Több mint 100 millió eurót hozott a Fradinak a nemzetközi szereplés, az MTK és az ETO vezetői is elmondták, hogyan lehet nagy pénzt keresni a játékoseladásokkal
Csak Foci
2026-11-22 07:59
A Sport Forum Hungary „Eladni tudni kell! A játékosértékesítés mint stratégiai cél” című kerekasztal-beszélgetésén Hajnal Tamás (a Ferencvárosi TC sportigazgatója), Polyák Balázs (az MTK Budapest klubmenedzsere), Világi Bálint (ETO FC Győr tulajdonosa) és Barczi Róbert (MLSZ-sportigazgató) vitatta meg a hazai és nemzetközi játékospiac trendjeit. A szakemberek saját egyesületeik átigazolási modelljeit, a nevelés és az eredménykényszer egyensúlyát, valamint a belföldi piac kihívásait elemezték
Már az akadémián elkezdődik a játékoseladás
Hajnal Tamás: - Hosszabban lehet csak igazán alaposan beszélni arról, hogyan érjük el a klub stratégiájával azt, hogy bevételi forrássá tudjon alakulni egy fiatal játékosnak az első csapathoz való felépítése. Ez szerintem már nagyon korán elkezdődik, hiszen tényleg az akadémiára nyúlik vissza. A kulcskérdés, hogy hogyan áramoltatjuk felfelé a játékosokat: milyen szakmai programon és kiválasztási rendszeren keresztül juttatjuk el őket a felnőtt csapatig, és milyen versenyeztetési módot kínálunk nekik.
Nálunk, a Fradinál már több éve kialakítottuk ezt a felfelé áramoltatást: az NB III-as csapatot erre hoztuk létre, hogy minél hamarabb a felnőtt fociba tudjuk őket integrálni. Utána következik a Soroksárral való együttműködésünk NB II-es szinten, aztán pedig már az NB I-es szint jön – akár még a játékost kölcsönadva, akár közvetlenül az első csapatba beépítve őket.
Ehhez a folyamathoz meg kellett találnunk a megfelelő szakembereket, és ki kellett dolgoznunk az adott korosztályra és játékosokra vonatkozó egyéni fejlesztési terveket. Ez egy nagyon hosszú időszakot magába foglaló stratégiai tervezés és megvalósítás, hogy a végén tényleg odajussunk: saját nevelésű játékost tudunk az első csapatba beépíteni, majd természetesen értékesíteni - a mi esetünkben ez az út a saját nevelésű játékosoknál. Az, hogy ebből aztán a klub milyen mértékű bevételi forrást tud a klub generálni, már nem csak rajtunk múlik. Lehetnek elképzeléseink, lehetnek elveink, de ezt a játékosok egyéni fejlődése, a felnőtt csapat versenyeztetési szintje, valamint az érdeklődő klubok financiális ereje is meghatározza. Éppen emiatt mindig óvatosabban tervezünk a költségvetésünkben, hogy konkrétan milyen összegek jöhetnek be ez által.
Polyák Balázs: - Valóban jelentősen nőttek a bevételei a kluboknak játékoseladásokból, és az is igaz, hogy van honnan és van hova fejlődni. De azt látni kell, hogy sok országot, amiket példának hoznak az NB I-el való összevetésben ilyen téren, nem helyezik kontextusba, mert az a része nem kerül az értékesítésből befolyt összeggel szemben milyen kiadásai vannak az érintett kluboknak, bajnokságoknak. Az NB I-es klubok kiadásai ezekhez képest még messze nem olyan jelentősek, de minden klubnál a fenntartható klubmodell azon múlik, hogy a tulajdonos mennyi pénzt invesztál bele. Az, hogy ezt a katari állam, a szaúdi állam, a spanyol királyi bank finanszírozza meg, vagy bármilyen más tulajdonos, az is egy fontos kérdés. Az MTK tulajdonosa is pontosan látja, mennyi pénzt tud erre szánni, és milyen bevételekre van szüksége az egyensúlyhoz.
Ezt a balanszot kell megtalálnunk, és ebben az MTK-nak megvan az a víziója, hogy igenis szükségünk van bevételekre, és látjuk azt is, mi az a terep, ahol az MTK-nak hasznot kell hajtania.
A tulajdonosi igényeket itt elégítjük ki, ennek pedig egy fontos pillére az MTK akadémiája.
Nemcsak a felnőtt csapatból értékesítünk, hanem az utánpótláscsapatainkból is, sőt, ez utóbbi olykor magasabb tétel is tud lenni.
Ez egy picit speciális, mert például a Ferencváros olyan magas polcra rakta fel magát Európában, hogy ők a felnőtt csapatból komoly eurómilliókért is tudnak játékost értékesíteni. Az MTK nincs ebben a pozícióban, de mi is szépen eljutottunk arra a szintre, hogy millió euró feletti eladásaink vannak. Az értékesítéseink azt mutatják, hogy akár nulla NB I-es meccsel is tudunk már millió euró feletti összegeket kérni egy-egy játékosért.
Világi Bálint: - Ez a terület sokban függ a klub adottságától, a múltjától és a lehetőségeitől. Személy szerint azt tartom a legfontosabbnak és a legjobb példának, amikor egy klub egyszerre tud európai szinten sikeres lenni, az akadémiáját fejleszteni, és minél több saját nevelésű játékost beépíteni. Az első csapatban az európai szereplés megköveteli, hogy a hazai bajnokságban jól szerepelj, nemzetközi helyezést érj el, és megmutasd ezeket a játékosokat európai szinten. Nekünk Magyarországon arra kell koncentrálnunk, hogy minél több csapatunk tudjon bejutni a csoportkörbe.
A Ferencváros eredménye egy nagyon jó példa és nagy érték, ezt egyre több klubnak és egyre hosszabb távon kellene folytatnia.
Itt a játékos értékét növelnünk kell, és utána értékesítenünk. Ha megnézzük, a játékospiac 60 százalékát a top 5 bajnokság fedi le, tehát több mint 6 milliárd euró mozog ezekben a bajnokságokban. Mi ennek a játéknak egy nagyon elenyésző része vagyunk, és még gyerekcipőben járunk. Én hiszem azt, hogy ez egy jó kezdet, jó úton vagyunk, és remélem, minél több klub csatlakozik ehhez a nézőponthoz és állásponthoz.
Ha sikeresek vagyunk, és két-három év múlva egy hasonló beszélgetésen ülünk majd, akkor sokkal nagyobb összegekről fogunk beszélni.
A Fradi több mint 100 millió eurót keresett a nemzetközi szerepléssel
Hajnal Tamás: - Annyit tennék még hozzá az előző kérdéshez visszakanyarodva: fontos, hogy ne úgy tekintsünk a játékoseladásra, mint ami az egyetlen bevételi forrás egy klubnál. Ha megnézzük az európai példákat, nem az a jellemző, hogy a játékosértékesítési mérleg mindig pozitív. Nagyon sok más bevételi forrása van még egy klubnak.
A mi esetünkben, ha a Ferencvárosról beszélünk, mi például a nemzetközi szereplésre is óriási hangsúlyt fektetünk, ahonnan az elmúlt években több mint 100 millió eurót tudtunk megkeresni.
Ez olyan nagyságrend, aminek a játékoseladással lehet, hogy hosszú éveken keresztül a közelébe sem lehet érni. Mindenképpen fontos a stratégia meghatározásánál ezt is tisztázni, hogy melyikre helyezünk nagyobb prioritást. Mi a Fradinál egy kicsit ilyen hibrid modell vagyunk: mindent szeretnénk elérni, ami elvárható tőlünk. Képviseljük a hazánkat, feleljünk meg a nemzetközi téren, hozzuk a pontokat, de emellett neveljünk játékost is, és adjunk is el. Nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt. Szeretnénk a saját nevelésű játékosokra is nagy hangsúlyt fektetni. Jelenleg is az első csapat keretében tíz olyan labdarúgónk van, aki a saját akadémiánkról jött ki – részben olyanok, akik már megjárták külföldet és visszajöttek, részben pedig olyanok, akik már most megmutathatták magukat, és akár nemzetközi szinten is tudtak néhány percet a pályán tölteni. Ez számunkra nagyon fontos. Természetesen az ugródeszka megfogalmazás is jellemző ránk: mindig keressük azokat a lehetőségeket, hogy lehetőség szerint olcsóbban megvegyünk egy játékost, majd ha itt jó teljesítményt nyújtott, komoly profittal értékesítsük – ahogy tettük ezt sok játékos esetében, mint Laidouni, Uzuni vagy Zubkov. Több példa is eszembe juthatna, amiből jelentős hasznot tudott generálni a klub, miközben a versenyképességet is fenntartottuk, és olyan eredményeket értünk el, amikkel büszkélkedhetünk. Tudnunk kell, hol van a helyünk a nemzetközi futballtérképen: minket a játékosok is ugródeszkának tekintenek.
Ha idejönnek, igenis az a céljuk, hogy egy-két év múlva tovább tudjanak lépni. Ugyanez a fiatal játékosokra is vonatkozik: nekik sem az a céljuk, hogy hosszú távon a Ferencvárosban játsszanak, hanem – akár Tóth Alex, akár Lisztes Krisztián vagy Gruber Zsombor esetében történt – egy-két jó szezon vagy egy gyors berobbanás után, ha érkezik a lehetőség, azonnal külföldre menjenek.
Megtalálni ebben a megfelelő egyensúlyt óriási kihívás, de úgy érzem, eddig elég jól tudtuk menedzselni.
Polyák Balázs: - Az üzletet összemosni a focival nehéz, mert a Premier League úgy tudom, hogy ebben az évben 1100 millió euró mínuszt termelt a hatalmas bevételek és átigazolások mellett – ezt mondjuk ki még egyszer: 1,1 milliárd euró mínuszt –, és a belga bajnokság - amelyet sikeresen eladó bajnokságként aposztrofálnak - is 70 millió euró mínuszt csinált az előző évben. Szóval azt elvárni a kluboktól vagy a tulajdonosoktól, hogy a klubok egyértelműen nyereségesek legyenek, az irreális elvárás. Az lehet elvárás, hogy szakmailag fejlődni kell, ehhez nem fér kétség. Ha szakmailag fejlődsz, és olyan brandet tudsz építeni a klubodnak, akkor igenis többért fogsz tudni eladni. De ebből egyáltalán nem adódik az, hogy a klubok költséghatékonyak lesznek a végén, mert én nem láttam még olyan tulajdonost, akinek lett egy futballklubja, és ezen meggazdagodott. Olyat már láttam, hogy egy gazdag ember vett egy futballcsapatot, és azon sok pénzt bukott, vagy keveset nyert. A futballklub nem egy üzleti vállalkozás, akármennyire szeretné is valaki annak láttatni. A futball az eredményekről szól.
Azért szállnak be a tulajdonosok futballcsapatot venni, hogy eredményeik legyenek – legyen az akár egy Bajnokok Ligája-győzelem mondjuk a PSG esetében, ahol a számok alapján legalább egy ilyen sikeres szezon is legalább 100 millió eurós bukást jelent anyagilag. Ezt a felvetést csak azért szeretném kontextusba helyezni, mert egy dolog az üzlet és a pénz, és teljesen más a futball szakmai oldala.
Világi Bálint: - Rácsatlakozva erre a gondolatmenetre: én azzal szoktam viccelni: a foci tulajdonosként 15% öröm és 85% keserűség. Az alapkoncepció a kérdésben az volt, hogy nevelőklub legyünk-e saját nevelésű játékosokkal, vagy inkább „ugródeszka”, de nem biztos, hogy ezt a kettőt például a mi esetünkben szét kell választani. Úgy gondolom, hogy egy jól működő rendszerben a saját nevelésű játékosoknál a scouting már az akadémián elkezdődik. A scoutingban fontos, hogy nem csak egy felfedezetlen fiatal játékost szeretnénk megtalálni, kinevelni és majd jó pénzért eladni, hanem a már befutott, de éppen alulteljesítő játékosokat is meg kell találni. Meg kell találni azokat az adatokat, amelyek alapján megbizonyosodsz arról, hogy ezt a játékost mind fizikálisan, mind mentálisan újra tudod építeni, és tovább tudod majd adni. Ennek talán a legjobb példája Nadir Benbouali volt, aki a belga bajnokságban nem tudott teljesíteni egy sikertelen kölcsönjáték során, mert nem tudta magából kihozni azt a potenciált, ami benne volt. Áthoztuk egy kölcsönszerződéssel, amiben a klub védte magát, hogy ha bármi lesz, ez ne egy hosszú távú kötelezettség legyen. Nadirban rengeteg lehetőség volt, még úgy is, hogy keresztszalag-szakadás után jött hozzánk. Ebből felépült, adaptálódni tudott, megtalálta a helyét a rendszerben, és utána pedig komoly nyereséggel el tudtuk adni. Úgyhogy nem hiszem, hogy ezt a kettőt elválasztani kéne: a kettő ötvözése a legmegfelelőbb klubmodell.
Időzítés, tervezés és a siker kezelése
Hajnal Tamás: - A tervezés és az időzítés nagy kihívás, amit próbálunk megoldani évről évre. Természetesen egyik oldalról ott a hosszú távú előre tervezés, hogy lehetőség szerint minden szituációra fel legyünk készülve. Ha adott esetben bejelentkezik egy elutasíthatatlan ajánlat egy játékosért, olyan módon tudjunk reagálni, hogy arra a posztra már meglegyenek azok a profilú játékosok, akikről úgy gondoljuk, azonnal helyettesíteni tudják. De vannak olyan helyzetek is, amikor abszolút a szakmai érdekeket kell előtérbe helyezni, és késleltetni kell egy eladást, mert a szakmai célok elérése az elsődleges dolog – és ezt mindenki látja a labdarúgásban. Én sem láttam még azt, hogy a nemzetközi klubok inkább beteszik a pénzt a bankba, és ott kamatoztatják ahelyett, hogy vennének egy jobb játékost, még egy játékost, vagy továbbfejlesztenék az infrastruktúrát, hogy értéket teremtsenek a klub számára. Itt tényleg mindig a határokon mozgunk, sőt, egy picit azon túl is. Az elsődleges, hogy a szakmai célokat elérjük, mert ezt várják el az emberek, ezt várják el a szurkolók, ezért jönnek ki a stadionba: hogy a pozitív eredményekkel tudjanak azonosulni. Természetesen mindezt felelősségteljesen cselekedve kell tenni, hogy a gazdasági szempontokat is követni tudjuk. Úgyhogy én azt vallom – főleg, ha egy idegenlégiósról beszélünk –, hogy megvan egy játékosnak az az ideális időtartama, amit egy klubban eltölt.
Az első év a beilleszkedési év, amikor integrálódik, megszokja a környezetet – bár itt az egy év is hosszú idő –, majd jön a második év, amikor már tényleg elvárható a teljesítmény. Én azt gondolom, hogy általában a második év végén legkésőbb értékesíteni kell a játékost, míg a harmadik év lehet egy olyan fordulópont, amikor adott esetben a játékos még marad, de ez már függ a szerződésétől és annak hosszától – vagyis hogy meddig vagy még olyan tárgyalási pozícióban, ahol a saját érdekeidet a legjobban tudod érvényesíteni.
Ezeket a szempontokat mindig meg kell vizsgálni az adott helyzetben, hogy az egyensúlyt megtartsuk, és biztosítsuk azt a minőségi stabilitást a csapatban, amivel az eredményeket is elérjük.
Polyák Balázs: - Mi az MTK-nál természetesen meg szoktuk tervezni a játékosaink idealizált karrierútját, ami egyébként tízből nyolcszor nem úgy alakul, de tervezés az van. Mi az a klub vagyunk, amelyiknek mindig a pillanatot kell kihasználnia, hiába tervezzük el, hogyan fejlesztjük a csapatot egy-két évig. Mindig van olyan ajánlat, amire a mi klubunk nem mondhat nemet. Nálunk ez a fajta tudatos gondolkodás egyértelműen megvan, viszont az élet rengetegszer felülírta már ezt az utóbbi években. Úgyhogy abban az építkezésben, ami ahhoz kell, hogy egy csapat összeérjen és egyre jobb eredményeket érjen el, nálunk talán egy kicsivel kevesebb a türelem, és gyorsabban rotálódik a keret évről évre – akár a fiatal játékosok, akár a középkorúak szintjén.
Sőt, talán azt mondhatom, hogy az MTK-nál mindig a problémás korosztály a középkorúaké, az erejük teljében lévő játékosoké, mert ők általában elég hamar elmennek. Így hozzánk inkább a pályafutásuk vége felé járó játékosok kerülnek, a legjobb fiatalok pedig 20–21 éves koruk előtt már továbbállnak a klubból.
Világi Bálint: - Itt arra reflektálnék, hogy a Győri ETO esetében a sikert is meg kell tanulni kezelni. Minden szurkoló, klubtulajdonos, sportigazgató és játékos azért dolgozik, azért küzd, azért szorít egy klubnak, hogy sikereket érjen el, és mondjuk bajnok legyen. Egy olyan klub életében, amelyik sok viharon ment át, és sok idő telt el a legutóbbi sikere óta – sőt, talán egyfajta túlteljesítéssel éri el ezt a sikert –, ott kezdődik az igazi munka, és ezt is meg kell tanulni kezelni. Hogyan tudod ezt kezelni? Úgy, ha van benne tapasztalatod és jó a tervezésed, de vannak olyan dolgok is, amik kivédhetetlenek. Manapság minden klub adatalapon scoutol, a játékosmegfigyelés adatalapú, tehát igazából mindenki transzparens mindenki számára, mindenki megtalálható. Amikor van egy olyan balhátvéded, aki mindenféle mutatóban felülteljesíti az átlagot, akkor az összes klub, a fél világ számára láthatóvá válik – és itt kezdődik a biznisz. Amikor megérkezik a siker, magával hozza azt is, hogy a játékosokat megkeresik, sőt adott esetben az edzőket is. Ezt meg kell tanulni kezelni.
Nem mindig a legmagasabb ajánlat a legjobb – így terveznek a klubok
Hajnal Tamás: - Itt is több oldalról vizsgálnám meg a kérdést.
Az egyik a belföldi piac, ami szerintem nem működik annyira jól. Mi az elmúlt években – ezt most transzparensen mondhatom – több mint hatmillió eurót költöttünk el a belföldi piacon, tehát magyar játékosokra. Nekünk igenis megvolt a szándékunk, hogy azt a bevételt, amit akár nemzetközi szintről behozunk, itt a bajnokságon belül tudjuk visszaforgatni, és ebből mindenki tudjon részesedni. Sajnos ez nem mindig sikerült.
A magyar játékosok értékét részben a bevezetett – nem a fiatalszabály, hanem inkább a – magyarszabály eléggé olyan hatás alá vetette, ami irreálisan megnövelte az értéküket. Ezért ez a belföldi kereskedelem a magyar játékosokkal egy picit korlátozottá vált. De majd meglátjuk, hogy a jövő ezt hogyan fogja tudni megváltoztatni, mennyire fog a klubvezetők szemlélete változni, hogy látják a potenciált – mondjuk ha a Ferencvárosról beszélünk –, abban, hogy egy nemzetközi értékesítésen keresztül hogyan tud más is pozitívan részesedni belőle.
Illetve a külföldre igazolás is továbbra is fontos. Fontos, hogy akik külföldre mennek, azok a játékosok tényleg jó benyomást keltsenek, és megteremtsenek egy olyan bázist, amiből az utánuk jövő játékosok profitálhatnak. Amiben viszont hiányunk van, azok a külföldön dolgozó szakemberek. Ha a környező országokat nézzük, onnan azért sokkal többen szerepelnek külföldön – és nem csak a nyugat-európai bajnokságokra gondolok, hanem adott esetben olyan tőkeerős államokra is, ahol igenis megkedvelték a labdarúgást –, akik szintén egy olyan pénzügyi forrást jelenthetnének a magyar bajnokság számára. Ebben le vagyunk azért maradva, úgyhogy ebben az irányban mindenféleképpen fejlődnünk kell.
Polyák Balázs: - Én nem szeretnék kishitű lenni egyébként. Itt is - ahogy máshol is gyakran - szóba került a környező országok, a Balkán szerepe, ami jelentős hangsúlyt kapott. Én azt gondolom, hogy a magyar bajnokság erősebb szinte az összes környező bajnokságnál. A magyar játékosok jó helyeken futballoznak külföldön – nem futballoznak jobb helyen sem a szerbek, sem a szlovákok. A Ferencváros nemzetközi színtéren jobb eredményeket ér el az utóbbi 5 évben, mint a Red Bull Salzburg, amit egyébként mindenki szeret példaként felhozni.
Én egyáltalán nem látom sötéten – sőt, inkább pozitívan látom a magyar futball jövőjét. Erős játékosai vannak a magyar válogatottnak, és azt is bebizonyítják a hazai labdarúgók, hogy igenis a magyar bajnokságból is tudnak nemzetközi szinten, válogatott szinten, vagy a Ferencvárosban is teljesíteni.
A környező országok csapatainál ez kevésbé van meg, mert sem a szlovákoktól, sem másoktól nem nagyon tudnak a hazai bajnokságból szerepet kapni a nemzeti tizenegyben. Nálunk viszont ez előfordul. Így ezt a témát két oldalról is lehet nézni: lehet egyfelől onnan, hogy mennyien játszanak külföldön, és másfelől meg onnan, hogy mennyire versenyképes a magyar bajnokság. Természetesen van, ahol fejlődni kell a magyar bajnokságnak, de egyértelműen versenyképesek a magyar játékosok Magyarországon is, régiós tekintetben mindenképpen, és jó számban megállják a helyüket a nemzetközi futballban is.
Világi Bálint: - Magyarországon, vagy a magyar csapatoknak én úgy gondolom, hogy az a legfontosabb, hogy ne a legmagasabb árat nézzék, amikor egy játékosért megkeresés érkezik, hanem az egész körítést. Mi Győrből elég sok játékost értékesítettünk most a nyáron, és a legtöbbért nem a legmagasabb ajánlatot fogadtuk el, hanem azt a csapatot választottuk, ahol a megfelelő képzést, a megfelelő játékpercet biztosítják neki, és amely csapat képes őt továbbadni talán egy erősebb vagy nagyobb bajnokságba. Ugye Csinger Márk vagy Tóth Rajmund folyamatosan játszik, ahogy Nadir Benbouali is, szerencsére Vitális Milánra is igaz ez.
Úgyhogy fontos, hogy a játékosértékesítés esetében is egy kicsit tovább kell gondolni az egészet: nem az első ajánlatot fogadjuk el, hanem a játékos hosszú távú terveit segítjük.
Ez fogja majd a magyar játékosok megítélését meghatározni. Ez ugyanaz, mint egy autó. A játékoseladásnál a játékos a termék. Amikor egy autót veszel, nem az a fontos, hogy csak jól nézzen ki, hanem hogy használható is legyen. Hiába vesz meg egy klub egy játékost az utolsó pillanatban, ha igazából nincs vele terve, vagy nem tudja integrálni a csapatba. Az a fontos, hogy az a magyar játékos, akit mi eladunk, az játsszon is. Ez fog a magyar játékosoknak és a magyar kluboknak jó nevet hozni, és a magyar válogatottat is így tudjuk erősíteni: olyan játékosokkal, akik folyamatosan játékban vannak.
Nulláról 40 millió euróra jutottak a magyar klubok
A beszélgetésen Barczi Róbert, az MLSZ sportigazgatója a szövetség szempontjából beszélt a témáról: szemléletes adatokkal világított rá, honnan indult és hol tart most a hazai átigazolási piac: míg a 2020–2021-es szezonban a magyar klubok külföldre történő játékoseladásai még nulla eurót tettek ki, az elmúlt két évben az NB I-es csapatok már 40 millió euró értékben értékesítettek futballistákat (hatéves távlatban pedig ez az összeg eléri a 63,5 millió eurót). Hozzátette viszont, hogy szerinte ez elmarad más piacoktól, akikkel versenyben kellene lennünk.
Kiemelte, hogy a szövetség szerint az áttöréshez szükség volt a szövetség ösztönzőrendszerére – a lépcsőzetesen felépített fiatalszabályra és a klubok közötti kooperációs megállapodásokra –, amelyek pályára segítették a tehetségeket. Bár hangsúlyozta, hogy még az út elején járunk – hiszen például tudomása szerint egy magyar sportigazgatóval működő belga klubnál a 16 millió eurós büdzséből 15 milliót játékoseladásból kell előteremteni –, pozitív fordulatnak tartja, hogy a hazai kluboknál is elindult a tudatos, közös, többéves tervezés a sportigazgató, a vezetőedző és az ügyvezetés között.
https://www.csakfoci.hu/magyar-foci/lipcsei-kozlemenyben-allt-ki-kubatov-mellett-ne-avatkozzanak-bele-az-ftc-eletebe