Családjáról, színházi botrányokról is vallott Nemcsák Károly - miért skatulyázták be a konzervatív oldalra a József Attila Színházat? - itt a válasz
Blikk
2026-11-21 03:45
Nemcsák Károly, a József Attila Színház Kossuth-díjas igazgatója tizenöt éve vezeti az intézményt. A sikeres évadok és a színházi közélet vitái mellett a magánéletéről is őszintén mesélt, beszélt a feleségével közös hétköznapokról, fiairól, a közelgő kerek születésnapjáról, és arról is, miért nem szerveznek már nagy Szomszédok-találkozót.
Csatári Henriett
Főmunkatárs
Ezeket látta már?
Tavaly hosszabbították meg az ön igazgatói kinevezését 2031. január 31-ig, most pedig a 15. évét kezdte az intézmény élén. Mi a József Attila Színház és az ön titka?
– Nagyon zaklatott időszakban, egy gazdaságilag rossz helyzetben lévő intézményt vettem át. Hála Istennek a második ciklus végén már azt is sikerült elérni, hogy 26 művésznek tudunk havi bért juttatni, tehát alkalmazotti státuszban tudjuk foglalkoztatni őket. Emellett nagyon sok sikeres előadásunk van, hisz több olyan darabot tartunk most is műsoron, ami már több mint száz előadást élt meg. A 70. születésnapunkra pedig bemutattunk egy gyönyörű musicalt, az 56 csepp vért, amit Horváth Péter írt színpadra és Mihály Tamás, az Omega együttes volt basszusgitárosa írt hozzá zenét. Azt gondolom, hogy a kezdeti nehézségek után nyugalmas légkört és jó irányt tudott venni a színház. Szerintem nagyon jó előadásaink születnek, kitűnő társulatunk és nagyszerű a háttérszemélyzetünk van. December elején Az ördög ügyvédje című film színpadi változatát mutatjuk be, az évadunk második felében pedig lesz egy nagyon izgalmas bemutatónk, a Ghost című musicalt visszük színpadra Szabó P. Szilveszter irányításával. Ez a 15 év egy sikertörténet!
Nemcsák Károly 15 éve a József Attila Színház direktora / Fotó: Archív
Egy korábbi interjúban úgy fogalmazott, hogy a kritikusok elkerülik a József Attila Színházat, mert jobboldali vagy konzervatív értékrendű teátrum.
– Igen, ezt nyilatkoztam. Szomorúsággal tölt el, hogy az a fajta nyitottság, ami szerintem a mi színházunkban megvan, sok emberben nincs meg. Ha megnézi, kik rendeznek és játszanak nálunk, nem hiszem, hogy ránk lehetne húzni, hogy mi csak jobboldali gondolkodású művészekkel dolgozunk. Mi tehetséges emberekkel dolgozunk együtt, nem véletlenül játszik nálunk Mucsi Zoltán, vagy rendez most Máté Gábor. Soha nem kérdeztem meg a kollégáimat, hogy ők hová szavaznak, csak azt nézzük, hogy tehetséges-e az adott személy. Visszakanyarodva, valószínűleg azért volt ez a megjegyzésem, mivel mindenki tudja, hogy én jobboldali gondolkodású ember vagyok, és talán buta módon ezért rekesztik ki a mi színházunkat.
Az elmúlt pár hónapban fenekestül felfordult a magyar színházi élet, gondolok az Operettre, az Operára, a debreceni színházra, vagy a színházigazgatói pályázatokra. Nyomon követi a híreket?
– Az természetes dolog, hogy lejár egy mandátum, és akkor kiírnak egy pályázatot. Ebben semmi újdonság nincs. Annak, hogy sokan megpályázták az Újszínházat és a Madách Színházat, azt gondolom, örülni kell, hisz kell a fiatalítás a színházi életben. Teljesen másképp gondolkodnak a fiatal kollégáink arról, ami a világban történik, és ez jó. Az Operettszínházzal, az Operával vagy a debreceni színházzal kapcsolatos kérdésekben viszont nem akarok állást foglalni. Vannak belső nehézségek, amik, mint egy családban is, a családra tartoznak. Nem szeretem, ha a szennyest nagy nyilvánosság elé teregetjük. Ezek mindegyik színház belső ügyei, és nem tartoznak a Facebookra. Azt pedig nagyon rossznak tartom, hogy a színház dolgozói petíciókat írogatnak a fenntartónak, amit aztán a sajtó nagy előszeretettel felnagyít, és csinál belőle olyan szenzációt, ami nem szenzáció. Hitelét vesztetté tesszük saját magunkat, és nagyon kiszolgáltatottá tesszük a színésztársadalmat, a színházi létünket, és elveszítünk valamifajta méltóságot.
Ivancsics Ilona, Pásztor Erzsi és Nemcsák Károly sztárok lettek a Szomszédokkal / Fotó: Zsolnai Péter
Nagyon érdekeset mondott azzal, hogy a belső problémákat családon belül kéne rendezni, de épp a színészek vagy a dolgozók azok, akik petíciót írnak, és kiviszik a színház falain belülről a problémát azzal, hogy a fenntartóhoz fordulnak. Ennek talán oka van.
– A fenntartóhoz lehet fordulni, de nem a fenntartóhoz fordulnak, hanem a sajtóhoz. Az a véleményem, hogy lehet megfogalmazni kritikát, és el kell juttatni a megfelelő helyre, csak a sajtó csinál ebből egy nagyobb ügyet, mint ami. Nagyobb most a füst itt körülöttünk, és ebben a realitások elvesznek. A közvéleménynek nem az utcán kell ezeket elintézni, ennek van egy hivatalos formája, amihez egy picit jobban kellene igazodni.
Jászai Mari-díj, érdemes és kiváló művész díj, idén pedig Kossuth-díjat kapott. Hogyan élte meg a Kossuth-díjat, és mennyire fontosak önnek ezek az elismerések?
– Nem dobálták fiatal koromban a díjakat, én azt gondolom, hogy ezeket kiérdemeltem. Igazából még nagyon föl sem tudom fogni, hogy Kossuth-díjas színművész vagyok, annak ellenére sem, hogy tudom, nagyon sok mindent tettem azért, hogy ezt a díjat megkaphattam. Még azt is merem mondani, hogy nem pusztán csak a színészi múltam miatt érdemeltem ki ezt az elismerést, hanem valószínűleg sok olyat tettem az életemben, ami a köz javát szolgálta. Ebben benne van a szülőfalumban a templomépítés, amit magam kezdeményeztem, sok olyan munka, amit plusz energiával csináltam meg, és benne van a színházcsinálás, a színházigazgatás is. Nagyon sokáig nem kaptam semmiféle díjat, a 90-es évek elején kaptam a Jászai Mari-díjat, amikor az egyik évfolyamtársam már Kossuth-díjas volt, amit én majdnem 70 évesen kaptam meg.
Nemcsák Károly idén kapta meg a Kossuth-díjat / Fotó: Archív
Az igazi országos ismertséget a Szomszédok hozta meg önnek, s lett egyik pillanatról a másikra az ország Vágási Ferije. A sorozat 27 éve ért véget, ám a mai napig rengeteg kis részlet látható a sorozatból a közösségi médiában, sőt, Vágási Feri idézetei, karaktere popkulturális hivatkozási alap lett.
– Megmondom őszintén, nagyon jól el vagyok ezzel, és amikor forgattunk, akkor is jól viseltem ezt a “kultuszt”, büszke is vagyok rá. A sorozat után sokáig minden évben volt Szomszédok-buli karácsony környékén, de az utóbbi időben olyan sok kedves barátunk nincs már közöttünk, hogy egyszerűen már nem láttuk értelmét annak, hogy így összejöjjünk. Ez már keserédes lenne. De mindannyian figyeljük, hogy azokkal a barátainkkal, akikkel együtt forgattunk 13 éven keresztül, mi van. Ivancsics Ilikével többször találkozom, Fehér Anna a József Attila Színház tagja, vele napi kapcsolatban vagyunk, Trokán Péterrel szintén. Az pedig, hogy a nézőkben még mindig ott vagyunk, fantasztikus, szerintem mindegyikünket lenyűgöz, hogy emlékeznek ránk. Úgy látszik, hogy az a generáció, akivel mi együtt lehettünk a filmforgatás idejében, átadják a gyerekeiknek, és figyelik, hogy mi volt régen, vagy nosztalgiáznak.
Nemcsák Károly Vágási Feriként lett országosan ismert / Fotó: Archív
Az utóbbi tíz évben kevés alkalommal forgatott, legutóbb öt éve szerepelt játékfilmben, tévéfilmben pedig még régebben. Ez tudatos döntés volt?
– Hála Istennek olyan időszakban jártam a színművészeti főiskolára, és akkor kerültem ki a pályára, amikor nagyon sok produkció készült a Magyar Televízióban, a filmgyártásban, a rádióban, a szinkronban. Ha nincs a Szomszédok, a nézők akkor is ismernének, mert rengeteg munkát adott nekünk akkor a tévé. Az, hogy mostanában kevesebbet forgattam, nem tudatos döntés, így hozta az élet. Ha hívtak volna, akkor elképzelhető, hogy a munkám miatt nem tudtam volna elvállalni. A színházigazgatás egy hivatali munka is, reggel jövök 8-9 óra körül a színházba, és van, amikor este 10 után megyek el. Nem biztos, hogy az időm engedné, ráadásul a munkáltatómtól, a fenntartótól engedélyt is kellene kérni, hogy különböző produkciókban szerepeljek. Megmondom őszintén, imádom a színházat, nincs hiányérzetem, hogy az utóbbi időben nem forgattam. Biztosan nagyon örülnék, ha gondolnának rám, és ha az időm is engedné, de nem szoktam ilyen gondolatokkal terhelni magam. Soha nem voltak szerepálmaim, mindig örültem az új feladatoknak, és szerencsére ezekből volt is elég a pályámon.
Mit jelent ön számára a kor, hiszen jövőre egy szép kerek születésnapot ünnepel?
– Mindig boldog vagyok, hogy megéltem ezt a kort. Nincs bennem az, hogy úristen, most 70 lettem. Én ezt sikertörténetnek élem meg, és hihetetlen boldog vagyok, hogy ez megadatott nekem, hogy már 69 vagyok és közeledek a 70 felé. Megéltük, és jól éljük meg, az a legfontosabb. És ha egészségben tudjuk mindezt megtenni, akkor az egy nagy ajándék az élettől.
A színész kezdeményezte, hogy a szülőfalujában templom épüljön
Úgy tűnik, nagyon kerek az élete.
– Próbálom kerekké tenni. Van egy gyönyörű feleségem, aki nagyon vigyáz rám, odafigyel rám, ha kell, figyelmeztet, egy olyan társ, akivel jó megvitatni a dolgokat, és segít a nehézségeimben. Ő nem szakmabeli, de lehet, hogy ettől is ilyen jó a kapcsolatunk, mert van egy reális képe. És persze azért az se baj, hogyha az ember hazamegy, és otthon nem csak a munkájáról tud beszélni. Ha ki tudok szakadni azokból a feszült pillanatokból, ami napközben ért, akkor jó másra koncentrálni. Nyáron voltunk négy éve vagyunk házasok, és reméljük, még lesz évfordulóból egy pár!
A fiaival gyakran találkozik?
– Igen, nagyon büszke vagyok rájuk! Máté a Koronaőrségben van, Balázs pedig most már a Turay Ida Színház ügyvezetője. Végül is mint igazgató követett engem a pályán, de ő sokkal gyakorlatiasabb, mint én. Szerintem gazdaságilag ő jobban szereti a színházat nézni, abban professzionális, és természetesen iszonyatos nagy szeretettel figyeli a színész kollégáink munkáját. De hát ők is élik már az életüket, ez természetes folyamat, úgyhogy nem ülünk rá egymás életére, de napi kapcsolatban vagyunk.
Hogyan kapcsolódnak ki a feleségével a rohanó mindennapokból?
– Én nagyon nyitott, színházba járó ember vagyok. Rengeteg előadást nézek a feleségemmel, járunk a Vígszínházba, a Katonába, az Örkénybe, a Nemzetibe, sőt, néha vidékre is eljutunk. Én mint néző nézem az előadásokat, és szurkolok a kollégáimnak. Ez nekem teljes kikapcsolódás, ilyenkor abszolút nézővé válok. Közben meg van egy kertes házunk, ahol nagyon jól érzem magam, és nagyon szép környezetben élünk. Az utóbbi időben a szülőfalumban nagyon sokat jártunk, és az egyik kedves barátunktól kapott a falum egy öt méter magas fehér márványból készült Mária-szobrot, aminek a talapzatához pályáznunk kellett. Most egy kálváriadomb is készült a falunkban, ami szintén a mi kezdeményezésünkre indult el. Engem az ilyen dolgok kapcsolnak ki és töltenek fel, teljesen elégedett vagyok az életemmel.
Nemcsák Károly