← Vissza

● news.bsdnet.hu

Rendszerhiba: Egy egyetem, amely nemet mondott, és egy bank, amelyen milliárdok folytak át

Klubrádió 2026-11-22 09:00
Miért mondott nemet az ELTE az alapítványi átalakításra, és hogyan kerülhetett több mint másfél milliárd eurónyi pénzmosásgyanús tranzakció középpontjába egy magyar bank? A Rendszerhiba e heti adásában Rózsa Péter vendége Darázs Lénárd, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora és Wirth Zsuzsanna, a Direkt36 újságírója. Egy héttel ezelőtt a Miskolci Egyetem rektora beszélt az alapítványi fenntartásba került intézmények tapasztalatairól, most pedig az ELTE vezetője mondja el, miért álltak ellen a kormányzat átalakítási törekvéseinek. Darázs Lénárd szerint az egyetemek fölötti politikai ellenőrzés megszerzése mellett a jelentős európai uniós források elosztásának befolyásolása is szerepet játszhatott a modellváltásban. A műsor második részében Wirth Zsuzsanna egy több mint kétszáz újságíró részvételével zajló nemzetközi oknyomozás magyar vonatkozásait ismerteti, amelyek az egykori MKB Bankhoz és annak mai jogutódjához, az MBH Bankhoz vezetnek. A beszélgetésekből az is kiderül, hogyan próbálták az ELTE-t az alapítványi rendszerbe kényszeríteni, és miért maradhatott érdemi büntetőjogi következmények nélkül a magyar bankot érintő, súlyos pénzmosási gyanú. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem nem egyszerűen egy másik finanszírozási modell mellett döntött, amikor elutasította az alapítványi átalakítást. Az egyetem autonómiáját, a tudomány szabadságát és a nemzetközi együttműködésekben való részvétel lehetőségét kívánta megőrizni – erről beszélt Darázs Lénárd, az ELTE rektora a Rendszerhiba című műsorban. A korábban nyolc éven át általános rektorhelyettesként dolgozó egyetemi vezető belülről élte át a kormányzati nyomásgyakorlás időszakát. Darázs szerint az alapítványosítás történetét két szakaszra kell bontani. Kezdetben a kormány még nem feltétlenül akarta valamennyi felsőoktatási intézményt átalakítani. A folyamat azonban éppen akkor gyorsult fel, amikor világossá vált, hogy az Európai Unió minden korábbinál nagyobb összegeket szánhat kutatás-fejlesztésre, innovációra és digitalizációra. „Én ezt úgy értelmeztem, hogy az akkori kormányzat az egyetemeket a saját uralma alá akarta hajtani, a kuratóriumokon keresztül ellenőrizni, hogy ezeknek a forrásoknak jó része politikaközeli körökhöz csatornázódhasson vissza. Ebben mi nem tudtunk partnerek lenni” – fogalmazott a rektor. Szerinte később a modellváltás már önálló politikai célkitűzéssé vált. A kormányzat a felvételi keretszámok, a pályázati lehetőségek és a finanszírozási feltételek alakításával is az alapítványi egyetemeket részesítette előnyben. Az ELTE ellenállását megerősítette az Európai Unió döntése, amely az alapítványi fenntartású egyetemek számára korlátozta az Erasmus+ és Horizon-programokhoz való hozzáférést. Darázs hangsúlyozta: ez nem valamennyi magyar egyetem kizárását jelentette: az állami fenntartásban maradt ELTE továbbra is részt vehetett az európai pályázati versenyben. A rektor szerint ráadásul nem csupán a támogatási összegekről van szó. „De az, hogy egy uniós tagállamban működő felsőoktatási intézmény kiszorul a nemzetközi együttműködésekből, a tudományos és oktatási mobilitásból, teljesen nonszensz.” Különös ellentmondásnak nevezte, hogy Magyarországon az állami fenntartásban maradt egyetemek bizonyos szempontból nagyobb önállóságot élveztek, mint a politikai összetételű kuratóriumok által irányított alapítványi intézmények. Az ELTE-re nehezedő nyomás idővel konkrét fenyegetésekben is megjelent. Rózsa Péter arról kérdezte a rektort, valóban kilátásba helyezték-e az állami finanszírozás visszafogását vagy az államilag támogatott hallgatói létszám csökkentését? Darázs megerősítette, hogy történtek ilyen fenyegetések. Az is felmerült, hogy az egyetem jogi képzését is elvonnák és Nemzeti Közszolgálati Egyetemhez delegálnák. A beszélgetésben szóba került a társadalomtudományok helyzete is. Darázs szerint a politikai hatalom számára különösen kellemetlen lehet, ha a tudomány kritikusan vizsgálja a társadalom működését. „Ha pedig nem tetszik a kép a tükörben, akkor, ugye, a tükör a hibás” – érzékeltette a társadalomtudományokkal szembeni politikai hozzáállást. A rektor úgy látja, hogy a modern tudományban értelmetlen különválasztani a természettudományos és a társadalomtudományos kutatásokat. A mesterséges intelligencia fejlődése is bizonyítja, hogy az új technológiák társadalmi következményeinek, jogi és etikai kérdéseinek vizsgálata nélkül nem lehet felelős kutatást végezni. Az ELTE ezért a nemzetközi tudományos együttműködések mellett különös hangsúlyt helyez a társadalmi innovációra és a kutatási eredmények hatásainak mérésére. Darázs Lénárd a digitalizációt a felsőoktatás egyik legnagyobb kihívásának nevezte. Az egyetemre érkező fiatalok már másként gondolkodnak, tanulnak és dolgoznak, ezért az oktatási módszereknek is gyökeresen változniuk kell. Ha a magyar felsőoktatás kimarad a nemzetközi fejlesztési folyamatokból, véglegesen lemaradhat. A rektor szerint az egyetemek autonómiájának valódi biztosítéka a megfelelő finanszírozás. „Ha nincs elegendő forrás, az egyetem függőségbe kerül. Korrumpálhatóvá válhat: akár úgy, hogy politikai kiszolgáló szerepet vállal, akár úgy, hogy kénytelen lerontani a színvonalat.” Darázs Lénárd arra figyelmeztetett, hogy az elmúlt évek tapasztalatait nem szabad elfelejteni, mert az egyetemi önállóság és a tudomány szabadsága a jövőben is könnyen veszélybe kerülhet. Wirth Zsuzsanna: Gyanús milliárdok, rejtőzködő tulajdonosok, elmaradt nyomozás Több mint 15 millió kiszivárgott dokumentum, kétszáznál is több oknyomozó újságíró és egy pénzmosásgyanús hálózat, amelynek egyik legfontosabb banki szereplője a magyar MKB volt. A Deutsche Bank belső iratainak feldolgozásából kibontakozó nemzetközi vizsgálat magyar vonatkozásairól Wirth Zsuzsanna, a Direkt36 újságírója beszélt a Rendszerhibában. A dokumentumokhoz eredetileg két újságíró, a dél-afrikai Khadija Sharife és az indiai Josy Joseph jutott hozzá. Az iratok feldolgozására nemzetközi együttműködés szerveződött, amelybe a Direkt36 is bekapcsolódott. Wirth elmondta, hogy a Deutsche Bank belső ellenőrei egy több száz céget érintő, pénzmosásgyanús hálózatot azonosítottak. A pénzmozgások jelentős része az MKB-nál vezetett bankszámlákon keresztül zajlott. Feltűnt a vizsgálat során, hogy például Hongkongban vagy Cipruson bejegyzett vállalkozások nyitottak magyarországi bankszámlákat, majd hatalmas összegeket utaltak egymásnak. A pénz gyakran több cégen keresztül mozgott, ami megnehezítette eredetének és végső kedvezményezettjének azonosítását. Az érintett tranzakciók összértéke megközelítette az 1,7 milliárd eurót. Wirth hangsúlyozta, hogy a gyanús pénzmozgások önmagukban még nem bizonyítják a pénzmosás bűncselekményének megtörténtét, de olyan körülményeket tártak fel, amelyek indokolttá tették volna az alapos vizsgálatot. „Arányaiban a legtöbb pénz az MKB-nál vezetett számlákon mozgott. Más országok bankjai, köztük kínai bankok is érintettek voltak, de az MKB bizonyult a legjelentősebb szereplőnek” – mondta az újságíró. Ezért a Deutsche Bank egy idő után felmondta az együttműködést az MKB-val. Hasonlóan döntött egy másik német pénzintézet, a Commerzbank is, amely szintén több ezer problémás tranzakcióra bukkant. Mindkét német bank fontos nemzetközi pénzforgalmi szolgáltatásokat nyújtott magyarországi partnerének, a szerződések megszűnése ezért komoly működési nehézségeket okozhatott a budapesti banknak. A történet másik különös eleme az MKB akkori tulajdonosi szerkezete volt. A magyar állam által megvásárolt, majd privatizált bank tulajdonosai között Mészáros Lőrinc és Száraz István is megjelent, de a részesedések cégek, alapkezelők és magántőkealapok mögött húzódtak meg. Wirth szerint Száraz István tulajdonosi szerepét különösen igyekeztek elrejteni a nyilvánosság elől. „Így állt elő az a furcsa helyzet, hogy az MKB mint nyilvánosan működő részvénytársaság, amelynek a tulajdonosairól is adatokat kell közzétennie, a saját fő tulajdonosának személyét bennfentes információként kezelte.” A nyugati bankpartnerek folyamatosan érdeklődtek a tényleges tulajdonosok személyéről és vagyonuk eredetéről. Az MKB vezetése ezért sokáig úgy vélhette, hogy a német pénzintézetek a politikailag érzékeny tulajdonosi háttér miatt szakítanak velük. A pénzmosásgyanús hálózat ügyében a frankfurti ügyészség nyomozást indított, majd azzal a megállapítással továbbította az iratokat Magyarországra, hogy az ügyben a magyar hatóságoknak kellene eljárniuk. A magyar ügyészség viszont arra hivatkozott, hogy az érintett személyek nem magyar állampolgárok. Hiába kapcsolódtak a tranzakciók magyar bankszámlákhoz, a magyar hatóságok nem indítottak érdemi büntetőeljárást, a németek pedig végül lezárták a nyomozást. A történetben a Magyar Nemzeti Bank felelőssége is felmerül. A jegybank közlése szerint az érintett időszakban három alkalommal bírságolta meg az MKB-t pénzmosás elleni szabályok megsértése miatt. Nem tudható azonban, hogy ezek az eljárások összefüggtek-e a most feltárt tranzakciókkal. Wirth arra is felhívta a figyelmet, hogy Száraz István az akkori jegybankelnök, Matolcsy György fiának, Matolcsy Ádámnak az üzleti köréhez tartozott. Ez szerinte kérdéseket vet fel a bankfelügyeleti ellenőrzés függetlenségével kapcsolatban is. „Ha egy bank nem vizsgálja meg, honnan származik az ügyfelek pénze, és nem veszi észre a pénzmosásgyanús ügyleteket, felvetődik a felelőssége. Ugyanígy a felügyelő hatóságé, a Magyar Nemzeti Banké is” – hangsúlyozta. A Deutsche Bank végül úgy bontott szerződést az MKB-val, hogy megvárta, amíg a magyar pénzintézet új nemzetközi partnert talál. Ezt a szerepet az ING vállalta át. Arról azonban nincs információ, hogy a korábban kifogásolt pénzmozgások folytatódtak-e. Az egykori MKB időközben a Budapest Bankkal és a Takarékbankkal egyesülve az MBH Bank részévé vált. A mai pénzintézet jogutódként azt közölte, hogy a tudomására jutott problémás ügyeket kivizsgálta, és megtette a szükséges intézkedéseket, de ezek részletei nem ismertek. Wirth szerint a nemzetközi oknyomozás nélkül a történet valószínűleg soha nem került volna nyilvánosságra. A feltárt iratok nemcsak egy gyanús pénzügyi hálózat működésére világítanak rá, hanem arra is, milyen súlyos következményei lehetnek, ha a banki ellenőrzés és a hatósági fellépés nem képes megakadályozni a kétes eredetű pénzek mozgását.
Eredeti cikk megtekintése →