Az aszály után a tél teszi próbára a méheket – Bross Péter figyelmeztet
Agroinform
2026-11-22 07:27
Bross Péterrel, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnökével Söjtörön, a Mézes Reggeli országos iskolai edukációs programsorozat nyitórendezvényén beszélgettünk a termelés, a piac és az utánpótlás összefüggő kihívásairól.
Egy méhészeti év eredményét nem lehet kizárólag a kipergetett méz mennyiségével leírni. Ugyanilyen fontos, milyen állapotban jutnak el a családok a betelelésig, lesz-e elegendő fiatal, megfelelően felkészült méh a kaptárakban, és milyen erővel indulhatnak neki a következő tavasznak.
Bross Péter idei helyzetértékelésében éppen ez a kettősség rajzolódott ki: a termelési tapasztalatok az időjárási nehézségekhez képest kedvezőbbek voltak, a családok őszi állapota viszont aggodalomra ad okot.
Töltsd le az Agroinform mobilapplikációt
Androidra
vagy
iOS-re , hogy útközben is elérd a friss híreket, az időjárást és az apróhirdetéseket.
Az OMME elnöke szerint az év egyik meglepetése, hogy a szárazság ellenére több meghatározó növény is adott mézet. Az akác, az ezüsthárs és a repce esetében kedvező tapasztalatokról számolt be, miközben megjegyezte: a repce területének visszaszorulása a méhészek lehetőségeit is szűkíti.
A napraforgó virágzásának idejére ugyanakkor már erősebben érvényesült a szárazság és a hőterhelés.
– Meglepő volt, hogy ebben az aszályban összességében ilyen termést tudtunk elérni. A napraforgó már nem bírta a hősokkot, abból nagyjából féltermésről beszélhetünk, a többi fontos méhlegelő viszont adott mézet – fogalmazott.
Értékelése alapján a termelési eredmény önmagában nem mutatja meg a teljes kockázatot. Az igazán súlyos nehézség a napraforgó elvirágzása után jelentkezett.
Kevesebb a méhész, de egy kézben nagyobb méhállomány koncentrálódik – Fotó: pexels.com
Bross Péter szerint a nyár második felében a méhek sok helyen már nem jutottak megfelelő természetes nektár- és virágporforráshoz. Ennek következménye a betelelő állomány gyengébb népessége.
– A napraforgó után már nem volt megfelelő természetes táplálékforrás. Most egy-két, esetenként akár három léputcával gyengébb családokat látunk. Ennek különösen a következő év elején lehet negatív hatása – mondta. (A léputca a szomszédos lépek közötti tér; a méhek által fedett léputcák száma a család népességének gyakorlati megítélésében is használatos – a szerző.)
Bross Péter szerint már a szárazságtűréséről ismert akácnál is láthatók figyelmeztető jelek: tapasztalatai alapján egyes állományokban megjelent a koronák, illetve a csúcsok száradása. A méhészeti kitettség így a kaptárakon túl az erdők és a mezőgazdasági területek állapotával is szorosan összefügg.
Az elnök szerint a méhészek száma csökken, miközben a méhcsaládok állománya ennél jóval kisebb mértékben változik. Ezt azzal magyarázta, hogy a termeléssel felhagyók mellett a pályán maradók egy része állománynöveléssel próbál alkalmazkodni.
– Van, aki abbahagyja, más pedig több családdal igyekszik fenntartani a gazdaságát. Emiatt a méhészek számának csökkenése nem jelenik meg ugyanilyen arányban a méhcsaládok számában – ismertette.
Bross Péter az interjúban hozzávetőleg 1,1 millió méhcsaládról beszélt. A méhészek száma becslése szerint már húszezer alatt van, és a tizenötezerhez közelít. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a legutóbbi évre vonatkozó pontos statisztika még nem áll rendelkezésére.
A folyamat az ágazat szerkezetét is alakítja: a családszám viszonylagos stabilitása mellett kevesebb gazdálkodóra juthat az állomány nagyobb része.
A fiatalok érdeklődése önmagában nem hiányzik, az elnök szerint azonban sokan néhány családos, hobbi jellegű méhészetben gondolkodnak. A természet közelsége és a saját méz előállításának lehetősége továbbra is vonzerő.
A főállású méhészetek generációváltása már nehezebb kérdés.
– Sok fiatal látja a szülei küzdelmét. Ha van egy jó szakmája, amellyel kiszámítható havi jövedelemhez jut, nehéz meggyőzni arról, hogy átvegye a méhészetet – fogalmazott.
Az öröklésre váró eszközállomány és a felépített gazdaság tehát nem feltétlenül elegendő a folytatáshoz. A jövedelmezőség és a tervezhetőség legalább ilyen fontos tényező.
A hazai méhészet hagyományosan jelentős mennyiséget értékesít külföldön. Bross Péter becslése szerint a korábbi, akár évi huszonötezer tonnás kivitelhez képest jelenleg mintegy tizenötezer tonna kerülhet külpiacokra, miközben a belföldi értékesítés nagyságrendjét tízezer tonnára tette.
Fontos célpiacként Olaszországot, Franciaországot és Németországot említette.
Az elnök külön hangsúlyozta: amikor a magyar méhészek a kínai, ukrán vagy argentin eredetű mézzel kialakult árversenyről beszélnek, elsősorban az európai exportpiacok folyamataira utalnak.
– A magyar méz jelentős része a határainkon kívül versenyez. Fő célországainkban jelennek meg azok a más országokból származó tételek is, amelyekhez az áraknak igazodniuk kell – magyarázta.
Az exportfüggőség miatt a külpiaci nyomás a hazai termelők értékesítési lehetőségeire is hat. Bross Péter szerint a kizárólag hordós értékesítésre építő működés egyre nehezebben biztosít megfelelő megtérülést, ezért sokan közvetlenül keresik meg a fogyasztókat.
Töltsd le az Agroinform mobilapplikációt
Androidra
vagy
iOS-re , hogy útközben is elérd a friss híreket, az időjárást és az apróhirdetéseket.
Az OMME elnöke egy felmérésre hivatkozva elmondta: a Magyarországon elfogyasztott méz mintegy hatvan százaléka közvetlenül a termelőktől kerül a vásárlókhoz. Ez szerinte azt jelzi, hogy a méhészek meghatározó szereplőivé váltak a belföldi mézértékesítésnek.
A közvetlen eladás ugyanakkor több feladatot is jelent. A méhésznek a termelés mellett csomagolással, értékesítéssel, kapcsolattartással és fogyasztói tájékoztatással is foglalkoznia kell.
A költségek érzékeltetésére Bross Péter elmondta: számításaik szerint egy üveg, a kupak, a címke, a zárszalag és a kapcsolódó csomagolási tételek együtt hozzávetőleg 250 forintot jelenthetnek, még a méz előállításának költsége nélkül.
Az egyesület által megfogalmazott, Bross Péter által minimumárnak nevezett árszintek a virágméznél kilogrammonként 2500, az akácméznél 3500 forintot jelentenek. Az elnök szerint ezekkel arra kívánják felhívni a termelők figyelmét, hogy az értékesítésnél a gazdaság fenntartásának valós költségeit is számításba kell venniük.
A söjtöri nyitórendezvényen az is világossá vált, hogy a Mézes Reggeli jelentőségét a méhészek jóval a kóstoltatáson túl látják. A program a helyi termékek megismertetését és a jövő vásárlóival kialakuló kapcsolatot is szolgálja.
Bross Péter tájékoztatása szerint az OMME 122 tagszervezete vesz részt a kezdeményezésben, amely megközelítőleg ezer óvodába és iskolába, közel kétszázezer gyermekhez jut el.
– hangsúlyozta.
Az elnök szerint az egy főre jutó éves fogyasztás az 1990-es évek közepének húsz dekagrammjáról mára megközelítőleg egy kilogrammra emelkedett. Az átlag mögött azonban jelentős különbségek vannak: a rendszeres fogyasztók több kilogrammot vásárolnak, mások egyáltalán nem esznek mézet.
Balogh Dóra Alexandra, Magyarország 2026-os Mézkirálynője a gyerekek körében. Alexandra maga is méhész és történetesen söjtöri, korábban írtunk róla – Fotó: Agroinform/Horváth Attila
A termelési biztonság másik meghatározó kérdése a növényvédelem és a méhészet kapcsolata. Bross Péter szerint a szakmailag felkészült, szabályosan dolgozó növénytermesztőkkel az együttműködésnek megvan a közös alapja.
– Aki hosszú távon gondolkodik, annak az is fontos, hogy élő környezet maradjon körülötte. A gondot az engedély nélküli készítmények, illetve a nem megfelelő felhasználás jelenti – mondta.
Tapasztalatai szerint növényvédelmi eredetű kár továbbra is előfordul. A megelőzésben ezért a személyes kapcsolatot és a korrekt együttműködést is fontosnak tartja a méhészek és a gazdálkodók között.
Az ágazat jövője így több, egymással összefüggő feltételen múlik: a megfelelő méhlegelőn, az egészséges családokon, a gazdaságos értékesítésen és azon, hogy a következő nemzedék termelőként vagy vásárlóként kapcsolódik-e a méhészethez.
Indexkép: Agroinform/Horváth Attila