A korábban gondoltnál is brutálisabb pusztulás vár a Földre: 60 milliárd évünk van hátra
Portfolio
2026-11-21 19:00
Hosszú ideig úgy tűnt, hogy a Naprendszer felépítése állandó, ám az 1990-es években felfedezett első exobolygók alapjaiban változtatták meg ezt a képet.
A csillagászok rájöttek, hogy a bolygók nem feltétlenül ott születnek, ahol most látjuk őket, hanem az idők során vándorolnak.
Ezt a felismerést ültette át a saját kozmikus környezetünkre a 2005-ben megalkotott úgynevezett nizzai modell. Eszerint a Naprendszer óriásbolygói is közelebb alakultak ki a Naphoz, és csak a kölcsönös gravitációs hatások miatt vándoroltak a jelenlegi, külső pályáikra.
A bolygóvándorlás folyamata azonban nem ért véget, sőt a Nap haldoklásával újabb, minden eddiginél pusztítóbb szakaszba lép majd. Mintegy hatmilliárd év múlva csillagunk magjában olyan változások indulnak el, amelyek hatására a Nap vörös óriássá duzzad. A korábbi elméletek szerint a felfúvódó csillag lassan és egyenletesen veti majd le külső rétegeit. A tömegvesztés és a gyengülő gravitáció miatt pedig a külső bolygók egyszerűen csak távolabbi, de stabil pályákra húzódnak, ahol akár százmilliárd évig is zavartalanul keringhetnek tovább.
Egy szeptember 21-én, az Astrophysical Journal Letters című szaklapban megjelent tanulmány azonban rácáfol erre a békés forgatókönyvre . A kutatók szimulációi szerint a Nap magjában fellépő instabilitások miatt a tömegvesztés nem folyamatos lesz, hanem rövid, heves pulzálásokban zajlik majd, miközben a csillag fokozatosan egy Föld méretű, sűrű fehér törpévé zsugorodik. A számítások alapján a Nap
több ezer kisebb "böfögéssel" löki ki magából az anyagot – alkalmanként a tömegének mintegy 0,01 százalékát –, ráadásul nem gömbszimmetrikusan, hanem tölcsér alakban, mindig véletlenszerű irányba.
Ez az aszimmetrikus anyagkidobódás pontosan úgy működik, mint egy rakétahajtómű, mivel minden egyes kitörés ad egy apró, másodpercenkénti néhány méteres lökést a Napnak az ellenkező irányba. Bár a lökések iránya véletlenszerű, a hatásuk nem oltja ki egymást. A folyamat a fizikából ismert "bolyongás" (random walk) jelenségéhez hasonlít. Ennek során a sok apró, véletlenszerű lökés végül összeadódik, és a Napot összességében másodpercenként több kilométeres sebességre gyorsítja fel valamelyik irányba.
Miközben a belső bolygók sorsa már korábban is megpecsételődött – a Merkúrt és a Vénuszt elnyeli a növekvő Nap, a Föld és a Mars pedig teljesen felperzselődik –, az új szimulációk szerint a rángatózó csillag a külső gázóriásokat is káoszba taszítja.
A Nap mozgása miatt a bolygók pályája egyre jobban megnyúlik, és a szimulációk 77 százalékában a külső bolygók annyira elvándorolnak, hogy keresztezik egymás útját. Az egyik modellben például a Szaturnusz alig néhány millió évvel azután lökődik ki a rendszerből, hogy a Nap vörös óriássá válik.
A gravitációs zavarok miatt a vizsgált esetek 40 százalékában már jóval azelőtt darabjaira hullik a rendszer, vagy kilökődnek belőle a bolygók, hogy a Nap fehér törpévé alakulna, hárommilliárd évvel később pedig a szimulációk 90 százalékában bekövetkezik a teljes pusztulás. A csillagászok korábban úgy vélték, hogy a távoli jövőben csak a közelben elhaladó idegen csillagok gravitációja bontja majd meg a tágabb pályára került bolygók rendjét, ám az új eredmények alapján addigra már aligha marad épségben bármi is a Naprendszerből.
A címlapkép mesterséges intelligenciával készült. Forrás: Portfolio
Ennek a cikknek az előkészítésében AI-asszisztens működött közre, a végleges tartalmat újságírónk szerkesztette és ellenőrizte.