● news.bsdnet.hu

A Knight Frank ideivagyonriportjabemutatja: a 2007 utáni világ – olcsó pénz, globalizáció, alacsony inflációs rezsim – helyét mostanra egy sokkal töredezettebb, geopolitikailag kockázatosabb, szinte állandó inflációs fenyegetéssel járó világgazdasági környezet vette át. A gazdagok számára a kérdés már nem csak arra szorítkozik, hogyan növelhetik tovább a vagyonukat, hanem azon is gondolkodniuk kell, hogyan tudják megőrizni az értékét a meglévő javaiknak, és szükség esetén diverzifikációval, akár globális vagyonmozgatással védekezni az újfajta veszélyek ellen. A gazdagok gyarapodása megállíthatatlannak tűnik: 2021 és 2026 között az "ultragazdag személyek"(ultra high net worth individual, UHNWI)globális populációja 551 435 főről 713 626 főre nőtt, ez 162 191 fős ugrást jelent öt év leforgása alatt, vagyis naponta átlagosan 89 ember lépte át a definícióban foglalt30 millió dolláros nettó vagyonküszöböt. Az újonnan létrejött UHNWI-k 41%-a az Egyesült Államokban keletkezett, az amerikai gazdaság nagy méretének és kivételes tőkeképző erejének köszönhetően – mutat rá a jelentés. Az USA ezzel tovább növelte részesedését a globális UHNWI-állományból, 2021 és 2026 között 33%-ról 35%-ra, 2031-re pedig még tovább erősödhet a koncentráció, akár 41%-ra nőhet Amerika részesedése; míg Kína súlya enyhén csökkenhet. Kína továbbra is a vagyonfelhalmozás nagy színtere, bár relatív pozíciója gyengül. Részesedése a globális UHNWI-kből a 2021-es 18%-ról 2026-ra 17%-ra csúszott vissza, és az előrejelzés szerint 2031-re 15%-ra fog csökkenni. India viszont – ellentétben szinte minden más országgal Amerikán kívül – meggyőző ellenpontként növelni tudta a súlyát: 2026-ban a globális ultragazdagok mintegy 2,8%-át adta, szemben az öt évvel korábbi kb. 2%-kal, és pályája félreérthetetlenül felfelé ível. Az indiai UHNWI-populációja 2031-re újabb 5 ezer fővel, 25 ezer fölé bővülhet, ami jelzi az ország növekvő szerepét a globális vagyon­térképen. Az ultragazdagok számának leggyorsabb növekedését Indonéziától, Szaúd-Arábiától, Lengyelországtól és Vietnámtól várják, Közép-Európából pedig Románia is kifejezetten látványosan szerepel. A régiós kontextus végett: az adatbázis szerint Lengyelországban 2021-2026 között 109,2%-kal nőtt az UHNWI-száma, Romániában 93%-kal, Csehországban pedig 67,4%-os növekedés ment végbe. A globális régiókat tekintve az alábbi térségek érdemelnek kiemelt figyelmet: Megjegyzendő, hogy a világ 3110 milliárdosa földrajzilag jóval szórtabban oszlik el, mint a tágabb UHNWI-kör: Ázsia-Csendes-óceán 1116 milliárdossal vezet, Észak-Amerika 965-tel követi. Az előrejelzés szerint a milliárdosok száma Szaúd-Arábiában 183%-kal, Lengyelországban 123%-kal, Svédországban 81%-kal és Ausztráliában 77%-kal nőhet 2031-ig bezárólag. A gazdagok az országok között is törekednek az optimalizált döntéshozatalra, ami azt jelenti, hogy adózási környezet, jogbiztonság, üzleti hálózat, életminőség és kockázatérzékelés alapján választanak maguknak fő bázist. London még mindig fontos pénzügyi-kulturális központ, de a riport szerint Dubai, Hongkong, Szingapúr, Olaszország és más alternatív hubok is felettébb erősödnek. Különösen kedvelt megoldás a "family office", kvázi családi vagyonkezelő, ebből világszerte kb. 10 ezer működik, a legtöbb Észak-Amerikában, de Európa és Ázsia is nagy súlyt képvisel. A riport szerint ezek a struktúrák túl azon, hogy adminisztrálnak és vagyont őriznek, saját szakértőket vesznek fel, társbefektetési lehetőségeket keresnek, globális jelenlétet építenek, és a technológiai eszközök használatával egyre professzionálisabban kezelik a családi vagyont. A jelentés hosszasan foglalkozik a műtárgypiaccal is, amely az elmúlt két évtized nagy részében széles körben kedvelt alternatív befektetési célpontnak tűnt: a 2008-2009-es válság után a globális műtárgyeladások értéke 40 milliárd dollárról 2011-re 64 milliárd dollárra ugrott, és még a pandémia sújtotta 2020-as évben sem süllyedt vissza a korábbi mélypont közelébe. A 2017 és 2021 közötti, alacsony kamatokkal és bőséges likviditással jellemezhető időszakban a piac valósággal megállíthatatlannak látszott: Mindez azt az érzetet erősítette, hogy a műtárgyak egyszerre profitálnak a globális vagyonosodásból, és képesek fedezetként működni a hagyományos befektetési piacok gyengébb időszakaiban is. A 2022-es csúcs után azonban látványosan megváltozott a hangulat, és 2025-re szinte eltűnt az a korábbi meggyőződés, hogy a műtárgy önmagában biztonságos befektetés lenne. A korrekció különösen jól látszik azokon a műveken, amelyeket a felfokozott években vásároltak, majd nemrég jóval alacsonyabb áron adtak tovább: J. M. W. Turner egyik kései tájképe például 2025-ben 11,9 millió dollárért kelt el, miközben korábbi tulajdonosa 2017-ben még 24 millió dollárnak megfelelő összeget fizetett érte; Edgar Degas La Coiffure című pasztellje pedig 3,7 millió dollárért ment el, alig több mint a feléért a 2021-es 7 millió dolláros árának. A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak.Részletes jogi információ