Szele Tamás: Trump, a vátesz
Forgókinpad
2026-11-22 12:02
Alig ért véget a sencseni csúcstalálkozó, melyet a résztvevő orosz, amerikai és kínai felek egy teljesen nevetséges, diplomáciai szempontból értelmezhetetlen, konkrétumokat egyáltalán nem tartalmazó, ám szép nevű „Békenyilatkozattal” zártak le, Oroszország rögtön légtérsértő provokációt hajtott végre Lengyelország ellen, ezzel is megmutatva, mennyit ér a szava.
(Képünk illusztráció)
Az esetet azóta elég sokan elemezték, én most a Novaja Gazeta Evropa KATONAI szempontokat figyelembe vevő írását muttaom nbe saját megjegyzéseimmel és egy kulcsfontosságú észrevételemmel kísérve, melyet szokás szerint a bekezdések végén teszek majd meg: mindenesetre a történtekből az a tanulság, hogy Donald Trump különös egy jóstehetséggel van megáldva (esetleg megverve)... de lássuk, miről van szó.
November 20-án éjjel két orosz rakéta és egy drón csapódott be Lengyelország területére. Senki sem sérült meg, az incidens azonban heves reakciót váltott ki a lengyel hatóságokból, akik Oroszországot újabb provokációval gyanúsítják, míg Donald Trump véletlen balesetnek tartja az esetet.
Véletlen vagy provokáció?
November 20-án éjjel, az Ukrajna ellen indított nagyarányú orosz légitámadás során három objektum megsértette Lengyelország légterét. A lengyel Védelmi Minisztérium adatai szerint Nowy-Lipowiec településen egy H–101-es szárnyas rakéta csapódott be, Rudnik nad Sanem közelében – feltehetően – egy másik rakéta, Mołodycz faluban pedig egy sugárhajtású drón. Az eseményeknek nem voltak sem áldozatai, sem sebesültjei.
Az orosz támadás miatt a lublini és a kárpátaljai vajdaságban légriadó lépett életbe, vadászgépek szálltak fel, a rzeszówi repülőteret pedig ideiglenesen lezárták. Władysław Kosiniak-Kamysz védelmi miniszter a lehetséges provokációt a „Tettrekészek Koalíciója” közelben zajló hadgyakorlataival hozta összefüggésbe.
Donald Tusk lengyel miniszterelnök azt állította, hogy a történtek valószínűleg Oroszország részéről elkövetett „szándékos provokációt” jelentenek. Válságstábot hívott össze, amelyben miniszterek, katonai vezetők és a titkosszolgálatok képviselői vettek részt.
Ezzel szemben Donald Trump amerikai elnök újságírók kérdésére kijelentette, hogy:
„Putyin tévedésből küldött drónokat és pár kisebb rakétát Lengyelországba.”*
*Itt jön az a bizonyos észrevétel, amit korábban említettem. Trump ezt a kijelentést november 19-én tette, a Fox News riporterének nyilatkozva, az Air Force One fedélzetén. Az orosz eszközök azonban 2026. november 20-án, péntek hajnalban (a csütörtökről péntekre virradó éjszaka) sértették meg Lengyelország légterét. Az interjú pontos időpontját nem hozták nyilvánosságra, de az események alapján mindenképpen néhány órával a péntek hajnali légtérsértés előtt készülhetett. Donald Trump csütörtök este, Kínából visszatérve, az Air Force One fedélzetéről telefonált a Fox Newsnak, míg a lengyel légtérsértés és az azt követő riasztás péntek hajnalban történt. A Newsweek beszámolója szerint a lengyel hatóságok november 20-án reggel 7 óra körül adtak ki légiriadót a keleti határvidéken a becsapódások miatt.
Ezek szerint Trump ELŐRE LÁTTA, hogy rövidesen légtérsértés történik Lengyelországban, sőt, annyira pontosan látta, hogy még az eszközeit is pontosan megnevezte? Akkor miért nem látta ugyanilyen jól a közelgő republikánus vereséget a félidős választásokon? Nyilvánvaló, hogy TUDNIA KELLETT az orosz provokációról, és ezt nem csak én vettem észre, hanem Denys Shtilierman, az Ukrán Fire Point társtulajdonosa és főtervezője, valamint a NAFO is. Ők ebből azt a következtetést vonták le, hogy Trump bizonyítottan orosz ügynök – de miért kéne egy akármilyen magas rangú ügynököt is ilyesmiről informálni?
Az világos, hogy Trump az orosz vezetés embere, protezsáltja, de nyilván nem átlagos, ügynöki szinten. Az történhetett, hogy Trump a tárgyalások előtt találkozott Putyinnal egy négyszemközti megbeszélés miatt – ezt biztosan tudjuk – és Putyin informálhatta arról, mi készül, valószínűleg azért, hogy ne tiltakozzon nagyon hangosan a légtérsértés miatt. Trump meg már nem fiatal ember, és életében soha nem volt a legélesebb kés a fiókban: a telefoninterjú során ELSZÓLTA magát. Ami viszont olyan magas, sőt, legmagasabb szintű orosz–amerikai kooperációra utal, amit már árulásnak hívunk a köznyelvben.
Ez azonban nem az első eset, amikor orosz rakéták és drónok kerülnek harmadik, nem hadviselő ország területére. Például március végén egy orosz drón becsapódott egy lakóházba a romániai Galati városában, melynek következtében két ember megsérült. Július végén pedig egy orosz H–101 szárnyas rakéta zuhant egy mezőre a lengyel Lublin megyei Tarnawa-Kolonia falu közelében, tíz méteres krátert hagyva maga után.
Általában az ilyen szabotázsok célja „a félelem és a rettegés keltése” – nyilatkozta Fjodor Krasenyinnikov politológus. Ugyanakkor véleménye szerint a november 20-i éjszaka során Lengyelország területére becsapódó orosz rakéták esetét aligha lehet „célzott akciónak” tekinteni. Mint mondta:
„ Ha Oroszország meg akarta volna támadni Lengyelországot, akkor a rakéták valószínűleg egy katonai célpontot találtak volna el, nem pedig a semmit. Csak úgy kilőni valamilyen rakétákat anélkül, hogy bármilyen hatást érnének el… hajlok arra, hogy egyetértsek Donald Trumppal, miszerint ez nyilvánvalóan véletlen. Nem ez az első alkalom, hogy Ukrajna ellen indított rakéták véletlenül más országok területére csapódnak be.”
A szakértő szerint nagyon „nehéz logikát találni” a „katonai felszerelés ilyesféle pazarlásában”, amely „semmit sem ért el, csak felháborodást keltett”.*
*Már hogyne lenne logikája az akciónak: csak ezek szerint míg Trump jós és vátesz, Krasenyinnikov betegesen naiv kell legyen. Nem olyan rossz tulajdonság az őszinte, gyermekded lelki alkat, csak ne menjünk politológusnak, ha ilyenek vagyunk.
Nagy és kis rakéták
A katonai szakértők egyetértenek abban, hogy két H-101 szárnyas rakéta és egy, a „Geran” családhoz tartozó sugárhajtású drón repült be Lengyelország légterébe. Ugyanakkor eltérően értékelik az drón típusát: így például az „Információs Ellenállás” csoport katonai-politikai elemzője, Alekszandr Kovalenko azt feltételezi, hogy ez a „Geran–4” „Sziker” változata lehetett, míg Roman Szvitan, az ukrán fegyveres erők tartalékos repülőtisztje „Geran–5”-ről beszél.
A lengyel katonaság az ország területén lezuhant rakéták egyikét orosz H–101-esként azonosította. A megkérdezett szakértők osztják azt a feltevést, hogy a második is ilyen rakéta lehetett.
„ Lengyelországban szerényen »légi objektumoknak« nevezték őket, az amerikai elnök pedig kijelentette, hogy »Putyin tévedésből indította el őket«… Ezek a »kis rakéták« stratégiai, nukleáris robbanófejet hordozni is képes szárnyas rakéták, a fent említett H–55-ös továbbfejlesztett modelljei. Az X–101 kétszer olyan messzire repül, és háromszor nagyobb nukleáris robbanófejet hordozhat, mint a Trump által annyira dicsért amerikai „Tomahawk” rakéták” – mondja Pavel Lakijcsuk katonai szakértő, a „Stratégia XXI” geopolitikai központ biztonsági programjainak vezetője. – „A Tomahawk egy kegyetlen, támadó, rendkívül pusztító fegyver. Senki sem akarja, hogy Tomahawkokkal támadják meg” – jelentette ki Trump a Fehér Házban még egy évvel ezelőtt. „Az orosz rakéták Lengyelországban viszont nem egyebek apróságnál, egy hibánál, amire nem érdemes odafigyelni”- mondta most.*
*Ha úgy vesszük, az is apróság volt, vagy tán hiba is, hogy a butleri kampánygyűlésen az a lövedék elkerülte Trump koponyáját és csak a fülét súrolta. Azt pedig mindenki döntse el magának, minek érzi a merénylő ügyetlenségét: apróságnak vagy hibának.
Szvitan szerint a drónokat és a rakétákat még Ukrajna területén azonosították, 500–700 kilométerre Lengyelországtól. A katonai szakértő becslése szerint Oroszország összesen akár 30 drónt és rakétát is bevethetett a műveletben: útvonaluk gyakorlatilag egész Ukrajnán át vezetett Lengyelország felé. A légi járművek mintegy 90%-át – állítja – az ukrán légvédelem észlelte és lelőtte. A lengyel légtérben nemcsak svéd legénységgel repülő Gripen vadászgépek tartózkodtak, hanem egy Saab gyártmányú, távoli radarfelderítésre és irányításra szolgáló repülőgép is. Mint részletezte:
„ A vadászgépek pilótái befogták a célpontokat, és engedélyt kaptak azok megsemmisítésére, de a beállított algoritmus szerint a tűzparancsot a legénység parancsnoka adja ki. Ő minden jel szerint megpróbált vizuális kapcsolatot létesíteni a célpontokkal, és meggyőződni arról, hogy valóban katonai célpontokról van szó. Ezt azonban a repülési útvonal egészén végig sűrű felhőzet akadályozta. Feltételezem, hogy az útvonalat Oroszországban megtervezők szándékosan úgy számították ki a rakéták és a drón útvonalát, hogy az alacsony látótávolságú zónában haladjanak. Ez tovább nehezíthette a célpontok megsemmisítéséről szóló döntés meghozatalát.”
Kovalenko kétli, hogy az ukrán rádióelektronikai eszközök eltéríthették volna a rakétákat a pályájukról. Elmondása szerint a rádióelektronikai zavarás hatására a H–101-esek és a sugárhajtású drónok nem változtatják meg a pályájukat, hanem egyszerűen lezuhannak. Szerinte:
„ A híres »Kindzsal« rakétákat az ukrán »Lima« rádióelektronikus harci rendszerek könnyen hatástalanítják, és azok a földbe csapódnak. Így kellett volna történnie ebben az esetben is. Akkor a rakéták valahol Ivano-Frankivszk, Luck vagy Lviv környékén zuhantak volna le.”
A The Conflict Intelligence Team (CIT) egyik elemzője, aki névtelen kívánt maradni, felhívja a figyelmet a H–101 optikai korrelációs irányítórendszerére is, amely lehetővé teszi a rakéta számára, hogy a tereptárgyak alapján tájékozódjon, és ellenállóvá teszi az elektronikus hadviselési eszközökkel szemben.
„ A rakétára szerelt kamerák lefelé néznek a repülési útvonal mentén fekvő terepre, és összehasonlítják a képet a fedélzeti számítógépen tárolt digitális légi felvételekkel” – magyarázza a CIT-től érkezett szakember.
Ezenkívül Szvitan tiltakozik a H–101 „kis rakétaként” való megnevezése ellen: véleménye szerint Trump „nem tudja, miről beszél”. Ez a legnagyobb sorozatgyártott orosz szárnyas rakéta: hossza eléri a 7,5 métert, robbanófeje pedig 400–500 kilogrammot nyom. Szvitan arra is emlékeztet, hogy az üzemanyag-készlet csökkentésével a robbanófej tömegét több száz kilogrammal lehet növelni, cserébe a hatótávolság csökkentéséért. Ráadásul:
„ A H–101-es rakéták többféle irányítórendszerrel rendelkeznek: műholdas GPS-navigációval, inerciális és optoelektronikus rendszerekkel, valamint egy olyan célzórendszerrel, amely a számítógépen tárolt, előre betöltött képek alapján ellenőrzi az útvonalat, és automatikusan a célra irányítja a rakétát. Egy ilyen rakétát elektronikus hadviselési rendszerekkel gyakorlatilag lehetetlen megsemmisíteni.”
„ Egyszerűen nem voltak felkészültek”
A szakértők egybehangzóan úgy vélik, hogy a NATO légvédelme képes lett volna elhárítani az orosz rakétákat és a drónokat. Azt, hogy ez miért nem történt meg, a katonai vezetés határozatlanságával és a célpontok azonosításának nehézségeivel hozzák összefüggésbe.
Így például Kovalenko úgy véli, hogy a lengyel Gripen vadászgépek könnyedén megsemmisíthették volna az orosz célpontokat. Példaként említi az „1990-es évekbeli” ukrán F–16-osokat és a „régi szovjet” MiG–29-eseket, amelyek szerinte az orosz H–101 és 3M14 „Kalibr” szubszonikus szárnyas rakéták több mint 90%-át elhárítják.
„ A NATO-országok légvédelme az orosz határok mentén rendkívül hatékony rendszer” – mondja Kovalenko. „Garantáltan képes volt lelőni az orosz rakétákat és a drónokat. A riasztásra felszálló Gripenek modern, többfunkciós, csúcstechnológiás, könnyű vadászgépek. Könnyedén elfoghattak volna egy ilyen célpontot. A lengyel légteret őrző pilóták a jelek szerint egyszerűen nem voltak felkészülve a döntéshozatalra és a tűz megnyitására. Ez pedig azt jelenti, hogy nem képesek szembeszállni ilyen fenyegetésekkel, nem tudják, milyen az igazi légi harc kamikaze drónokkal és szárnyas rakétákkal, és nem minősülnek harcképes egységeknek.”
Lakijcsuk szintén úgy véli, hogy „technikai szempontból” a NATO-országok képesek lettek volna sikeres elfogási műveletet végrehajtani. „Le lehetett volna Lengyelország és szövetségesei légvédelmi eszközeivel lőni a két rakétát? A támadás visszaverésében három lengyel F–16, két svéd Gripen és földi légvédelmi rendszerek vettek részt. A média szerint a svéd Gripen-pilóta a rossz időjárási körülmények miatt nem azonosította és nem lőtte le az orosz szárnyas rakétát. Valószínűleg Kijev és Lviv felett egy másik időjárási front haladt át” – jegyzi meg ironikusan a szakértő.
Ugyanakkor a CIT elemzője felhívja a figyelmet arra, hogy a lengyel és más nyugati légvédelmi rendszerek felépítésének részletei titkosak. „Ezeket érthető okokból titokban tartják. Úgy véljük, Oroszország többek között éppen az ilyen titkok feltárása érdekében indítja ezeket a rakétákat” – véli.
A vörös vonalak feszegetése
Pavel Lakijcsuk emlékeztet egy másik „rejtélyes” orosz rakéta-becsapódásra Lengyelország területén: 2023. április 27-én egy véletlenül arra járó járókelő fedezte fel a maradványait egy erdőben Bydgoszcz közelében, az ország szívében. A Lengyel Légierő Műszaki Intézetének megállapítása szerint a civil lakos egy hat méter hosszú orosz H–55-ös szárnyas rakéta töredékeire bukkant, amelyet stratégiai bombázókról indítanak, és amely akár 500 kilotonna erejű nukleáris robbanófejet is képes lenne hordozni.
„ Szerencsétlen balesetnek vagy provokációnak tekintsük ezt?” – teszi fel a kérdést Lakijcsuk. „És mi van az orosz drónok romániai légtérbe való berepüléseivel (az egyiket 200 km-re a román–bolgár határtól lőtték le, miután átrepülte majdnem az egész országot), illetve a polgári hajók elleni támadásokkal a Bulgária felségvizein? Ezek nem „balesetek” és nem is provokációk. Van rájuk egy pontos katonai szakkifejezés: ezek „demonstrációs akciók”. Elsősorban az európaiaknak szóló demonstrációi annak, hogy a NATO képtelen szembeszállni Oroszország potenciális agressziójával – ha tíz drónnal és pár rakétával sem tudtatok megbirkózni, mit fogtok tenni, ha száz drón és tucatnyi rakéta érkezik? Ez Putyin álma – meggyőzni Európát arról, hogy az Észak-atlanti Szerződés 5. cikkelye nem működik, hogy a NATO már meghalt.”
Kovalenko szerint az orosz rakéták és drónok lengyel területre való behatolása a NATO számára elfogadható „vörös vonalak” tesztelése is egyben. Hangsúlyozta:
„ Légi és tengeri drónok támadásait már többször is rögzítették Bulgária és Románia kizárólagos gazdasági övezetében, a balti államok légterében és másutt is. Ugyanakkor a NATO-tagállamok rendkívül határozatlanul, passzívan és gerinctelenül viselkednek. Egyáltalán nem láttunk valódi reakciót a nyugati államok részéről az orosz hibrid, sőt nyílt agresszióra.”
Véleménye szerint Oroszország folytathatja az ilyen jellegű akciókat, ha nem találkozik határozott válasszal.
„ Ez nem csupán provokáció, hanem a saját lehetőségeik határainak felmérése. Minél magabiztosabbnak érzi magát a Kreml, mivel nem kap valódi választ, annál több motivációja lesz az agresszió kiterjesztésére. Ilyen helyzetben a legfejlettebb fegyverek sem menthetik meg Európát attól, hogy Putyin áldozatnak tekintse, ha nincs elszántsága és harci tapasztalata.”
A CIT névtelen elemzője felvetette, hogy az orosz műveletnek egyaránt lehettek felderítési és politikai céljai is: ellenőrizni akarták a NATO-országok légvédelmi rendszereinek működését és felmérni az európai államok reakcióját. A támadással egy időben a „Tettrekészek Koalíciója” – az Ukrajnát támogató európai államok szövetsége – csúcstalálkozót tartott az orosz agresszió elleni fellépésről.
„ Személyes véleményem szerint a NATO-tagállamoknak le kell lőniük minden orosz rakétát a légterükben, és el kell süllyeszteniük minden orosz pilóta nélküli hajót a felségvizeiken” – nyilatkozta a CIT elemzője. – Ellenkező esetben vagy katonai tehetetlenséggel, vagy politikai tehetetlenséggel, vagy pedig a védelmi kérdésekben megnyilvánuló rendszerszintű alkalmatlansággal szembesülnek, ha nem tudják megszervezni a védelmüket. „Itt nem a NATO-országok területére berepülő kis, légcsavaros drónokról, az ukrán határvidéken felbukkanó rakétákról vagy a felségvizeken kívül – akár azok közelében – tartózkodó pilóta nélküli hajókról van szó.”
Ideális esetben – a CIT elemzője szerint – a NATO-nak védelmi sávot kellene létrehoznia a szövetség keleti határai mentén – például körülbelül tíz kilométer szélességben a szárazföldön és öt tengeri mérföld szélességben a tengeren. Ezeken a területeken, figyelemmel kell kísérni és el kell fogni a célpontokat, amikor azok átlépik a határokat. Példaként az elemző Törökország fellépését hozta fel, amely 2016-ban lelőtt egy orosz Szu–24-es bombázót.*
*És lám: mégsem tört ki a sokadik orosz–török háború. Ami azt bizonyítja, hogy nem casus belli az agresszió elhárítása, hanem természetes, jogos önvédelem, amit az oroszok sem torolnak meg. Viszont megjegyzik (és legközelebb másként, máshol, másvalamivel fognak próbálkozni).
Roman Szvitan úgy összegzi a helyzetet, hogy:
„ Egy, az orosz fegyveres erők által jól megtervezett művelettel van dolgunk. Biztos vagyok benne, hogy a rakéták pontosan oda csapódtak be, ahová indításkor irányították őket. Ezeket eredetileg úgy programozták, hogy 3–4 perc alatt több tíz kilométert repüljenek át Lengyelország felett, és lakatlan területeken, például mezőkön zuhanjanak le. Ez egy tudatos információs-pszichológiai különleges művelet és provokáció az orosz hatóságok részéről egy NATO-tagállammal szemben.
A cél elsősorban az volt, hogy megfigyeljék az európai államok, és konkrétan a lengyel hadsereg reakcióját. Putyin megszállottja a „Jalta 2:0” koncepciójának és a világ újrafelosztásának, amelynek során állítólag az amerikaiak és a kínaiak átadták neki Európát. Emiatt a Kreml folyamatosan fokozza a nyomást az európai államokra, és „hűbéreseit” válaszlépésekre ösztönzi. Többek között rakétatámadásokkal is."
Ismétlődő szabotázsok
Oroszország azon tervéről, hogy október végén – november elején szabotázst hajtson végre Lengyelországban, a Kalinyingrádi Terület határánál, hogy aztán Ukrajnát vádolhassa meg vele, már beszámolt a lengyel Rzeczpospolita, titkosszolgálati forrásokra hivatkozva. A lap adatai szerint Oroszország nagy számú polgári áldozatra számított, a provokáció célja pedig az volt, hogy Lengyelországot rávegye az Ukrajnának nyújtott segítség megvonására. Ugyanakkor a lengyel hatóságok nem közöltek semmilyen részletet a szabotázsról.
Szintén novemberben a lengyel titkosszolgálatok őrizetbe vettek két ukrán állampolgárt, akiket azzal gyanúsítanak, hogy az orosz titkosszolgálat megbízásából autókat gyújtogattak. A nyomozás szerint az elkövetők az ukrán katonai rendszámokhoz hasonló rendszámokat használtak, hogy ukránellenes hangulatot keltsenek. Ugyanebben a hónapban Észtországban letartóztattak nyolc embert, akiket azzal gyanúsítanak, hogy megkísérelték felgyújtani a Threod Systems dróngyártó vállalatot. Az észt hatóságok kijelentették, hogy a támadás mögött az orosz katonai hírszerzés áll. Augusztusban a lipcsei repülőtéren fedeztek fel egy robbanóanyaggal megrakott drónt; a német hatóságok az incidensért szintén Oroszországot tették felelőssé.
Krasenyinnikov az orosz szabotázsakciókat „terrorkampánynak” nevezte, és kijelentette, hogy a Kreml számára nyilvánvaló az ilyen tevékenyégből származó haszon:
– Oroszország megtámadta Ukrajnát, háborút folytat Ukrajnával. Az európai országok segítenek Ukrajnának, nem csak szavakkal és pénzzel, hanem fegyvergyártás útján is. Az orosz vezetés pedig azt sugallja az európai országoknak, hogy ha így vesznek részt a háborúban, akkor fel kell készülniük arra, hogy a háború eléri a városaikat is. Az orosz vezetés azt szeretné, ha az európai polgárok a saját biztonságuk érdekében azt követelnék kormányaiktól, hogy szüntessék be az Ukrajnának nyújtott segítséget.
Tehát Moszkva azt szeretné, ha önként megadnánk magunkat nekik és elárulnánk Ukrajnát, merő gyávaságból, ostobaságból.
Abból ugyan nem eszik.
Szele Tamás