← Vissza

● news.bsdnet.hu

Már 5 éves koruktól a lányoktól várják el a lemondást, hogy adják fel mások kényelméért a sajátjukat

Sassy 2026-11-21 14:47
[sz]Szabó Anikó, Fotó: Pexels[sz] Képzeljünk el egy teljesen hétköznapi jelenetet az óvodában vagy az iskolában: a gyerekek szaladnak ki az udvarra játszani. A teremben viszont valakinek ott kellene maradnia, hogy összeszedje a ceruzákat, elpakolja a játékokat és előkészítse az asztalokat a következő foglalkozásra. Ki mondjon le a szünetről a csoport kényelméért? Egy friss kutatás szerint az emberek fejében erre már ötéves korban megszületik a magától értetődő válasz: hát persze, hogy egy kislány. A Developmental Science folyóiratban megjelent, mintegy 400 gyermek és felnőtt bevonásával készült vizsgálat szerint a nemi sztereotípiák sokkal hamarabb rögzülnek, mint hinnénk. A New York University kutatói ráadásul kirívó és beszédes különbségre bukkantak: a fiúk és a felnőtt férfiak kifejezetten akkor várták el a lányoktól a besegítést, amikor az valamilyen komoly személyes áldozattal járt. Vagyis ha valakinek fel kellett áldoznia a saját szórakozását a közösség javára, a férfi résztvevők ezt a kötelességet azonnal a lányokra hárították. „Míg a lányok és a nők összességében azt várták, hogy a lányok többet segítsenek, mint a fiúk, addig a fiúk és a férfiak csak akkor várták el a lányoktól a nagyobb segítséget, amikor ez a segítség költséges szolgálattal járt” – fogalmazott a kutatást vezető Sophie H. Arnold. A kutatók külön hangsúlyozták, hogy az eredmények a környezet elvárásait tükrözik, és semmiképpen sem azt jelentik, hogy a kislányok eleve mártírnak születnek. Csupán arról van szó, hogy a gyerekek jóval azelőtt magukba szívják az alkalmazkodásra, mások előtérbe helyezésére és kiszolgálására vonatkozó elvárásokat, hogy egyáltalán megértenék, mit jelent a nemi egyenlőtlenség. „Bár a nemi elvárások nem egységesek, mégis jelen vannak már az 5 éves gyermekek körében is” – tette hozzá Andrei Cimpian professzor, a tanulmány rangidős szerzője. Ez a korai mintázat pedig egyenesen vezet a felnőttkori egyenlőtlenségekhez. Az iskolákban, a munkahelyeken és a családokban a nőktől szinte észrevétlenül várják el a szervezési feladatokat, a jegyzetelést, az emlékeztetést és a háttérmunkát, úgy, hogy ezek a feladatok semmilyen előléptetéssel vagy elismeréssel nem járnak. Ezt a jelenséget hívják láthatatlan munkának, amelynek logisztikai és érzelmi része észrevétlenül őrli fel az anyákat, a hétköznapokban pedig gyakran születik béna kifogás, amivel a férfiak kibújnak az otthoni munkából. A felnőttkori következmények itthon is jól látszanak: hazai adatok szerint a kisgyermekes nők 96 százaléka végez otthon láthatatlan munkát, a statisztikák alapján pedig havonta nagyjából egy teljes munkahéttel többet dolgoznak a háztartásban, mint a férfiak. A kérdés tehát a kutatók szerint sem az, hogy a gyerekeknek meg kell-e tanulniuk segíteni a közösségnek. A valódi kérdés az, miért gondolják az emberek még mindig ilyen magától értetődőnek, hogy a saját élvezetükről a lányok mondjanak le. [kapcsolodo]kegyetlen-es-kijozanito-sok-ferfi-ezert-marad-magara-oregkorara-a-valas-utan-akkor-is-ha-gyerekei-vannak/[kapcsolodo]
Eredeti cikk megtekintése →