szempontból meglehetősen furcsa volt. Egy ideig úgy éreztem, mintha az emberek kissé tartózkodóbbá váltak volna velem szemben, ez azonban szerencsére hamar megváltozott. Bárhová megyek, egymás után szólítanak meg, érdeklődnek, hogy vagyok, mi történt velem, és sokan azt is elmondják, hogy nagyon hiányzom nekik a képernyőről. Arra gondoltam, hogy ezekre a kérdésekre egy könyvben is választ adhatnék. Végül rászántam magam, és leküzdöttem a kezdeti kételyeimet, amelyek leginkább abból fakadtak, hogy vajon alkalmas vagyok-e egyáltalán erre a feladatra. Hiszen egy írónak gyakran egy egész fantáziavilágot kell megteremtenie, az én esetemben azonban egészen másról volt szó: egyszerűen a saját történetemet kellett elmesélnem.
Ki olvasta el elsőként a könyvet?
A feleségem volt az első olvasóm. Azt mondta, olyan érzése volt olvasás közben, mintha egy gyorsvonat robogott volna el előtte, szerinte akár egy-egy történet, vagy bekezdés is megérne egy egész könyvet. Sokan kérdezik tőlem viccesen, hogy most már írónak számítok-e, de én ezt persze nem gondolom magamról.
Említette, hogy sokan mondják, hiányzik nekik a képernyőről. Önnek hiányzik a szereplés?
Azt hittem, nagyon fog hiányozni , de elsősorban nem is a híradós szereplés, hiszen ott az utóbbi időben már nem is igazán néztem vissza magamat, hanem sokkal inkább az a közeg és életforma, amely a munkámmal együtt járt. Az, hogy folyamatosan benne voltam a mentők vérkeringésében, figyeltem a különböző eseteket, és naprakész voltam azzal kapcsolatban, hogy mi történik az országban. Ugyanígy a megszokások is hiányozni látszottak: számomra a szombat és a vasárnap is olyan volt, mintha hétfő lenne, esténként pedig úgy tettem le a telefonomat, hogy bármikor elérhető legyek, ha történik valami. Azt hittem, ezeket lesz a legnehezebb elengedni, de végül rájöttem, hogy annyi éven át éltem így, hogy talán éppen elég is volt belőle.
Győrfi Pál közösségi oldalán jelentette be, hogy 43 év után elhagyja az Országos Mentőszolgálatot. A korábbi szóvivő és kommunikációs vezető azt írta, a júniusi leváltása után hosszú ideig vívódott azon, hogy maradjon-e, végül a távozás mellett döntött.
Hogyan élte meg a szóvivői pozicióról való leváltását ?
Nem én döntöttem úgy, hogy változtatok. Ha rajtam múlik, valószínűleg addig folytattam volna ezt a munkát, ameddig csak lehetőségem van rá, a nyugdíjig vagy akár az életem végéig is. Nem mondom, hogy teljesen egyetértettem a döntéssel, de hiszek abban, hogy az életben nincsenek véletlenek, és 43 év után talán valóban elérkezett az ideje annak, hogy valami egészen másba kezdjek. Számomra soha nem az volt a kérdés, hogy vagy szóvivő vagyok, vagy pedig nem csinálok semmit. Mindig úgy gondolkodtam, hogy ha egyszer abba kell hagynom ezt a munkát, akkor keresek valami mást, amiben nemcsak aktív maradhatok, de továbbra is jól kamatoztathatom a képességeimet. Ezért is döntöttem végül a mentőszolgálattól való távozás mellett.
Mivel foglalkozik jelenleg?
Már 10-15 évvel ezelőtt elkezdtem oktatni a Budapesti Metropolitan Egyetemen, óraadóként. Annak idején ott indítottuk el az ország első szóvivőképzését, így az évek során szoros kapcsolat alakult ki köztem és az intézmény között. Jelentkeztem náluk, hogy szívesen vállalnék aktívabb szerepet is az egyetem életében, így ma már nemcsak oktatok, hanem az intézmény kommunikációjával is foglalkozom, ami értékes, szép feladat. Ez a főállásom, emellett pedig számos felkérést kapok motivációs előadások tartására, amelyek középpontjában elsősorban az egészségtudatosság és az egészségmegőrzés áll.
Látom, hogy a gyermekei is elkísérték a könyvbemutatóra. Érdeklődnek esetleg az egészségügyi vagy a kommunikációs pálya iránt?
Négy gyermekem van, és a legidősebb fiammal, Danival kezdtem el kiskorában tesztelni, vajon felkelti-e az érdeklődését a mentőzés. Rengeteg időt töltött ugyanis a mentőállomáson, de azt tapasztaltam, hogy egyáltalán nem vonzza ez a hivatás. A többieknél is tettem néhány próbát, és talán Alíz, a 15 éves kislányom az egyetlen, akiben látok némi vonzalmat a segítő szakmák iránt. Persze még mindannyian abban az életszakaszban vannak, amikor sok minden változhat, így egyelőre nem lehet tudni, merre indulnak majd.
Győrfi Pál