Mucsi Zoltán megrendítően beszélt Scherer Péter haláláról
Mediapiac
2026-11-21 06:20
Több mint harminc év barátság, közös munka és megszámlálhatatlan emlék kötötte össze Mucsi Zoltánt és Scherer Pétert. A májusban elhunyt színész elvesztése óta Mucsi most először adott interjút, amelyben őszintén beszélt a gyászáról, az utolsó beszélgetésükről és arról, hogyan próbálja feldolgozni barátja hiányát.
Scherer Péter november 16-án ünnepelte volna 65. születésnapját. A május 19-én, 64 éves korában elhunyt színész emlékére a Margit-szigeten padot és emléktáblát avattak kedvenc platánfáinál, a Szkéné Színházban pedig emlékestet rendeztek. Az esemény alkalmából az RTL Fókusz című műsorának nyilatkozott Mucsi Zoltán, aki barátja halála óta először beszélt nyilvánosan a veszteségéről.
„Azért ez még bőven a gyászidőszak. Szerették. Egy nagyon szerethető fickó volt. Pótolhatatlan hiány van” – fogalmazott Mucsi Zoltán. A színész szerint Scherer halála olyan űrt hagyott maga után, amelyet sem az idő, sem a további szakmai sikerek nem tudnak betölteni. Mint mondta, egy ilyen veszteség akkor is fájdalmas lenne, ha valaki kilencvenéves korában távozna.
A két színész kapcsolata 1993-ban kezdődött, és az együtt töltött évtizedek alatt a magyar színházi és filmes világ egyik legismertebb párosává váltak. „A kettőnk pályája nagyot ugrott kézen fogva” – emlékezett vissza Mucsi, aki szerint találkozásuk mindkettejük szakmai életét alapvetően meghatározta.
A közös munka intenzitását jól mutatja, hogy az első tíz évben szinte állandóan együtt voltak. „ Az első tíz évben az év 365 napjából 300-at együtt voltunk, napi 8-12-14 órát” – idézte fel a színész. Olyan szoros kapcsolat alakult ki közöttük, hogy egy idő után még az is felmerült, képesek lennének-e egymás nélkül dolgozni.
Mucsi arról is beszélt, hogy Scherer halála előtt még semmi nem utalt arra, hogy többé nem találkoznak. Utolsó beszélgetésük során arról volt szó, hogy barátja Spanyolországba utazik pihenni a feleségével, majd hazatér, és folytatják a közös munkát. „Megy Spanyolországba és jön haza, és majd játszunk, meg találkozunk” – idézte fel az utolsó terveiket.
Barátja halálakor Mucsi a közösségi oldalán úgy búcsúzott: „Nem fog a nap ugyanúgy sütni, mint eddig. Már hiányzol.” Amikor az RTL riportere most megkérdezte, hogyan süt azóta a nap, a színész röviden válaszolt: „Hát nem úgy, mint addig.”
A veszteség nemcsak emberileg, hanem szakmailag is új helyzet elé állította Mucsit
A Kapa-Pepe-páros közös előadásait nem szeretné más színészekkel folytatni, egyetlen kivételtől eltekintve: A fajok eredete című produkcióban korábban is előfordult, hogy más alakította Scherer szerepét. A több évtizedes alkotótársi kapcsolatot azonban nem lehet egyszerűen helyettesíteni.
„Időnként felfoghatatlan számomra, hogy ezt hogy bírjuk ki” – vallotta be Mucsi. Úgy véli, az életösztön végül segít elviselni még a legsúlyosabb veszteségeket is, de a fájdalom ettől nem múlik el. „ Nagyon-nagyon sok mindent kibír az ember, de ez a hiány nem fog megszűnni” – mondta.
Barátja rendkívül közvetlen ember volt, aki bárkivel képes volt hosszasan elbeszélgetni. Előfordult, hogy ha valaki megszólította a villamoson, leszállt vele a megállóban, és még fél órán keresztül folytatták a beszélgetést. Mucsi szerint Scherer makacs is tudott lenni, ami közöttük számos vitát eredményezett, de éppen a humora, az életszeretete és a világlátása tette különlegessé.
A születésnapi megemlékezésen Scherer családja posztumusz Művészeti életpálya elismerést vehetett át, amelyet Nagy Ervin kultúráért felelős államtitkár adott át. A Margit-szigeti emlékpadot azoknak a platánfáknak a közelében helyezték el, amelyekhez a színész különösen kötődött.
Mucsi Zoltán kezdeményezésére megalapították a Pepe-díjat is, amelyet a tervek szerint minden évben Scherer születésnapján adnak át olyan művészeknek, akik egyedi alkotói utat járnak be, és munkásságukban fontos szerepet kap a humor. Az első elismerést Stefanovics Angéla színésznő vehette át. A díjhoz Kolodko Mihály által készített kisplasztika és pénzjutalom is jár.
Mucsi azt szeretné, ha a megemlékezések nem kizárólag a szomorúságról szólnának, hanem a közös nevetésről is. Mint elmondta, még mindig nehéz felfognia, hogy Scherer többé nem lép be az ajtón, és nem áll mellé a színpadon. Ugyanakkor abban bízik, hogy egyszer újra találkoznak. Korábban úgy fogalmazott, harminc év múlva talán már odafent beszélgetnek vagy vitatkoznak valamin, és reményei szerint az öröm lesz a több.
„Remélem, tudunk nevetni” – mondta az emlékest előtt Mucsi Zoltán, aki szerint Scherer Péter is azt szeretné, hogy barátai és kollégái ne csupán gyásszal, hanem szeretettel és mosollyal őrizzék az emlékét.