● news.bsdnet.hu

– Valószínűleg nem lepi meg a kérdés: mi okozta a Fidesz–KDNP súlyos választási vereségét? – Sokan a bűnrossz kampányt okolják. Ebben sok igazság van, de szerintem nem csupán ez vezetett a vereséghez. Az a három üzenet, amit megfogalmaztunk, jelesül hogy elutasítjuk a háborút, a genderőrületet és a migrációt, helyes volt, és ma is az. Ezek nemzetstratégiai jelentőségű ügyek. A szomszédban dúló háború döntően befolyásolja a mindennapjainkat, az emberek veszélyérzete azonban eloszlott. Ugyanez igaz a migrációra; mindenki megszokta, hogy a magyar kormány megvédte Magyarországot, megkopott annak az emléke, hogy idegen tömegek csörtettek át magyar emberek kertjein, fizetés nélkül távoztak a boltokból, hetekig tanyáztak a Keleti pályaudvaron és környékén. Az eredményes védekezés itt is elaltatta a veszélyérzetet. Genderügyben exponenciális változás történt a társadalomban, szavazókorú lett egy olyan nemzedék, amelyik a különböző sorozatokba elrejtett tudat alatti érzékenyítésen nőtt fel. Márpedig egy nemzet szempontjából stratégiai kérdés, hogy milyen értékrendet kapnak a fiatalok. Az üzeneteink főleg ebben a tálalásban mindezek miatt nem találtak jó fogadtatásra. 1995-ben azt mondta egy kampánymenedzser: „Akkor kezdjétek el szidni Horn Gyulát, amikor már a kocsmában is szidják az emberek.” Magyarán, ha a társadalomban nincs meg egy bizonyos alapélmény, akkor hiába sulykolja azt egy kampány, az üzenet nem fog találkozni a közgondolkodással. – Tehát másról kellett volna beszélni a kampányban? – Ismétlem, a háború, a migráció és a genderügy valóságos veszélyek, ám a társadalom többsége nem érezte annak. Hogy miért nem, azt kell megfejteni. Emellett a központi tartalmak eluralták a kommunikációt, és koptatták a helyi jelöltek saját karakterét. A végén már egyáltalán nem volt érdekes, hogy milyen ember, milyen személyiség a helyi képviselő, illetve a képviselőjelölt. Jelzem, hogy én ezt nem hagytam, ragaszkodtam az önazonosságomhoz. Nem cukiságból szálltam be citerázni egy zenekar jubileumi műsorába, hanem azért, mert évtizedek óta népzenész vagyok, természetes közegem a népi kultúra. 1989. január 5-én lettem a Magyar Demokrata Fórum tagja, és követtem a belépési nyilatkozatomat aláíró Lezsák Sándort a Nemzeti Fórumba is. Nem most fedeztem fel magamnak a népi gondolatot, és ezt az emberek tudják. De országos szinten be kell ismerni, hogy túltoltuk a biciklit. Vagy ahogy a Trópusi vihar című filmben mondják, „fullba nyomtuk a kretént”. – Akkor a kampány végső soron mégiscsak félrement. – Igen, de nem ez volt a döntő. Az eredmény főként a fiataloknak köszönhető, ha pedig így van, akkor számot kell vetni azzal, hogy mi ennek az oka. A támogatási rendszereink pont erre a korosztályra összpontosítottak a családi kedvezményektől a lakástámogatáson át a 25 év alattiak adómentességéig, tehát nem arról van szó, hogy ne adtunk volna eleget. Ezt a kérdést a lehető legalaposabban elemezni kell. Nyolc választás tapasztalatai alapján azt is kijelenthetem, hogy semmilyen összefüggés sincs az egy településen történt fejlesztések és a választási eredmény között. Ennek Budapest a legkiáltóbb példája. Az elmúlt 16 évben lélekemelő volt a főváros fejlődése, végignéztem a folyamatos változást, a Kossuth Lajos tér átalakulását a nemzet főterévé, a Városliget újjászületését, a budai Vár helyreállítását és így tovább. De az én választókerületemben Szentgotthárdra is rengeteg fejlesztési forrás érkezett, mégis kikaptam ott, ha hajszállal is. Szerintem nagy szerepe volt ebben annak is, hogy elkényelmesedtünk, a kétharmadok birtokában mindent erőből vittünk véghez, nem voltunk rákényszerítve az együttműködésekre. Emellett elhittük, hogy mindenütt nekünk kell lennünk, például a sportegyesületek, szakági szövetségek élén. Ebben nem volt igazunk. – Hogyan tovább? – 16 év hosszú idő, akik most hatalomra kerülnek, nem tapasztaltak mást, csak az erőpolitikát. Ha minket, talán nem alaptalanul, arrogánsnak láttak az emberek, most ennek a sokszorosa következik. A különböző közméltóságok, köztük a köztársasági elnök felszólítgatása mindenfélére előrevetíti, hogy mire számíthatunk. Látni kell, hogy a leendő kormánypárt táborában ott vannak szélsőbalos kommunisták, anarchisták és a militáns SZDSZ világának szereplői és azok is, akiknek minden mindegy. Érdemes megfejteni, hogy miért úgy választottak sokan miniszterelnököt, ahogy egy pillanatnyilag trendi popsztárt fölemelnek, és hogyan lett show-műsor a politikából. Nekünk ki kell tartanunk az értékeink mellett, vissza kell vennünk a többeken elhatalmasodott arroganciából, normálisnak kell lennünk a mostani gyűlölködő légkörben is. Az 1989-es négyigenes népszavazás óta megéltem számos választást, én magam az önkormányzati választásokat is számolva tizenháromszor indultam, tizenkétszer nyertem, de ilyen vérszomjat soha nem tapasztaltam. Volt olyan ellenfelem Vasváron, egy korábbi tanácselnök, akit kétszer is legyőztem a polgármester-választáson, de egy alkalommal ő nyert ellenem, és amikor meghalt, az özvegy kérésére én mondtam a búcsúztatót. Így is lehet, lehetne. De itt tényleg komolyan gondolják sokan, hogy majd mindenkit elvisz a fekete autó. Rajtam is próbáltak fogást találni, hirtelen fölfedeztek a választókerületem egyik településén, Nagykölkeden egy gumiabroncs-lerakót, ami évek óta ott van. Ez a szombathelyi távhőszolgáltató területe, amit egy cég bérelt tőle, de az a cég csődbe ment, így a távhőszolgáltató lett a felelős, ezért, hogy megmentsük, a kormány átvállalta az abroncsok elszállítását, ami 800 millió forintba kerül. Persze közben tart a büntetőeljárás a szennyezővel szemben. Ez volt a nagy botrány, márciusban Magyar Péter személyesen eljött szörnyülködni, miközben az egyik leghangosabb helyi tiszás aktivista ugyanilyen abroncsokból használt egy kamionnyit, hogy karámot építsen a lovainak. – Ezen a településen ki nyert? – Én, ahogy négy éve is. Ott nem hatott a demagóg propaganda, egyéniben és listán is mi voltunk és vagyunk többségben a településen. Ezt pedig tudatosítani is kell az emberekben, mert a tiszások azt hiszik, övék a világ. Mindez egyébként azért is kiábrándító, mert összességében jól kormányoztunk, sikereket értünk el, az ország gyarapodott, és olyan rendszereket állítottunk föl, amelyekhez foggal-körömmel ragaszkodni kell. Orbán Viktor elévülhetetlen érdeme, hogy egymillióval több ember dolgozik, mint 2010-ben. A választókerületemben rengeteg apró falu van, ma már alig találni közmunkást, eltűntek, mert felszívta őket a munkaerőpiac. A munkaalapú társadalmat meg kell védeni, ahogy meg kell védeni a nemzetegyesítést vagy a család intézményét is. Megújulásra van szükség, miközben ki kell állnunk az alapvető értékeink mellett, mert ezeket máris támadások érik, bejelentették például a napi 24 órában sugárzó LMBTQ-televízió elindítását. – Kérdés, hogy a megújulásban milyen szerepe lehet Orbán Viktornak. – Megkérdőjelezhetetlen! Történelmi léptékű személyiség, aki korszakot épített. Abban bízom, hogy újra működnek a nemzetközi színtéren vívott küzdelmek során talán eltompult szenzorai, amelyekkel kiválóan kiismerte, értette a magyar néplelket, és amelyeknek köszönhetően mindig is neki voltak a legjobb megérzései a népi gondolkodást illetően. Ezt kell újra működésbe hozni. Ugyanakkor persze meg kell nézni, kinek milyen szakmai, politikai teljesítménye volt, ki az, aki a saját tettei vagy személyes adottságai miatt nem jó karakter a megújuláshoz. – Meddig tarthat a hamarosan hivatalba lépő kormány időszaka? – Szerintem a Tisza kormánya akár ki is tarthat négy évig, de biztos vagyok benne, hogy a legtöbb belső vitát Magyar Péter bosszúvágyó személye fogja gerjeszteni, mivel nincs koherens értékrendje, az LMBTQ-hoz fűződő viszonya például megosztja azt a tábort. A Fidesz iránti vérszomj egy ideig hatásos lehet, de ez idővel elmúlik. És nem látom azt az elképesztő szakértelmet, amivel sikeresen küzdhetnék le a kihívásokat.