← Vissza

● news.bsdnet.hu

A Bécsi Egyetem lépcsőjén lőtték le a modern filozófia Szókratészét

Qubit 2026-11-22 07:31
1936. június 22-én, hétfő reggel a német származású Moritz Schlick, a Bécsi Egyetem filozófiaprofesszora szokásához híven elment egy kört lovagolni az aznapi előadásai előtt. Schlick középosztálybeli családba született, ám higgadtsága, finomsága és jómódú, amerikai származású felesége révén sokak számára előkelő, nemesi figura benyomását keltette. Rutinszerű lovaglása után Schlick hazament a 18. században épült Belvedere Palace melletti lakásába, felvette drága öltönyét, és útnak indult az egyetemre. Pillanatokkal azután, hogy belépett az épület kapuján, és az aulán keresztül jobbra fordult, a szemináriumi terméhez vezető „filozófusok lépcsőjén” Johann Nelböck négy lövést adott le rá közvetlen közelről. Két golyó Schlick szívét érte, és a filozófus pillanatokon belül holtan terült el a lépcsőn – halálának helyét manapság egy kis tábla jelzi. De miért lőtte le Nelböck a professzort, és hogyan vált Moritz Schlick a modern filozófia Szókratészévé?Plancktól Einsteinen át BécsigSchlick 1882-ben született Berlinben, ahol később matematikát és fizikát tanult az egyetemen. 1904-ben szerzett doktori fokozatot Max Planck témavezetése mellett a fényről írt értekezésével. Noha rövid ideig Göttingenben dolgozott, ahol kisebb fizikai kísérleteket végzett, érdeklődése gyorsan a filozófia felé fordult, és 1910-ben filozófiából habilitált a Rostocki Egyetemen, ahol rögtön állás is kapott. A következő tíz évben Schlick megalapozta későbbi hírnevét. Fizikai érdeklődését is megtartva a természettudományok filozófiájával kezdett foglalkozni, és barátságot kötött Albert Einsteinnel. Az 1910-es években Einstein már nagy hírnévnek örvendett 1905-ös speciális relativitásól és 1915-ös általános relativitásról szóló tanulmányai miatt. Schlick felismerte Einstein eredményeinek tágabb ismeretelméleti jelentőségét, és több alkalommal is kísérletet tett a relativitás filozófiai következményeinek feltárására. „A relativitás-elv filozófiai jelentősége” című tanulmánya, illetve A téridő a kortárs fizikában című könyve Einstein elismerését is elnyerte, és Schlick a relativitás egyik legfontosabb, fizikusok által is elismert filozófiai szakértője lett. Ennek köszönhetően 1912-ben a Kieli Egyetem professzora lett, majd 1922-ben a Bécsi Egyetem természetfilozófia (Naturphilosophie) professzorának nevezték ki.A filozófia Bécsi KöreSchlick Bécsben elsőként a néhány évvel korábban megjelent ismeretelméleti munkáját próbálta ismét sajtó alá rendezni egy második kiadásra. Ebben fiatal tanítványai, Friedrich Waismann és Herbert Feigl voltak segítségére, akik javasolták is tanáruknak, hogy érdemes lenne a felmerülő filozófiai problémákat hetente egyszer a hasonló érdeklődésű kollégákkal is megvitatni. Gyorsan létre is jött egy kör Schlick személyre körül, ami évről évre egyre bővült. Schlick, Waismann és Feigl mellé csatlakozott a szocialista matematikus Hans Hahn, a polihisztor Otto Neurath, a szintén matematikus Karl Menger, a filozófus Rudolf Carnap, a jogász Felix Kaufmann, a fizikus-filozófus Philipp Frank és még sokan mások. A társaság minden héten csütörtökön a Matematikai Intézet könyvtárában találkozott, ahol vagy egy-egy kijelölt szöveget olvastak részletesen, vagy egymás legújabb kéziratait vitatták meg. Mivel az első világháborút követő lakhatási válságban a bécsi lakások csak ritkán kínáltak megfelelő komfortot, a bécsi polgárság ideje java részét a város legendás kávézóiban töltötte. Ezekben nem pusztán kristálytiszta vízzel készült, erős feketekávét szolgáltak fel süteménnyel, hanem ingyenes hozzáférést biztosítottak a helyi, a nemzeti, és a nemzetközi lapokhoz is. A Bécsi Kör (Wiener Kreis) a filozófiai kávéházi kultúra egyik modern megtestesítője volt – olyan forradalmi csoportosulás, ami a természettudományok módszertana és struktúrája alapján próbálta megreformálni a filozófiát. Ennek egyik első lépése volt a filozófia valódi módszerének és természetének tisztázása: a Bécsi Kör tagjai szerint a filozófia a tudományos állítások logikai elemzése lenne, egyfajta nyelvi tisztázó folyamat. Mivel a filozófia nem végez empirikus kutatásokat, olyan speciális nem-empirikus képességekkel pedig nem rendelkezünk, amelyek feljogosítanának minket arra, hogy belelássunk a valóság mélystruktúrájába, ezért a filozófia nem a világot, hanem a világról szóló beszédünket elemzi.A filozófia célja így annak megállapítása, hogy mely állítások értelmesek, és melyek értelmetlenek. Ehhez különféle nyelvi-logikai teszteket és kritériumokat dolgoztak ki, amelyeken a hagyományos metafizika lépten-nyomon elhasalt. Carnap híres példája alapján a „Semmi semmizik” jellegű állítások, de akárcsak a „Vannak lelkek” típusú hagyományos filozófiai kijelentések is értelmetlenek, hiszen sem empirikus, sem pedig matematikai-logikai úton nem igazolhatók vagy cáfolhatók. A metafizika, és így a hagyományos filozófia jelentős része értelmetlen. Mivel az értelmességet a Bécsi Kör tagjai vagy a természettudományok, vagy a matematika-logika módszereihez kötötték, mozgalmukat logikai pozitivizmusnak is nevezték. A metafizika haszna?Ettől függetlenül a logikai pozitivisták nem gondolták, hogy a metafizika jelentéktelen lenne. Noha szó szerint nincs értelmük a „semmi semmizik” vagy a „a világban minden idea” jellegű kijelentéseknek, igen is kifejeznek valamiféle életérzést, egyfajta viszonyulást a világban való létünkhöz. A pozitivisták azonban úgy gondolták, hogy az életérzést leginkább a művészetnek, az irodalomnak, a zenének kell kifejeznie, nem pedig a metafizikának, ami saját magát teoretikus, tudományos vállalkozásnak állította be. Ezért mondta Carnap, hogy a metafizikusok olyanok, mint a tehetségtelen zenészek, hiszen inadekvát módon próbálnak meg valamit kifejezésre juttatni. Mindazonáltal a Bécsi Körnek szintén volt valamiféle eszméje: a tudományos világfelfogás, amely az ember helyét, értékeit, feladatait a tudományok eredményei és módszerei segítségével próbálta meghatározni a korszak Vörös Bécsében burjánzó modernista és progresszív építészeti, művészeti, oktatásügyi és várostervezési mozgalmaival összhangban. A tudományos világfelfogás abban különbözött a metafizikától, hogy nem egy életérzést, nem egy tapasztalatot, nem egy fogalmi szinten megragadhatatlan benyomást próbált az emberek elé tárni, hanem demokratikus javaslatot tett a tudomány, a társadalom és az életünk módjának kialakítására. A Bécsi Kör jó része nem csupán episztemikus vállalkozásként tekintett a tudományra, hanem olyan társas gyakorlatként, amely jelentős mértékben és pozitív módon visszahathat a társadalom életére is, erről pedig érdemes beszélni, vitázni. Ám beszélni és vitázni csak olyan dologról lehet, amihez a felek egyenlő módon hozzáférnek (azaz interszubjektív), mindenki számára belátható (transzparens), és kellőképpen mérlegelhető. A metafizika egyik feltételnek sem felel meg, míg a tudományok igen – kiváltképp a pozitivisták kiterjedt tudománykommunikációs és disszeminációs munkásságának köszönhetően.Politikai turbulenciaA Bécsi Kör mély társadalmi elkötelezettsége azonban nem mindenkinek tetszett egyformán. Hans Hahn 1929 júniusában tartott egy előadást a Bécsi Körhöz kötődő, a fizikus Ernst Mach nevét viselő Verein Ernst Mach-ban. A téma némileg absztrakt volt, ugyanis Hahn a 14. századi ferences rendi szerzetesről és filozófusról, William Ockhamről elnevezett filozófiai elvet, az Ockham borotváját tárgyalta volna a filozófia és matematika területén. Ockham (Occam) szerint, aki alapvetően Platónnal és a platonistákkal szemben fogalmazta meg az elvét, a világ magyarázata során nem szabad a létezőket feleslegesen szaporítani, vagyis a kevesebbre, az egyszerűségre kell törekednünk. Noha Hahn matematikai, logikai, és filozófiai példákat hozott, előadásának egyértelműen volt egy metafizikaellenes felütése, és így közvetett politikai következménye. Emiatt például a Reichspot nevezetű keresztény-konzervatív napilap a szabadgondolkodók káros propagandájának minősítette Hahn előadását, és óva intette tőle az embereket.Az 1920-as és 30-as évek során az ilyen jellegű, egy darabig pusztán intellektuális atrocitások mindennaposok voltak. Pamfletek, cikkek, publicisztikák jelentek meg a Bécsi Kör tagjairól és filozófiájukról, amelyekben a tagokat antiszemita vádak érték, filozófiájukat pedig téves, hibás, életellenes propagandának minősítették. Edgar Zilselt, a kör egyik szociológusát például nem engedték az egyetemen habilitálni. Hivatalosan azért nem, mert a „zseni” fogalmáról írt szociológiai, történeti és fogalmi elemzése nem volt eléggé filozófiai, de az egyetemi jegyzőkönyvekből tudható, hogy Zilsel radikális marxizmusa és zsidó származása legalább ennyire számított. Az első világháborút követően Ausztria alapvetően jobboldali, konzervatív, nacionalista ország volt, ahol a vallás kimondottan erős szerepet játszott a kulturális életben. Ez az 1920-as években szinte egyet jelentett az antiszemitizmussal, és noha Bécs alapvetően szocialista sziget volt Ausztriában, az egyetemi és intellektuális intézményeket keresztény-konzervatív körök uralták. Az egyetemen létezett például egy kör, a Medvebarlang (Bärenhöhle), mely kimondottan azzal a szándékkal jött létre befolyásos professzorok részvételével, hogy megakadályozzák a baloldali, a marxista és a zsidó értelmiség térnyerését az egyetemen. (A csoport neve arra utalt, hogy medvebarlangokban talált csontokat is tartalmazó paleontológiai teremben tartották titkos gyűléseiket.) Nem véletlen, hogy a Bécsi Körből egyedül Hahn mint matematikus és Schlick mint filozófus tudott katedrát, vagy ami azt illeti, állandó pozíciót szerezni az egyetemen.A tagok hittek az osztrák nemzet mint entitás létezésében, a nemzeti lélek felemelkedésében, a németajkú országok történeti sorsában és küldetésében – vagyis csupa olyan dologban, amik empirikus módon alátámaszthatatlanok, és így metafizikai fogalmak. Amikor a Bécsi Kör a 20-as és 30-as években a metafizikát kritizálta, valójában egy teljes politikai spektrumot kritizált, annak állításaival, téziseivel és következményeivel együtt. Ma már talán teljesen másképp tekintünk arra is, hogy Carnap miért épp Martin Heidegger filozófiáját választotta ki magának kritikája tárgyául – Heidegger Carnap hírhedt tanulmányának megjelenése után nem sokkal nyíltan állást foglalt a náci párt mellett. Noha a magyar filozófus, Vajda Mihály később jelentős erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy tisztára mossa Heidegger nevét („Martin Heidegger igenis náci volt; de filozófiájának – akárki akármit mondjon is – semmi köze a nemzeti szocializmushoz”), az 1930-as években ez a kettéválasztás vagy nem feltétlenül létezett a Bécsi Kör számára (Neurath és Frank egyértelműen tagadták), vagy pedig egyértelműen látták, hogy Heidegger politikai karaktere miképp szövi át a filozófus metafizikába tuszkolt morális és társadalmi gondolatait (ezt a kettősséget elemzi részletesen Michael Friedman könyve, mely Carnap és Heidegger eltérő neo-kantiánus hagyatékán keresztül mutatja be kettejük metodológiai és politikai ellentétét). És akkor jött Nelböck1936-ra Adolf Hitler és a nácik egyre nagyobb hatalomra tettek szert Németországon kívül is, a Bécsi Kör pedig egy megtépázott informális csoport volt csupán. Hahn 1934-ben egy műtét következtében elhunyt, a zsidó származású Feigl az egyetemi kilátástalanság miatt már 1930-ban Amerikába emigrált, Carnap pedig 1932-ben Prágába költözött. Neurath az 1934-es osztrák fasiszták felkelését követően kényszerült Hágába emigrálni, de sokan mások is Törökországba, Hollandiába, az Egyesült Államokba, vagy épp Nagy-Britanniába menekültek. 1936-ra mindössze néhány eredeti tag maradt Bécsben, köztük Schlick is.Noha Schlick a külső megfigyelő számára konzervatív, nagy tiszteletnek örvendő professzornak tűnhetett, aki alkalmanként nyíltan kiállt például Neurath reformista és szocialista elképzeléseivel szemben, őt is többször próbálták ellehetetleníteni. A Moritz nevet például egyértelműen zsidó névnek tartották, noha az a latin Mauritiusból ered, Schlick pedig anyja egyik rokona, Ernst Moritz Arndt után kapta a nevét, aki a napóleoni korszak hőse volt, és „a legnémetebb németnek” is nevezték. Az indulatok és mélyről feltörő utálat által szított politikai percepciót mindez nem befolyásolta.Schlick rengeteget tanított, és az órái számos hagyományos témát is lefedtek az etikától a természetfilozófiáig, a filozófiatörténettől Nietzsche és Schopenhauer filozófiájáig. Egyik diákja az 1920-as évek közepén a fiatal Johann Nelböck volt. A mindig kissé ideges és zaklatott Nelböck nem különösebben tűnt ki a többiek közül, ám szorgalma révén a doktori fokozatig vitte. 1928 körül, mikor a Bécsi Kör egyre ismertebb lett, Nelböck érdeklődni kezdett diáktársa, Sylvia Borowicka iránt, aki azonban azt állította, hogy Schlickkel van viszonya. Noha Schlick már két évtizede házas volt, ez ritkán befolyásolta abban, hogy félrelépjen. Kapcsolata Borowickával nem bizonyított, de Nelböck számára elég volt a gyanú is, és nem sokkal később halálosan megfenyegette Schlicket. A professzor értesítette a hatóságokat, akik Nelböcköt 1931-be elmegyógyintézetbe zárták skizofrénia diagnózisával.Mindössze három hónappal később Nelböcköt kiengedték, aki nem hagyta annyiban a dolgot: többször nyilvánosan számon kérte Schlicket, aminek következtében újabb kilenc napra elzárták, Schlick pedig több alkalommal is testőrt kapott maga mellé. Miután ismét kiengedték, Nelböck haragja és gyűlölete Schlick iránt csak tovább mélyült. Nem segített a helyzeten, hogy az eleve rossz anyagi körülmények között élő Nelböck egyik tanítói meghívását az utolsó pillanatban visszamondták. Noha a hivatalos indoklás szerint témája, a pozitivizmus kritikája már nem volt releváns, a valódi ok mentális instabilitása volt, Nelböck pedig úgy gondolta, hogy Schlick értesítette erről a hatóságokat. Nelböck ezután is rendszeresen zaklatta Schlicket; vallásos gondolkodóként kimondottan károsnak gondolta a professzor alapvetően metafizika-ellenes óráit, amelyekre doktori fokozatának megszerzése után is rendszeresen bejárt.1936. június 22-én végül Nelböck teljesen megtört. Az immár testőrök nélkül maradt Schlicket könnyűszerrel lőtte agyon, amikor az a félév utolsó szemináriumára rohant. A korabeli sajtó felkapta a történteket, és azonnal meglátták benne a politikai potenciált. Egyesek elismerték Schlick eredményeit és erényeit, és sajnálatukat fejezték ki. Mások szerint a zsidónak gondolt Schlick megrontotta az ifjúságot, megpróbálta tönkretenni az alapvető társadalmi és kulturális értékeket, és Nelböck mindössze a nemzetet védte a baloldali pozitivizmus okozta károktól. Nelböcköt 10 évnyi börtönre ítélték, ám az 1938-as Anschluss során a nácik szabadon engedték.A történtek iróniája, hogy Schlick nem volt zsidó, és liberálisként nagyban ellenezte Neurath és más szocialisták programját, ami azt hirdette, hogy a filozófiát a társadalmi igények és az elnyomottak demokratikus szolgálatába kellene állítani. Noha a metafizikát értelmetlennek tartotta, a hagyományos filozófia problémákat fontosnak látta, tanította őket, nyelvi filozófiáját kontinuusnak látta Szókratész gondolkodásával, és bár nem volt vallásos, csatlakozott az ausztrofasiszta Engelbert Dollfuss 1933-ban alapított pártjához, a Vaterländische Fronthoz.A szerző a Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar Magatartástudományi Intézetének tudományos főmunkatársa. További cikkei itt olvashatók.
Eredeti cikk megtekintése →