Már a magyar tejtermelőket is elérte a válság, súlyos gondokról számoltak be
Index
2026-11-22 09:41
A kukoricaválság következményei már jóval túlmutatnak a földeken. Cikksorozatunk első részében bemutattuk, hogy két év alatt csaknem 285 ezer hektárral zsugorodott a kukorica termőterülete Magyarországon.
A második részben pedig kiderült, hogy az idei szemes kukoricatermés mindössze 1,4 millió tonna, ami 64 százalékos visszaesést jelent.
A harmadik részben a Gabonaszövetség arra figyelmeztetett, hogy 2027 elejére kritikussá válhat Magyarország kukoricaellátása, miközben az ország egyre inkább importra szorul. (még nem jelent meg ez a cikk)
Most a tejágazat szereplőit kérdeztük meg arról, miként gyűrűzik tovább a válság.
Harcz Zoltán, a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács ügyvezető igazgatója rávilágított, hogy a nyerstej előállítási költségeinek átlagosan 55–65 százalékát a takarmány teszi ki. Bár az alternatív takarmányozási módszerek elterjedése elindult, a magyar tehenészetek még erősen függnek a kukoricától.
A legnagyobb gondot a silókukorica hiánya okozza. Ezt a növényt még zölden takarítják be, majd erjesztve tárolják, hogy egész évben takarmányként szolgáljon.
Csakhogy az idei aszály sok gazdának ezt a lehetőségét is elvette.
Az öntözetlen területeken a kukorica nagy része megsült, ezért sok gazda a szemes betakarítás helyett kényszerből lesilózta a még menthető zöldtömeget
– mutatott rá Harcz Zoltán.
A kényszerből betakarított növényekben azonban sokszor nem fejlődött ki megfelelően a kukoricacső és a szemtermés. Emiatt hiányzik belőlük az energiadús keményítő, így a megmentett növényi anyag sok esetben takarmánynak sem megfelelő.
A szakember becslése szerint a takarmányhiány kilogrammonként 10–12 forinttal növelheti idén a nyerstej előállításának költségét. Az üzemanyagok drágulása további mintegy 5 forintos többletkiadást jelenthet.
A tejtermelők helyzetét különösen nehézzé teszi, hogy miközben a kiadásaik növekednek, az értékesítési áraik jelentősen visszaestek.
Az Agrárközgazdasági Intézet adatai szerint szeptemberben a nyerstej országos termelői átlagára mindössze 136,97 forint volt kilogrammonként. Ez 31,5 százalékkal alacsonyabb az egy évvel korábbinál.
Harcz Zoltán szerint a felvásárlási árak a jelenlegi termelési önköltség alá süllyedtek, ami jelentős veszteséget okoz a gazdaságoknak. A baj nem áll meg a tehenészetek kapujában. A Terméktanács tájékoztatása szerint a fogyasztói tejek és a trappista sajt feldolgozói átadási és fogyasztói árai három-négy évvel korábbi szintre estek vissza, ami a tejfeldolgozó vállalkozások jövedelmezőségét is rontja.
A tejágazatot tehát egyszerre sújtja a dráguló termelés és a nyomott értékesítési ár.
A hiányzó kukorica pótlása sem egyszerű, a szemes takarmány egy részét búzával vagy árpával helyettesíthetik, a silókukorica kiváltására pedig az őszi vetésű, tavasszal levágott gabonákból készített, erjesztett takarmány jelenthet megoldást.
Az átálláshoz azonban módosítani kell a vetésszerkezetet és az állatok takarmányadagjának összetételét. Mindez időbe és pénzbe kerül, miközben Harcz Zoltán szerint most a beruházási kedv is alacsony.
Tejpiaci sajátosság az, amikor nagy európai tejtermelő országokban – például Németországban, Lengyelországban és Franciaországban – kedvezőbb a takarmányhelyzet. Az ott keletkező tejtöbblet lefelé nyomhatja az árakat, és megnehezítheti, hogy a magyar termelők teljes egészében érvényesítsék megnövekedett költségeiket.
A Terméktanács azonban arra számít, hogy rövidesen Európa-szerte megindulhat a tejpiaci árak korrekciója, vagyis emelkedhetnek a korábban visszaesett árak.
Harcz Zoltán úgy fogalmazott: „Ezen okok miatt elkerülhetetlen egy piaci ár-korrekció”.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a magyar boltokban azonnal és ugyanilyen mértékben megdrágul a tej.
A forint árfolyama szintén beleszól a folyamatba: az erősebb magyar fizetőeszköz olcsóbbá teszi az importot, miközben nehezíti a hazai tejtermékek külföldi értékesítését. A fogyasztói árakat ráadásul a feldolgozás, a csomagolás, a szállítás, a kereskedelmi költségek és az adóterhek is alakítják.
Az ágazat szereplői különösen nehezen értik és fogadják el azokat az idegenül hangzó intézkedéseket, amelyek jelentős adminisztratív és pénzügyi többletterhet okoznak egy soha nem látott válsághelyzetben lévő termékpályának, ilyenek az EPR, a PPWR, az EUDR és az EmpCo előírások; a kritikus infrastruktúra-besorolás, a kiberbiztonsági előírások (NIS2), vagy a kötelező energiaaudit közvetett költségei.
A tejpiaci fordulat tehát eljöhet, de annak mértéke és időzítése továbbra is bizonytalan. A magyar tehenészeteknek addig is elő kell teremteniük a drágább takarmány árát – akkor is, ha a tejért egyelőre jóval kevesebbet kapnak, mint egy évvel korábban.
(Borítókép: A kép illusztráció! Fotó: Oláh Tibor / MTI)