● news.bsdnet.hu

Állatfalkát meghazudtoló módon örvendtek azon, amiért forradalmi eleink meghaltak. Mert jobb a kiontott vérnél a dobozos sör! Trendibb is, kényelmesebb is, pláne, ha még azt is elhiszik, majd az unió fizeti. Később persze arra is szeretnének rákapni, mármint a vérivásra. Nem lesz könnyű. Oda mi is kellünk. Mennyi irigység, mennyi frusztráltság, kisebbrendűségi düh rejlik a nagyravágyásban, és mennyi aljasság kell ahhoz, hogy elérje célját! Annyira már a legelején futotta, hogy odacsődüljenek a parlament elé piknikezni, meg kidülledt szemmel őrjöngeni. Közülük lehet tízből tíz azt sem tudja, ha szimbolikusan is, de az ’56-osok hulláit vizelte le, gyalázta meg ezen a bálványimádó vudu szombaton. Mert ez a Magyar (Ukrán) Péter, alias (kis) Rákosi-féle kormányalakító fekete mise akkor ért igazán zenitre (tetőfokra), amikor a bódult zombi (értsd uniós cseléd) hadsereg elé perdült Hegedűs dr., nem a háztetőről, csak a színpadra, aki amúgy egészségügyi miniszter, a medicina szégyenére és egy jamaicai vudu alapokra (szellemidéző szertartás) komponált nótára áldozati táncot járt a Gonosznak. Az meg lelkesen tapsolt neki, Rosttól, Tokán át, Kapitányig. És a lebutított csődület, értve a parancsot, akár a jamaicai boszorkányok a szertartáson, átlényegülve éltette és csápolt a Tisza-sátánoknak, tudtukra adva hűségüket és hogy nekik, akár vért áldozva hatalmat kérjenek… Megkapták! A többit majd meglátjuk. (Mindenesetre közülük Gerzsenyi Gabriellának a gerince után a zenés mágián a térde is kifordult.) Noha az egyébként jónevű református családból származó (püspök édesapja forog a sírjában) Hegedűs doki bálványimádó vitustánca (ortopéd csasztuskája), akár a kormányalakító fekete mise, kegyetlenül nevetséges és szánalmas performanszra sikeredett, azért kontúrosan kiérződött belőle a fenyegetés, a vérszomj, az ökölrázás, mint az elborult elméjűek prioritása, és amire a vudu nóta szövegének refénje is emígyen buzdított: Találkozzunk az akasztófánál! Találkoztak. Hozzáfogtak megácsolni az összmagyarság temploma, az ország háza elé a nemzetnek szánt akasztófát. Legyen kéznél az a kötél, mint az ’56-os hősöknek a Kisfogház előtti udvaron. Istenemre! Tévedtek, ha azt hiszitek, engedjük a nyakunkra hurkolni. Ez most komoly! Gondoltam, idejében szólok… Utóirat: A valódi rendszerváltás magasztos szentmiséjén, mint még jóval fiatalabb újságíró magam is részt vettem 1989 októberében, amikor Szűrös Mátyás, ideiglenes köztársasági elnök a Parlament erkélyéről jelentette be az ünneplő tömegnek: a kommunizmusnak vége! Nem őrjöngtünk, nem szívtunk és szúrtunk. Nem folyt a sör, csak szemünkből a könny, miközben büszkén nemzeti imánkat énekeltük. Tanuljatok meg sírni, mert fogtok.