Végre kiderült, mi történt a világegyetem legrejtélyesebb sötét korszakában, a kutatók azt is megfejtették, mi hozta el az első fényt
Promotions
2026-11-21 20:21
Egy forradalmian új szuperszámítógépes modell végre megmutatja, hogyan oszlott el az ősrobbanás utáni sötétség, és miként ragyogtak fel a legelső galaxisok. A Lumina nevű szimuláció döbbenetes részletességgel tárja elénk a kozmosz történetének egy eddig szinte láthatatlan, kétmilliárd éves időszakát.
Hajlamosak vagyunk úgy gondolni az ősrobbanásra, mint egy gigantikus villanásra, amely után rögtön ragyogó csillagok népesítették be az űrt, a valóság azonban ennél sokkal borúsabb volt. Nagyjából 380 ezer évvel a kezdetek után a táguló és hűlő univerzumban a részecskék annyira lelassultak , hogy az elektronok az atommagokhoz tapadva semleges hidrogént hoztak létre. Ez az anyag egy sűrű, átláthatatlan kozmikus ködként telepedett rá a mindenségre, elnyelve a formálódó objektumok kezdetleges fényét. Ezt a kilátástalan és fagyos periódust nevezik a tudósok kozmikus sötét középkornak . Mivel ebből az időszakból szinte semmilyen fény nem jutott el a Földig, a csillagászok évtizedek óta csak tapogatóztak a sötétben azzal kapcsolatban, hogyan is ért véget ez a rejtélyes éra.
Olvass tovább...
Olvass tovább...
Az MIT és a Harvard kutatói által vezetett nemzetközi csapat most áttörést ért el. Megalkották a Lumina nevű szimulációt, amely egy 1,6 milliárd fényévnyi területen követi nyomon az anyag és a fény mozgását. A modell páratlan pontossággal mutatja be a sötétséget eloszlató legfontosabb folyamatot, az úgynevezett újraionizációt.
Ahogy az első, hatalmas csillagok felragyogtak , az általuk kibocsátott intenzív ultraibolya sugárzás valósággal letépte az elektronokat a semleges hidrogénatomokról. A sűrű köd ritkulni kezdett, és az univerzum lassan átlátszóvá vált a fény számára. A Lumina azonban egy hatalmas meglepetéssel is szolgált. Míg a hidrogén megtisztítását valóban a legkorábbi galaxisok végezték el, a hélium hasonló átalakításához már jóval brutálisabb energiára volt szükség. A modell bizonyította, hogy ezt a feladatot az egyre mohóbban táplálkozó szupermasszív fekete lyukak pokoli sugárzása látta el.
Olvass tovább...
Olvass tovább...
A szimuláció nagyságrendjét szinte lehetetlen ésszel felfogni. A Lumina elődeinél százszor nagyobb térfogatot vizsgál, és harmincszor élesebb felbontást kínál. Ahhoz, hogy egy virtuális térben fél trillió apró alkotóelem – a sötét anyagtól kezdve a gázfelhőkön át a fénysugarakig – kölcsönhatását lemodellezzék, az emberiség egyik legbikább gépére volt szükség. A tennessee-i Frontier szuperszámítógép százezer processzora és tizenötezer grafikus gyorsítója dolgozott össze, hogy megalkossa ezt a lenyűgöző időutazást.
A rendszer legnagyobb zsenialitása abban rejlik, hogy a kutatók zökkenőmentesen fókuszálhatnak a teljes, milliárd fényéves kozmikus hálóról egyetlen apró, születőfélben lévő galaxisra. Ez az eszköz a jövőben aranyat érhet az asztrofizikusok számára, hiszen a Lumina által megjósolt adatok hamarosan közvetlenül is összehasonlíthatóak lesznek a James Webb űrtávcső legújabb, a mélyűrből származó valós megfigyeléseivel.
( via )