A bankok fizetnek, a techóriások keresnek – ki állítja meg a digitális csalókat?
Economx
2026-11-22 05:28
Az ENSZ 2024-ben november 15-ét a határokon átnyúló szervezett bűnözés elleni küzdelem nemzetközi napjává nyilvánította. Az idei világnap középpontjába a szervezett csalások és az illegális pénzmozgások felderítése került. Az ENSZ adatai szerint 2024 óta 54 százalékkal emelkedett a csalásokhoz kapcsolódó Interpol-körözési és tájékoztatási értesítések száma. A mesterséges intelligencia alkalmazása pedig minden korábbinál nagyobb léptékű visszaéléseket tesz lehetővé.
A fenyegetés nagyságrendjét jól érzékelteti, hogy az Europol novemberben csak egyetlen, Operation Endgame nemzetközi bűnüldözési művelet során 6,4 millió olyan adatot talált, amelyet a csalók már megszereztek az áldozatoktól.
Az Európai Központi Bank (EKB) és az Európai Bankhatóság (EBA) közös jelentése szerint az Európai Gazdasági Térségben a pénzforgalmi visszaélések értéke 2022-ben 3,4 milliárd, 2024-ben már 4,2 milliárd eurót tett ki, az EBA friss, előzetes becslése szerint pedig 2025-ben elérhette a 4,3 milliárd eurót.
Különösen aggasztó, hogy az európai bankhatóság november 20-án megjelent kockázatértékelési jelentése szerint az átutalásos csalásokból eredő, ügyfelek által viselt veszteség tavaly 39 százalékkal nőtt.
A digitális pénzügyi visszaélések döntő része nem a banki rendszerekben kezdődik. Egy közösségi oldalon megjelenő hamis befektetési hirdetés, egy internetes keresőben felbukkanó hamis banki honlap, egy online piactéren kezdeményezett megtévesztő kapcsolat vagy egy meghamisított hívószámról érkező telefonhívás teremti meg a csalás feltételeit. Mire az ügylet eljut a bankhoz, az áldozatot sokszor már sikerült rávenni arra, hogy maga hagyja jóvá a tranzakciót.
A fentiek fényében Európának túl kell lépnie a digitális csalások elleni védekezés bankközpontú megközelítésén – szögezte le Alexandra Maniati, az Európai Bankföderáció (EBF) innovációért és kiberbiztonságért felelős vezető igazgatója az International Banker november 18-án megjelent írásában.
Az eddigi szabályozás egyik paradoxona, hogy az erős ügyfélhitelesítés bevezetésével ugyan sikerült jelentősen megnehezíteni a jogosulatlan tranzakciók végrehajtását, ám a bűnözők erre módszereik megváltoztatásával reagáltak. Ma már sok esetben nem a banki biztonsági rendszerek kijátszására törekednek, hanem magát az ügyfelet veszik rá arra, hogy szabályosan elvégezze a csalók által kívánt tranzakciót. A bank akár valamennyi biztonsági előírásnak eleget tehet, miközben a csalás mégis sikerrel jár.
Maniati szerint ezért alapvetően hibás megközelítés, hogy a szabályozói kötelezettségek és a pénzügyi felelősség döntően a csalási lánc utolsó szereplőjére koncentrálódnak. Éppen ezért az EBF következetesen digitális csalásokról, nem pedig pusztán pénzforgalmi visszaélésekről beszél.
Az európai bankok érdekképviselete egy új felelősségmegosztási elv érvényesítését szorgalmazza: a csalási folyamat minden egyes szakaszában annak a szereplőnek kellene érdemi, számonkérhető megelőzési kötelezettséget viselnie, amelynek a legnagyobb lehetősége van a visszaélés megakadályozására.
A bankoknak továbbra is felelniük kell saját mulasztásaikért, ám nem indokolt automatikusan rájuk terhelni az olyan csalásokból eredő veszteségeket, amelyeket más szolgáltatók hatékonyabban előzhettek volna meg.
Egyre szigorúbb szabályok a bankoknak
Magyarországon az MNB tavaly bejelentett, öt csapás néven ismert intézkedéscsomagja jelentősen szigorította a bankokkal szembeni elvárásokat. A központi visszaélésszűrő rendszer bevezetése, a banki megelőzési mechanizmusok ellenőrzése és a kárviselési szabályok módosítása egyaránt az ügyfelek fokozottabb védelmét szolgálja. Ugyanakkor a visszaélések visszaszorításában az élen egyelőre a bankok saját, egyre jobban fejlődő belső rendszerei járnak.
A javulás már látható a statisztikákban: 2026 második negyedévében éves összevetésben 41 százalékkal csökkent a sikeres átutalásos visszaélések száma, az összes pénzforgalmi visszaélés értéke pedig 13,5 százalékkal mérséklődött. Az MNB adatai szerint ugyanakkor a negyedév során még mindig több mint 56 ezer sikeres visszaélés történt, 7,1 milliárd forint értékben. A bankkártyán kívüli elektronikus pénzforgalomhoz az esetek mindössze 6,8 százaléka, ám a visszaélések értékének több mint háromnegyede kapcsolódott.
Tovább növeli majd a pénzügyi szolgáltatók felelősségét az új uniós pénzforgalmi szabályozási csomag, a PSD3 irányelv és a PSR rendelet, amelynek végső európai parlamenti szavazását december 14-re tervezik. Az új szabályozás bizonyos megszemélyesítéses csalások esetében is kártérítési kötelezettséget ír elő a pénzügyi szolgáltatóknak.
A banki kártérítési kötelezettség kiterjesztése kétségtelenül erősíti a fogyasztóvédelmet, önmagában azonban nem akadályozza meg a bankrendszeren kívül megszervezett csalásokat: a bűncselekmény megelőzése helyett elsősorban azt szabályozza, hogy ki viselje az okozott kárt.
Milliárdos bevétel a csalárd hirdetésekből
A szabályozási aránytalanságot tovább erősíti az érintett szolgáltatók eltérő gazdasági érdekeltsége. Miközben a bankok számára a sikeres csalások egyre nagyobb közvetlen pénzügyi veszteséget jelentenek, az online platformok bizonyos esetekben még bevételhez is jutnak a visszaélések révén.
A Reuters tavaly novemberben nyilvánosságra hozott belső vállalati dokumentumok alapján arról számolt be, hogy a Facebookot és az Instagramot üzemeltető Meta 2024-es bevételeinek mintegy tizede, 16 milliárd dollár származhatott csalásokat és tiltott termékeket népszerűsítő hirdetésekből.
A társaság vitatta a becslés pontosságát, de módosított adatot nem közölt. A dokumentumok szerint a vállalat által kalkulált lehetséges hatósági büntetések összege is messze elmaradt az ilyen hirdetésekből származó becsült bevételektől.
Mindez felveti a kérdést, hogy mennyire lehet hatékony a csalások elleni fellépés, ha az áldozat megtévesztéséhez használt infrastruktúra üzemeltetője bevételhez jut, miközben a keletkező kár megtérítése alapvetően egy másik ágazat szereplőire hárul.
Hol maradnak a többi szolgáltató kötelezettségei?
Miközben a bankok számára újabb és újabb feltételeket szabnak, a többi érintett ágazatban lassabban halad a szabályozás. Több európai országhoz képest jelentős késéssel, Magyarországon csak 2025 októberétől kötelező a távközlési szolgáltatóknak fellépniük a külföldről érkező, hamisított magyar vezetékes hívószámokkal indított hívások ellen, a mobilhívószámokra pedig 2026 júniusától terjed ki a védelem. Finnországban ugyanezeket az intézkedéseket már 2022-ben, illetve 2023-ban, Belgiumban pedig 2024-ben bevezették.
A finn hírközlési hatóság beszámolója szerint a szabályozás teljes körű életbe lépését követően naponta akár 200 ezer csaló telefonhívást is sikerült blokkolni.
A kötelezettségüket elmulasztó magyar szolgáltatókat a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) szankcionálhatja, akár a nemzetközi irányból érkező hívások fogadását is megtilthatja számukra. A finn gyakorlattal ellentétben azonban Magyarországon egyelőre nem találhatók hasonló részletességű nyilvános adatok a védekezés eredményességéről, a blokkolt hívások számáról és az esetleges szolgáltatói mulasztásokról.
A szabályozás ráadásul a bankokéval ellentétben nem ír elő külön kártérítési kötelezettséget a szolgáltatónak arra az esetre, ha a szűrés elmulasztása miatt az ügyfél pénzügyi csalás áldozatává válik.
Uniós szinten a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet (DSA) elvben már komoly, akár a globális éves árbevétel 6 százalékát elérő bírság kiszabását is lehetővé teszi a kötelezettségeiket megszegő online szolgáltatókkal szemben. A várakozások szerint az új pénzforgalmi rendelet (PSR) pedig bizonyos esetekben már a platformok kártérítési kötelezettségét is előírja majd, ha azok a bejelentés ellenére nem távolítják el a csalárd tartalmakat.
A bírságolás lehetősége azonban önmagában még nem jelent kellő visszatartó erőt, különösen akkor, ha a szabálytalanságokból származó bevétel meghaladja a várható szankciók összegét. A felelősségmegosztás ráadásul továbbra is aszimmetrikus: az ügyféllel szemben elsősorban a pénzügyi szolgáltatónak kell helytállnia, amely ezt követően érvényesítheti követelését a mulasztó platformmal szemben.
Az EBF szerint konkrét technikai követelmények, hatékony ellenőrzés és egyértelmű kárviselési szabályok nélkül az együttműködés előírása önmagában kevés.
A közös védekezéshez közös felelősség kell
A mesterséges intelligencia terjedése ráadásul még sürgetőbbé teszi az összehangolt védekezést. Neldi Rautenbach, a Cleafy szakértője a UK Finance oldalán megjelent elemzésében arra mutatott rá, hogy még egy pénzintézeten belül is különböző szervezeti egységek észlelhetik ugyanazon támadás eltérő jeleit. Az információk összekapcsolása nélkül értékes idő veszhet el.
A digitális csalások visszaszorításának sikerét nem azon kellene mérni, hogy végül ki téríti meg az ügyfelek veszteségét, hanem azon, hogy hány esetben sikerül megakadályozni magát a bűncselekményt.
Ehhez azonban nem elegendő a bankokkal szembeni követelmények folyamatos szigorítása, miközben az internetes keresők, a közösségi platformok, az online piacterek és a távközlési szolgáltatók esetében a kárviselési felelősség jóval korlátozottabb.
Amíg a digitális infrastruktúra működtetéséből származó bevételek és az azon keresztül elkövetett csalások pénzügyi következményei ilyen mértékben elválnak egymástól, addig aligha várható valamennyi érintett ágazattól azonos intenzitású fellépés. A szabályozásnak nemcsak az együttműködés feltételeit kellene megteremtenie, hanem valamennyi szereplőt anyagilag is érdekeltté kellene tennie a csalások megelőzésében. Ezzel az európai szabályozás továbbra is adós.
Megosztom