Az Oxfordi Egyetem tanulmánya feltárja, hogyan ismerhetjük fel az igazán kedves embereket
Blikk
2026-11-21 03:47
Az Oxfordi Egyetem kutatói nem kisebb célt tűztek ki maguk elé, mint hogy megfejtsék, mitől lesz valaki igazán kedves. A 4800 ember és 385 különböző kedvességi gesztus elemzésével készült tanulmányukból kiderült: a valódi jószívűség nem a mindennapi apró figyelmességek számában rejlik, hanem abban, hogy valaki hajlandó-e nagyobb áldozatokat hozni anélkül, hogy viszonzást vagy elismerést várna. Az eredményekről az olasz Grazia.it portál számolt be, és a kutatás tanulságai bizony mindannyiunk számára elgondolkodtatóak lehetnek.
Járomi Zsuzsanna
Rovatvezető (Életmód)
Ezeket látta már?
A kutatás szerint a legtöbb ember szívesen tesz kisebb szívességeket, például tartja az ajtót, útbaigazítást ad, vagy átadja a helyét a buszon. Ezek a gesztusok persze kedvesek, de nem igényelnek különösebb erőfeszítést. Az igazán jószívű emberek azonban azok , akik akkor is segítenek, amikor a helyzet komolyabb elköteleződést kíván. Ők azok, akik például éjszaka közepén elvisznek valakit a sürgősségire, hétvégén segítenek költözni, vagy a saját fáradtságuk ellenére vigyáznak egy rokon gyermekeire. Ezek a helyzetek nemcsak időt és energiát követelnek, hanem azt is, hogy az illető szívből cselekedjen, nem pedig számításból.
A kutatók szerint az ilyen gesztusok mögött az áll, hogy az igazán kedves emberek nem várnak hálát vagy jutalmat. Számukra a segítségnyújtás önmagában érték, és nem az motiválja őket, hogy mások elismerjék a tetteiket.
Az oxfordi kutatók háromféle reakciót különböztettek meg, amikor valaki nagyobb szívességet kér:
1. Elfogadás és elégedettség: Az illető örömmel segít, és boldogságot érez, hogy hasznos lehetett.
2. Kötelességtudatból fakadó segítség: Az ember ugyan segít, de közben megbánást vagy csalódottságot érez, mert úgy érzi, kényszerből cselekedett.
3. Elutasítás: Az illető nemet mond, mert úgy érzi, hogy a saját erőforrásait kell megóvnia.
A kutatás szerint az igazi kedvesség az első kategóriába tartozik: amikor valaki a nehézségek ellenére is szívesen segít, és nem érzi tehernek a szívességet.
A kutatók néhány egyszerű kérdést ajánlanak, hogy bárki felmérhesse, mennyire jószívű:
A válaszok nem ítélkezésre szolgálnak, hanem arra, hogy jobban megértsük a saját motivációinkat.
Fontos azonban megjegyezni, hogy a kedvesség nem azt jelenti, hogy mindig mindenkinek igent kell mondanunk. Az igazán jószívű emberek is képesek nemet mondani, ha úgy érzik, hogy egy kérés visszaélésnek minősül, vagy veszélyezteti a saját jólétüket. Az őszinte „nem” nem a kedvesség hiányát jelenti, hanem a tiszteletet önmagunk és mások iránt.
A kutatás arra is rámutatott, hogy különösen a nők esetében gyakran társadalmi nyomás nehezedik arra, hogy mindig segítsenek másoknak. A szakértők azonban hangsúlyozzák: a kedvesség akkor a legértékesebb, ha figyelembe vesszük a saját szükségleteinket is.
Az oxfordi kutatás nemcsak azt mutatja meg, hogy kik az igazán kedves emberek, hanem azt is, hogy a kedvesség nem egyenlő az önfeláldozással. Az igazi jószívűség ott kezdődik, ahol a számítás véget ér, és ahol a segítségnyújtás nemcsak a másik embernek, hanem nekünk is örömet jelent.
Szóval legközelebb, amikor valaki segítséget kér öntől, gondolja át: szívből segít, vagy csak kötelességből? Az igazi kedvesség ugyanis nem a gesztus nagyságában rejlik, hanem abban, hogy miért tesszük.
(via Ofeminin )
kedvesség